Egyszemélyes gittegylet

Nem szeretnek engem. Nem tudnak elviselni ilyen gittegyletekben. Meg is értem őket. Kiket? A gittegyleteseket. Megértem őket, mert nem vagyok következetes. Legalábbis nem úgy, ahogy a társadalmi szerveződés, berendezkedés elvárná. Általában a gittegyletek elvárják, hogy vállald őket akkor is, ha nem mindenben értesz velük egyet. S akkor, hogy ne legyenek köztünk balhék, megtartjuk a megfelelő távolságot magunk közt. Igaz, néha ez a távolság elég nagy. Noha tudatlanságomban és/vagy naivitásomban néha szerettem volna gittegyletbe tartózni, mindenki javára és szerencséjére hamar elegünk lett egymásból.
Így maradtam az ellentmondásos fickók gittegyletében mint egyedüli elnök és egyben tag is. A lényeg, amint egy kolozsvári ismerősöm írta nekem, hogy én csak a abban a közösségben tudnám jól érezni magam, melyet én alapítok, lám kiderült, úgy is van. Mert végre eljutottam egy közösséghez, mely elfogad engem ilyen ellentmondásosnak is amilyen vagyok.
Nagyon fontos volt nekem ezt a magán közösséget létrehoznom, mert a továbbiakban nagyon nehéz lenne nekem úgy gondolkodni és ha már nem tudok leszokni erről a trágár, szennyes írási szenvedélyemről, úgy írni, hogy nehogy rálépjek valamely gittegylet tyúkszemére, csak azért, mert képtelen vagyok másképp nézni meg látni.
Ma is meggyúlt számomra a csipkebokor, hogy minek is kínlódsz te barom valamilyen gittegyletbe tartózni, amikor nem is létezik olyan gittegylet ami befogadna, vagy amit te képes volnál képviselni, mert már az első gyűlésen polgárháborút idéznél elő. Hogy mivel? Azzal, hogy látszik a pofádon, hogy mindenkit leszarsz és nincs számodra semmi szent ezen a Földön. Ezért. A gittegyletek meg leginkább szentek árnyékából köpködnek kifele: képmutatással, szép szavakba formált halálos szitkokat.
Egyszemélyes közösségemnek nem kell mindenről be vagy elszámoljak. Egyszerűen vagyok. Ennyi. A feleségemnek, a fiamnak ez bőven elég. A többi hét milliárd meg leszar. Legfeljebb ha kell nekik valami, megkeresnek és holmi aprópénzért kiszolgálom őket. Nem sírva mondom ezt, hanem boldogan. Mert kellett tizenöt év kemény harc, előre nyomulás, stratégiázás, hogy rájöjjek véglegesen, hogy az én utam nem az, ami a hét milliárd emberé.
Aki meg tudja érteni ezt az állapotot, az meg tudja érteni azt is, miért szórakozom én második napja az Antena 3 ilyen kisfőnök moderátor Mihai Gâdea körül kialakult ilyen zsurnalisztikai hajtépés, ruha szaggatás és fejekre hamu szórás. Mert az este egy akárki ilyen kormánypárti fejesnek, azt kiáltotta direktben ez a Misi, hogy maga egy „nesimțit și dobitoc”, azaz érzéktelen barom. Jót röhögtem, mert jól esett. Én rátennék még egy lapáttal erre, mert nemcsak egy érzéktelen barom az az ember, aki leszarja, hogy a rákos betegek nem jutnak még pénzért sem morfiumhoz, én egyenesen gyilkos vadállatnak neveztem volna.
Aztán a mai szórakozásom a csúcsra ért, amikor az összes többi tévé csatorna, akik pénzért vagy csak született balfaszizmusból ezt a Böszeskut és az őt felemelő pártját nyalják egész nap, hogyan adtak hangot felháborodásaiknak, ezért a Misiért, meghogy tuláj damnyé milyen csúnya szavakat használt ez a Misi: „érzéketlen barom”. Látni azokat a „gerinces” zsurnalisztákat ahogy habzott a szájuk, Ég és Föld irányába kimutatták mennyi értelem van a káposzta fejükben. És persze ezek után akik hisznek nekik, azok sem különbek.
Sugárzom ezt én az egyszemélyes gittegylet stúdiójából.
Persze nekem megvan az a diszkréciónális jogom, hogy kedveljek akit akarok, amikor akarok és megutálhatok bárkit bármikor. Magyarázattal vagy anélkül jogom van hozzá. Mint ahogy tulajdonképpen mindenkinek joga lenne hozzá, csak ezt sokan nem tudják vagy nem hiszik.
Volt amikor ez a Mihai Gâdea olyanokat mondott a magyarságról, ami nekem kifejezetten nem tetszett. Ez nem jelenti azt, hogy sosincs igaza. Ez a Misi egy olyan gyerek, aki a pofádba meri mondani. Ez nekem elég. Nem kell mindenben egyet érteni. Aki ilyen odamondós, az néha olyant is mond, ami nem mindenkinek tetszik. S akkor mi van? Hetven százalékban egyet értek a Misivel. Harmincban nem. Nyolcvan százalékban egyet értek a kollégájával Mircea Badeaval. Húszban nem. Egy százalékban egyet értek a papokkal. Kilencvenkilencben nem. Tíz százalékban egyet értek az Rmdsz-el, kilencvenben nem. Ez ennyire egyszerű. Ezért nem tudok semmilyen gittegyletbe tartózni. Mert a gittegyletek azt mondják, hogy száz százalékban egyet kell érteni vele. Aki azt vallja, hogy erre képes, az hazug. Ennyi.
Mindennek ellenére nagyon szerencsés embernek tarthatom magamat. Nem kellett úgy nézzek a szüleimre, akik a közpénzből meggazdagodtak, akik az életben hazugságokkal jutottak előre, akik más kárán haladtak volna előre a karrierjükben. Nem vert meg az Isten engem ilyen példákkal, hanem megáldott olyan szülőkkel, akik a szenvedést is becsülettel és kitartással viselték és minden nyomorúságuk ellenére meghagyták a szabad döntési szabadságomat, ami elég bátorságot adott nekem ahhoz, hogy privát gittegyletben tudjak élni.
Ami a mai csipkebokor lángra lobbanását illeti, van egy olyan érzésem, hogy szebb, szervezettebb lenne életünk, ha feloszlatnánk az összes gittegyleteket és mindenki egy privát gittegylet lenne. Mert akkor szerintem nem lennének pártoskodások, nagyobb lenne az igazság és becsület igény, és talán többen tudnánk egy hangon lebarmozni az arravalókat. Úgyis minden fafej azt mondja, jósolja mindenfelé, hogy egy olyan idő jön, amikor az emberek csak magukra számíthatnak. És olyan hanggal mondják ezt, mintha pánikszerűen kéne fogadjuk. Nem kell pánikolni ezért. Sőt örvendeni kellene neki, mert ez lenne az egyén felszabadítása az izmusok diktatúrája alól.
Én már szabad ember vagyok.

4 megjegyzés:

  1. "Csont nélkül!" Szépen foglaltad össze, fogalmaztad meg.

    VálaszTörlés
  2. József Attila jutott eszembe: "Az meglett ember, ... ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek."
    Kevés meglett embert ismerek, például téged is csak az írásaidból.

    VálaszTörlés
  3. Szép, magvas emberi gondolatok. Üdvözlettel: Zsuzsanna

    VálaszTörlés
  4. Tetszenek a gondolataid. Van is bennük igazság.

    VálaszTörlés