Egyik
jött a másik ment nap volt, bolondokháza, ahogy szoktam mondani és
persze ilyenkor van az az érzésem, hogy egész nap, noha
elfáradtam, de semmit se csináltam.
Kopog
aztán valaki kegyetlenül a garázs ajtón, szól az egyik munkása
ennek a román asztalosnak, hogy valaki kegyetlenül kopog a
garázsajtón. Fél szemmel elvégzem a gyakorlott telekszkennelést,
látok e hivatalos kocsit az udvaron, csak egy lepukkant Ford félét
láttam, na ez nem ellenség, gondoltam és kinyitottam a
garázsajtót.
Pöttöm
kis szakállas öregember vigyorogva nyújtja a kezét, szorosan
rázza az enyémet és kérdi maga mit csinál itt? Közben
gondolkodom, honnan ismerem ezt az öreget, de ebbe a gondolkodásba
vegyül az a szar felismerés, mely már eléggé gyakorivá kezd
válni, hogy már nemcsak arcmemóriám sincs, de felejtem a neveket,
méreteket a szekrénytől a cirkuláig, már azt is kezdem
felejteni, hogy hova írtam le a méreteket, cetliket hova tettem?
-Micsinál
maga itt? -Kérdezte az öreg ember újból.
-Micsináljak?
Amit tudok... -feleltem az öregembernek.
-És
mit tud maga csinálni? -rázta tovább a kezemet.
-Amit
a fennvaló enged... -mondtam a jó román szólásmondás szerint.
Elengedi
a kezem végre és mintha ráéreztem volna, hogy ki lehet ez az
öregember, kérdeztem:
-Maga
az aki bérelni akart nálam egy éve?
-Ejgen...
-mondta legyintőleg.
-Nézze
-mondta az öreg és beljebb jött a garázsba- én sokat
gondolkodtam magán. Hogy mondta volt, hogy maga kátyúban* van
anyagilag. És azon gondolkodtam, hogy én is kátyúban vagyok
anyagilag. És azon is gondolkodtam, hogy azok az emberek akik
kátyúban vannak, nagyobb motivációval bírnak mint más, hogy
kimásszanak a kátyúból. Mert mi lenne, ha ezt a két kátyút
összetennénk, és mindketten valahogy kimásznánk a kátyúból?
-Nézze
-mondom neki mosolyogva- ez a mai napra derűt hozott nekem, de én
még sosem láttam olyat, hogy két kátyúban levő ember kisegítik
egymást a kátyúból, azt viszont láttam, hogy egymást húzogatták
oda vissza. Mert hiába a jóindulatú igyekezet, amíg mindketten a
kátyúból próbálják egymást kiemelni, valamelyik megint
mélyebben süllyed, s a másik kezdheti elölről.
-Nézze
-erősködik a szakállas pöttöm ember- de ha mindketten tapodjuk
szorgalommal azt a kátyút, egyszer csak megkeményszik és csak
kimászhatunk belőle.
-Nézze
-adom meg magam- nem vitatkozom magával. Fáradt vagyok én ahhoz.
-Hogyhogy
fáradt? -lép egyet hátra a szakállas pöttöm öregember. -hisz
maga még fiatal!
-Ja
persze... -legyintek rá, mint lejárt poénra- inkább árulja el mi
járatban van? Mert látja itt teszek veszek, sok a dolgom, mégsem
csinálok semmit, nem sok látszik igyekezem után.
-Hogyhogy
nem látszik semmi a maga kezemunkája után uram?! Nézzen csak maga
köré! -kerekednek az öreg szemei s kitárva karjait tesz egy
hatvan fokos fordulatot a csarnok garázsrészében. -ez magának
semmi?
-Hát
nevezhetjük akár semminek is, hisz még nincs kifizetve. -mondom
türelmetlenül az öregnek.
-Erről
beszélek uram, hogy magának van miért harcolni. -nyugtat meg az
öreg, mintha ez a valamiért harcolás lenne egyetlen értelme az
életnek.
Ebben
a stílusban folytattuk aztán, dagasztottuk a szalmát a sárban,
közben elmondta, hogy mekkora biznisz a raklap biznisz, hiába
mondtam neki, hogy ezen már áttettem magam pár éve, nem éri meg,
már folytatta is a többi ilyen jellegű biznisszel, hogy mekkora
közös jövő rejlik ebben a közös sárdagasztásban.
Eszembe
jutott aztán, hogy olvastam egy boldogság blogban valahol, hogy
csinálj magadnak barátot. Na gondoltam, ezen a címen inkább
telefonszámot cserélünk, hátha két kátyúban levő ember annyit
gondolkodik, amíg valamit kieszel.
Mert
manapság nagyon kevesen keresik meg az embert azért, hogy a
kátyúban ketten dagasszanak.
*a
kedves olvasó lelki nyugalma miatt a „szar” szó helyett a
„kátyú” szót használtam...
Itt is tömnkrement egy raklap-szögelő cég. Nekem már régóta az önellátás az álmom, és amíg kiér a szám a sz... kátyúból, addig nem kell szívószál, ha még a szemem kinn van, nem kell periszkóp.
VálaszTörlésAztán majd csak kitaláljuk, hogy van élet a tenger mélyén is.
Itt a pelletgyártás meg a fabrikett gyártás volt a sláger mostanában. Pont egy raklapos cégnél futottam bele pár éve, hogy a keletkező fűrészport így hasznosítják. (Ők egyedi raklapokkal indultak, mert az EU szabványban túl sok volt a konkurens.)
VálaszTörlésItt van róluk egy cikk: http://www.alternativenergia.hu/noveli-pelletgyartasat-a-tolnai-kriszt-kft/16169
Persze ez csak egy eset a sok közül, hogy azt látom, valaki a sz...-ból is aranyat csinál, hiszen a munkám miatt sok vállalkozót ismerek.
Az öreghez hasonlóan én is hiszek az újrakezdésben és a kreativitásban.
Rágd még egy kicsit amit az öreg mondott. Igaza van, ha gödörben vagy nem ásni kell, hanem taposni. Engedd magad felrázni! :)
Imre, az önellátás szép dolog, de azt nem mínusz ötvenezer euróval kezdik megvalósítani, hanem a meglévő adósságmentes házat eladják, s azt van idő tíz évig felélni önfenntartós dolgokon elmélkedve...sajnos ehhez én nem tudok belerúgni, nincs amit feldobnom..
VálaszTörlésSzilvia, megrágom amit az öreg mondott, de még számolni is fogok, mert azért vannak érdekes jelenségek a piacon, a nagy cégek legtöbben bezártak, mert hatalmas kiadásaik voltak a visszaesett piacon nem bírtak túlélni, vannak dolgokban viszont keresletek, amik egy nagy céget nem, viszont néhány ilyen amugyis szarban úszkálónak jelent egy egy szívószálat...
VálaszTörlésAttila, elfogyasztottad Te azt az 50 ezer eurót? Megetted? Elautóztad? Elnyaraltad karivi szigeten?
VálaszTörlésOtt van a csarnokod, és a családod. Pontosan azt teszed, amit tehetsz. Megcsinálod a jónak ígérkező munkát, majd azt is, ami aprópénzt hoz. Ha a jónak ígérkező munka nem hoz pénzt, a másik eltart. Olyan ez, mint a fáramászás. Kapaszkodni, és mindkét lábbal tapogatni, melyik gally képes megtartani. A négy nyúlványból valamelyk csak megtart.
Imre, nem autóztam én el azt az ötvenezret, hanem melléraktam a családi örökséget, a tizenöt ezret, és melléraktam még tíz évet az életemből. Viszont elfogyasztotta ezt a sok lóvét az én hülye meglátásom, hogy micsa fasza műhelyt hozunk ide létre, az alapítványból felnövő és kioktatott gyermekeknek lesz munkahely, lakás, lévén nekik én a példakép, ki megtette a nagy lépést, létrehozta a nagy modellt, hogy lehet, hogy a fatalizmust és a predestinációt ki lehet játszani.
VálaszTörlésDe tévedtem. Nem lehet.
Viszont a kamatokat tőlem kérik. A hús-vér faszingertől.
Mennék, de nem tudok. Saját meglátásom fogja vagyok.
Szóljon már valaki ennek a Steven Seagal-nak, jöjjön szabadítson ki...