Széles cipő.

keramiahaz.hu
Apukám szokta mondani nekem, hogy te, amíg valamiről nem győződsz meg, ne mondj róla ítéletet. Persze ennek a másik véglete aztán, amikor az ember bezárkózik és Paul Coelho idézeteket olvas és abban gyönyörködik, hogy egy mukkot sem ereszt ki a száján semmiről, mondván a világot nem lehet megváltoztatni, próbálták ezt nálam sokkal okosabbak is. S akkor a következő lépés a sztrájktörőket agyba főbe verni, ebben az esetben a sztrájktörő lévén az aki semmiből is akar valamit alkotni, viszont a bölcs semmittevő nem így gondolta a földtől húsz centi magasságban való lebegést, hogy jön egy senkiházi takony és a semmiből alkot valamit, mert akkor jogosan felmerülhet a kérdés másokban, hogy akkor ő a valamiből miért nem alkot semmit és csak idézeteket olvas egész nap? Habár hiába szólal meg a semmittevés lelke a bölcsességből hallgató ember lelkében, mert a tömeg, a massza álma pontosan a bölcs semmittevés. S akkor bólint hangtalanul a nép, igyekezvén eltakarni kéjelgését, hogy hi-hi, ugye neki se sikerült? Hiába, nem lehet ezt uram, nem lehet, értse meg. Bolond aki nem érti. Mit ér álmodozni uram? Nem értette meg a lényeget uram, maga csak menjen a templomba szépen imádkozni és hagyja a politikát azokra, akik értenek hozzá uram. Ne legyen még véleménye sem róla uram, mert talán a maga szemében a szálka gerendává dagadt. A semmittevés lelke hiába szólal meg, mert a tömeg adja áldását a semmittevésre, a tehetetlenséget elfogadván, mint bölcsesség, egy fajta szent standby, egy halott jelenlét, melynek sosincs esélye feléledni.
Most mondjam ki, hogy ezek a szent sztendbájosok az emberiség ellensége? Kimondom, tessék.
Nem tudom, apukámnak hogy volt gyomra mindent elolvasni, mindenre odafigyelni? Öregségére ráért és nézte a szélsőségesek műsorait is. Nézte a kommunisták talksójait is. Nézte az ellenzékieket is. Jöttek hozzá Jehova tanúk, pünkösdisták, baptisták, bibliákkal, könyvekkel, győzték az öreget. Rettenetesen idegesített ez a dolog engem, hogy mit tölti banán agyúakkal az idejét? Hogy mit tud hallgatni azon a Vadim Tudoron, aki magyarozik, zsidózik, holott az egész országban ha van két öreg zsidó, azok is leginkább halásznak, semmint a románok ellen összesküvéseket koholnának? Apukám azt mondta, hogy nem tudsz véleményt mondani valamiről, amíg nem tudsz róla valamit. Még azt is mondta, hogy a dolgokat bátran meg kell beszélni, mert a beszélgetés visz valamire.
Ehhez csak egy annyit szeretnék zárójelben hozzátenni, hogy ha valaki egy nyitott köny, igen az emberek szeretik ezt a könyvet olvasni, mert kezdik felismerni magukban a másfajta embert, igenám, de amikor ez a másfajtaság, az ujjászületés elindul, az az úgynevezett óember elkezd rettenetesen kiabálni, pattogni, hogy akkor vigyázz, mert elveszted mindened, mert az az új teremtmény elkezdi szétszórni, amit eddig összekuporgattál. És akkor látván ezt a turpisságot, az emberek hamar becsukják ezt a könyvet és eldobják maguktól, mondván hangosan hogy másokat is megtévesszen a dolog: távozz tőlem sátán! És nem a sátán távozik, hanem a kedves olvasó, a beijedt óember, aki beszart attól, amit a lélek tükrében látott, és el sem olvasta végig azt az ígét, már az első sorában rájött, hogy hoppá, ez egy másfajta embert igényel. És ez az ellenállás szépen beépül a genetikai kódba, és majd az utódok, amikor csak meglátják az árnyékát ennek az igének, eszeveszetten üvöltenek, hogy távozz tőlem sátán, pedig fogalmuk sincs mit láttak.
