Csurgyellán TéeSz

Csurgyellán termelőszövetkezet. A csurgyellán a csurdéból, a nincstelenből lett. Itt mind töröm az agyam, hogyan tudnék én üzletet nyitni? Első nekiugrásból ez lehetetlen. Nagyok a bérek, de ha tegyük fel meg is érné, nincs tőkém legyártani egy üzletre való asztalos munkát. Több ezer euróra lenne szükségem, hogy csak azt a néhány bemutató terméket legyártsam és raktárra is egy két példányt, hogy ha valami eladódik, hirtelen pótolni lehessen. Az első gondolatkört futva, ez lehetetlen, irreális. Mert ha jönne is valaki a tőkével, nem samaritánusként jönne, hanem haszon élvezés céljából, lehetőleg nagyobbért mint a termelőé. És ezt az állítólagos hasznot nem termeli ki egy asztalos műhely. Aki azt állítja, hogy egy kisiparos a maga haszna mellett kamatot is ki tud dolgozni az csaló, vagy még sosem járta meg. Nem, ezekben a mesterségekben csak rendre, apró lépésekben lehet építkezni, hatalmas türelemmel és kitartással, néha ráfizetéssel a jövő érdekében.
Egy második gondolatkört futva, hogy jó, akkor valakikkel összetársulva nyitni egy üzletet, esetleg egy másik ilyen valamilyen rokon szakmás mesterrel, mesterekkel, de mindegyik ezzel a dologgal néz szembe, hogy a jelen rendeléséhez is alig szedi össze a hozzávalót. Előleg – elszámolás, ez az egyedüli kerék vagy ciklus ami viszi az ilyesféle meszeriákat állítólag előre. S ha ebből pottyan valami a konyhaasztalra jó, ha nem, nem. Ez van. Néha pottyan, néha nem. Hihetetlen, de a valóság ez. Mert nem minden munkát lehet pontosan előre kiszámolni, például azt sem, hogy akkor most három vagy négy napot fog dolgozni rajta az ember, vagy ötöt. S akkor még erre rájön a stressz faktor, hogy megígérted szerdára, de közben jött a pap, hogy le kell vágni a segély oltár asztalából húsz-húsz centit, igenám de az húsz centi vastag anyagból van és csak száz kilós az asztallap, egyedül nehezen forgatja az ember a cirkulán, no meg a cirkula lapja csak nyolc centit fog, megforgatva is csak tizenhat centi, a többi négyet az ember szépen kézi fűrésszel elboldogtalanítja, nótázva vagy káromkodva, attól függ, hogy kinek mit hazudott szerdára. Mert az ember is olyan, addig nem teszi le a kagylót, amíg nem hazudsz valamit szerdára. Addig addig cseszeget, amíg kimondod a boldogító hazugságot, hogy jó, akkor szerdára meglesz. És lesz egy lófaszt szerdára. Mert vittem én hétfő reggel azzal, hogy na csak odateszem az asztallapot az oltár lábaira és uzsgyi szerdára befejezni a hazugságot, mert közben letettek pár Rába sódert a temetőre vezető útra, és száz métert gyalog kellett cipelni azt a kurva asztallapot még három négerrel, kerülgetve a gyümölcsfákat és a sírokat, mert az úton nyakig volt a sár. S akkor elkapott egy migrén az erőlködéstől, hogy félóráig szorongattam a fejem. S kívántam, ó bazmeg de tiszta szívemből kívántam, hogy meglegyen az az üzlet, ahova beviszem a bútraimat, hogy végre ahhoz a közönséghez jussak el, akik szeretik a fa bútort, viszont túl jóérzésűek, hogy a „mester” agyát csesszék, s akkor inkább megveszik azt amit máshol kapni lehet.
