Akik maradtak

Érdekes filmsorozatot nézek, néhány gondolatot ébresztett bennem, gondoltam leírom, mielőtt befejezik, illetve elsütik a lényeget. Mert a jó témájú filmekkel ezek úgy vannak, hogy tálcára teszik a lényeget, hadd válogasson magának belőle mindenki mint egy svéd asztalról, aztán a végén bejelentik, hogy a dolog nem az aminek látszik.
A feleségem mindig kérdi, miért van ez, hogy a jó filmeket hülyén fejezik be? Azért, mondom én mindig, mint aki a fejében már sok filmet lerendezett, mert az emberiség nem tudja megemészteni a valóságot, az igazságot. Egy hülye befejezés nyitva hagyja a kérdést a kérdezőnek, akinek meg mindenre megvan a válasza, annak hülyén kell befejezni a filmet, mert annak mindegy mit hogyan tálalsz.
Én meg mint az örökös kérdező, megelégszem a lényeggel. Nem kell nekem örökösen mindent tükörfényesre lakkozni, látom én a bútort lakk nélkül is.
Történik egy fajta elragadtatás, de egy érdekes elragadtatás történik, mert jók is rosszak is ragadtatnak el. Ez a film dilemmája így első nekiugrásnak. De megjelenik egy szekta, fehérbe öltözött emberekkel, egyfolytában szivaroznak, és némán tüntetnek jelenlétükkel mindenhol. Néhány érthetetlen, agresszív jelenet közben kiderül, hogy ez a szekta tulajdonképpen azzal foglalkozik, hogy az elragadtatott személyek után kutatnak és plakátokon közzé teszik, hogy miféle s kiféle volt. Teszik ezt azon a címen, hogy emlékeztessék az embereket az elragadtatásra, mert amint telik az idő, az emberek beletörődnek a szeretteik elvesztésébe, lassan mindenki új életet kezd, már aki nem dilizik be.
Csak mellékesen megjegyzem, a filmnek sok rejtői jelenete van, egy szarvas futkározik értelmetlenül, egy pasas agresszív kutyákat lődöz le, egy csaj rendszeresen löveti magát, persze golyóálló mellényel, de bízom benne, hogy mint a Rejtő regényeiben, a végén mindennek értelme lesz. Ha nem lesz mindennek értelme, akkor egyszerűen arról van szó, hogy a világ bedilizett. Ez is egy értelem.
Nekem a filmből az jut eszembe, hogy valóban az ember felejt. Beletörődik. Ha élni akar testileg, felveszi a ritmust. Ha levágják egy fa ágát, új ágat hajt. Mert él. Vegetál. Felveszi a ritmust amit a Nap, a Föld diktál, amit az ökoszisztéma diktál.
Belezsibbad az ember a múltba. Nem látja a jövőt. Elfelejti a reményeket, hogy a vegetáció fölött van más is, nemcsak a vegetáció.
Érdekes, mert a szekta nem ezt a reményteljes jövőt akarja emlékeztetni az emberekben, hanem a veszteségeket. Hogy az ember el ne felejtse a veszteségeket.
Bármi legyen a vége a filmnek, végig nézem, mert szeretem a filmeket.
A magam drámaiságában itt, vagy helyesebben a dramatizációs filmemben, elgondoltam, hogy az én emlékeztető szektám, aki nem engedi nekem elfelejteni a múltbeli veszteségeimet, azok az adósságok.
Ezek az adósságok jelen vannak életemben mindenféle formában: levél, telefon, emil, testileg és fölöttem lelkileg, ahogyan látom a kaszást lengetni a kaszáját.
Ha el nem leszek ragadtatva, az adósságaim és köztem a választó az csak a halál. Erre emlékeztetnek engem ezek az adósságok.
A film címe, „akik maradtak” sokat elmond. Mert akik maradtak, azok bekapták. Akik el lettek ragadtatva, azok már túl vannak ezen a bekapáson, de akik maradtak, a film szerint nagyon bekapták.
Ha nagyon elemezni akarom, hogy nekem mit akar mondani ez a film, akkor arra tippelek, hogy az élet egy szívás.
De mégis ott van a kisangyal bennem a nagyördögben, hogy az élet mégsem szívás.
A vízszintesre ráhúzom a függőlegest, már megváltoztathatom az összegnek az előjelét.

De hogy ezeket a hitelezőket nem ragadtatja el senki?!?!

2 megjegyzés:

  1. Ami késik, nem múlik! Nincsen olyan hosszú, aminek vége ne lenne! Aranymondások, vagy közhelyek. Ki hogy nevezi. Tetszett az írásod. Mi az a film? Mi a címe?

    VálaszTörlés
  2. The Leftovers az angol címe. A HBO-on adják.
    Tudom, tudom...normális ember nem nézi a HBO-t. Ezért nézem én...

    VálaszTörlés