Igen, elolvasom Jakab Andor bejegyzéseit, elolvasom az igaz szó blogot, is, amint elolvasom Csibi Barna blogját is, meg ahogy elolvasom az rmdszesek blogjait is, már amelyik ír valamit legalább évente kétszer, néha megnézek egy pár beszélgetést a tévében, hogy legyen kikből kiábránduljak, de mindenképpen meg akarom ismerni őket. Az ember azt hinné, hű de sok irányzat és sok hülye próféta van ebben a világban. Olvasva ezeket a dolgokat én azt látom, hogy éppenséggel ötlethiányban szenved az emberiség, úgy vagyunk, mint amikor cipőt keresek a fiamnak, tele van a város cipő üzletekkel, tele vannak a multik cipőkkel, tele van az orosz piac cipőkkel, tele van a kínai piac cipőkkel és én nem találok a fiamnak egy szar cipőt. Hogy lehetséges ez? Azért mert a cipőket a nagy tömegeknek gyártják, a széles lábú embereknek nem gyártanak cipőt. Ha a harmincötös keskeny cipőt veszik a népek, akkor azokat csinálják, azokat árulják. Magyarán nincs választék. Tele van, de mind ugyanazok. Így van ez az eszmék terén is. Tele van eszmékkel a világ, de mindegyik ugyanaz. És ha netán valami új felüti a fejét, az emberek el sem olvasva, viccelődve, röhögve, kárörvendve azt mondják rá: biztos valami új anarchista, fasiszta hülyeség. Ha a trolivezető barátom mondana ilyet, nem csodálkoznék, de a trolivezető barátom ilyet nem mondana. Legfeljebb azt mondaná, hogy ne haragudj, ezek a dolgok nem érdekelnek. Érdekel egy jó flekken, egy jó sör, az eszmék nem érdekelnek. Ilyet csakis egy modern értelmiségi mondhat. Benne nyakig az anarchiában a fasizmusban és onnan röhögve mint egy idióta kiabálja mindenre, hogy anarchista, fasiszta. És hogy ne kelljen erről tovább beszélnie, elmarháskodja a témát ilyen idióta szerinte jópofasággal. És így szépen ezzel a szent semmitevéssel, némelyek szerint bölcsességgel, elnézéssel, a gonoszság kiépíti hatalmát a sok marha fölött, ki röhög a faszának mint a bolond. (habár megfogadtam, hogy nem káromkodom többet, hogy össze ne tévesszenek engem is azzal a csürhe bandával, akiket mindenhol mutogatnak, mint az operaház előtti ellenreformereket).
Szerintem az emberiség sokat veszít akkor, amikor nem hajlandó a dolgokat megbeszélni. Az ilyen társadalom megérdemli a mindenkori diktatúrákat. Persze, kár azokért, akik a dolgokat megbeszélik, mert ők is részesednek azokból az elnyomásokból, amiket nem vállaltak be önként, hanem rájuk erőltették. Viszont a kényszer pályákat is jobban viselik a gondolkodó lények, mert átlátnak a játszmákon, megértik az emberi hülyeséget és noha áldásuk nélkül, de sorstársakká válnak a csőcselékkel, mert elvégre szeretik a felebarátukat.
Habár néha az az érzésem, hogy ez a felebaráti szeretet olyan, mint a bunyós filmekben, mikor a gonosz, aki kategorikusan több ízben ki akart nyírni, félreérthetetlenül rád lőtt, gránátokat dobott rád, ledobott a hatszázadik emeletről és amikor egy téglával bevered a fejét, még neked vannak lelkiismeret furdalásaid, ahelyett, hogy addig verd a fejét azzal a téglával amíg szét nem loccsant az agya, mert a következő pillanatban feléled és újra halálra űz, de szerencsére elakad egy éppen általa kirámolt kábelben és az porrá égeti. Na ez aztán a felebaráti szeretet úgynevezett szent idióta bölcsessége. A dolgok ellenkező extrémái. Hiába, a szélsőségek világában élünk. És ez egy jó darabig el fog tartani. Úgyhogy minden eszme egyelőre mindenképp nónéjm marad.

4 megjegyzés:

  1. nyilván a keskeny cipőket veszik a népek, ha nincs széles...

    a logika adaptálható bármire

    VálaszTörlés
  2. Sok mindent meg kell ismernünk, hogy a sok kis kockából kialakuljon bennünk a helyes kép. A nagy kérdés az, hogy ki és milyen alapon választja "pont azokat a kockákat", melyekből majdan az ő saját igazsága áll össze. Ám tudjuk, nincs abszolút igazság, a politikában sem.Akkor innen hogyan tovább.....?

    VálaszTörlés
  3. Bölcs ember volt apád, volt honnét örökséged e téren.
    Nincs abszolút igazság ez tény, de szerintem azt ami helyes, azt általában jól látja ösztönösen mindenki, csak vannak kik elfordítják láttára a fejüket, mert az nekik nem jövedelmez.

    VálaszTörlés
  4. Nagyapám is hasonlóképp okított.
    -"Legalább kóstolj bele és utána már mondhatod ha nem ízlik."

    VálaszTörlés