Persze akikkel beszélem ezt az üzletet, fiatalabbak nálam, még nem reszket úgy a térdük, mint nekem, ők még remélik, hogy a mesebeli jó tündér létezik és egy pillanat alatt megváltozhat az életed. Igen, mondtam, megváltozhat. Megtudod, hogy rákos vagy. Erre van esélyünk. De hogy a szerencse csak úgy besétál az ember életébe, az horror mese. Hogy majd a fészbukk. Ó hagyjatok engem békén ezzel a fészbukkal is, mert nem jó semmire az. Mint a virtuális üzlet. Mind nézed s nem tudod mit veszel meg. Hát kösz, de nem. Hogy miért nem nyitok virtuális üzletet? Azért mert hülyeség. Mert hogy jut el az a bútor az emberhez haza? Az üzlet az más. Onnan elviheti ilyen szállító kocsival. Vannak ilyenek. Városban megoldható.
Ebben a Csurgyellán termelőszövetkezetben elképzelhető, hogy vannak egy páran mindenféle lakberendezéssel rokon szakmájú tagok és elképzeljük, hogy együtt nyitunk egy üzletet. Nos, egy üzlet költségei, ha mondjuk tíz felé oszlik, már mindjárt másképpen néz ki. Akkor nem egy embernek ezer euró, hanem tíznek száz. És ha mind a tízen valamit termelünk abba az üzletbe, hirtelen választékkal tud beindulni. Ennek a következő lépcsője az lenne, hogy több városban lehetne nyitni, ami tulajdonképpen azt jelentené, hogy az esélyek a termelőre nézve megnőnének. Például, én ha egy városban nyitok mondjuk egy ezresért egyedül üzletet, max pár ezren látják. De ha ebben a Csétéeszben vagyok mondjuk, ugyanazért az ezresért tíz helyen jelentetem meg a bútraimat. Ugyanazért a pénzért megtízszerezem a lehetőségeimet. És ehhez még az is hozzájárul, hogy egy üzlet sokoldalúsága még több érdeklődőt vonz. Lásd Ikea.
Persze így elviekben ez szép és jó. És itt van az a csekély különbség köztünk, akik csak álmodozunk de sosem lépünk és azok között akik mindent beletesznek, hogy a gyermekeink is gyarmatként, hitelkártyásan fognak élni, vagy önálló, saját életet fognak élni. Ez a picike vacillálás az a diffrensz, ami építi a genetikai kódunkat, vagy tovább szolgásítja. Rabok vagy szabadok? Az ilyesmi dönti el, nem a himnusz, a táncház és a megemlékezés. A gondolatot követő cselekvés az ami hozza a pénzt, vagy viszi.
Nem kezdem el itt sorolni, hogy miért nem lehet ezt az üzletet létrehozni, mert a lényeg egyszerű. Minden szakember fosik mikor áldozatról van szó, inkább benyal politikusnak, papnak, uzsorásnak, csakhogy ilyen felpumpált munkákat kapjanak, s nem is tudják, hogy tulajdonképpen a saját nemzetük gyilkosai, mert irreális gazdaságot promoválnak, noha számláznak és újjal mutogatnak a piacról élő csurgyellán tákolókra, mondván, hogy a fekete gazdaságot képezik ezek a csurgyellánok, pontosan a szopós nyalósok azok akik a magas áraikkal lehetetlenítik el a magán iparost, kényszerítik a fekete zónába. Mert sosem fog tudni egy csurgyellán egy százmilkós lépcsőért háromszázat kérni, mert nem fogják neki adni a piramidális kapcsolat hiánya miatt. Mert nincs akit rugdossanak, mert neki sincs akit rugdosson, magyarán egy csurgyellán nincs benne a zsarolható és zsaroló rendszerben. Elnyomásban lehet, de nincs hatalma viszont zsarolni. S akkor vagy a hulladékokból él, vagy üzletet nyit.
Ha valaki érdekelt velem társulva üzletet nyitni, nyitott vagyok. Beszéljünk róla. Befektető nem érdekel. Csurgyellán kistermelővel szeretnék tárgyalni.
Azt sem szeretném, hogy elkezdjünk ezen konferenciázni, nem szeretnék oda kilyukadni, hogy valójában az út a kulturális kreatívokon keresztűl vezet, majd Orbán Viktorhoz. Nem, itt egyszerű, kiszámolható, kis lépésekről van szó, amit együtt megtehetünk. A többi az mind félreduma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése