Háppi nyújör!

http://www.inspiralom.hu/festmenyek/
Hogy kiszedtem e ama elmúlt szerelmek szálkáját, és elkezde újra vérezni a seb? Nem azért fogtam neki a hatezer kilométeres regényemnek, mert régi sebeket szakítok fel nyalogatva őket. Nem. Mondtam, ami elmúlt, elmúlt. Elvittem a vasasba rengeteg vas bútoralkatrészt, nem valami olyan drámai helyzetért, hogy nem lett volna mit ennünk szilveszter éjszakán, volt egy ilyen árnyalata is a dolgoknak, nem tagadom, mert mi valahogy ilyen agónia és extázis között ingázunk, mint a művész lelkek, nem ragadt ránk semmiféle kispolgári spórlásos menet. Feleségem nagymamája szokta mondani volt, hogy fiam, nincs öt banid, nem adnak buszjegyet. Megértettük, de nem tudtuk ezt felfogni. Azt hittem megbánom, hogy azokat a zsírúj állíthatós, egyébként méregdrága vaslábakat még visszasírom már másnap, hogy elvittem banikért a vasasba. Nem bántam meg. Olyan érzésem volt másnap, mint egy lélek gyakorlat. Újra átéltem, hogy mit jelent a vagyon. Nézed és számolod egész nap, megvan e, nem e rozsdázott meg, nem e lopták el? Hogy nincs már, olyan felszabadulás volt, hogy ezt az ingyenmunkát is letudtam. Mind néztem és mind törtem a fejem, kinek adhatom el azokat a drága vaslábakat? Nehezen értettem meg, hogy hát a vasasba. Mert a vasas néninek éppen kellettek azok a vaslábak. És nem csak azok, más egyéb drága vas bútor alkatrészek is. Aztán mikor mentem a fiammal a Billába, hogy bevásároljunk, ott voltak a kis cigánypurdé kislányok, akik mindig jönnek és mondják bácsi nem adsz ötven banit? Van egy srác, akit már tíz éve ott látok kéregetni. Egyszer mondta a fiam, hogy te tátá, ezeknek ez a munkahelyük. Ezek nem is tudják ezek akik kitalálták, hogy a szekért csak ötven banissal lehet elvenni, hogy munkahelyeket hoztak létre. Mert ezek a kislányok, kisfiúk viszik vissza a szekereket a parkolóból a helyére az ötvenbanis fejében. Mindenki boldog. Jött ez az egyik kislány, és amióta a nem kéregető réteg valamilyen kispolgári hepp miatt nem fogadja el a segítségemet, eldöntöttem, hogy nem is fogom többet megkérdezni őket, amíg ezek a kis purdék itt egész nap rendesen bejárnak dolgozni, reggeltől estig. Bármennyire utáljuk őket, bármennyire ki akarjuk pucolni őket, elvégre minek? Mitől jobb, ha az utak, terek sterilek maradnak? Ettől leszünk boldogabbak és Jézus közelebb lesz hozzánk? Láttam, amint a három purdé kislány, akik valójában már nem éppen kis purdé kislányok, a Billában nézték azt a két feltekert tésztát, hogy elég lesz e a pénzük? Az egyiknek a karjaiban egy kétliteres sörösflakon volt a harmadiknak valami olcsó csirkés csipsz. Hogy ha kettőt veszel, olcsóbb, lelkesedik az, amelyik mint aranyat tartja a kezében a két feltekert tésztát. De nem lesz elég a pénz, mondja a csipszes. De elég, mondja a tésztás. Gyertek már, mondja a sörös. Ki volt bontva a hajuk, szolgálaton kívül voltak, nem vágtak siralmas pofákat. Na és? Mitől gonoszabbak, mint azok a barátaim, akik kamatot fogadnak el a kölcsönpénzért?
Amilyen hülye ez a zsülien, de tiszteltem benne azt, hogy tett egy kerülőt és elvitt Monte Carloba, azt mondta meghív egy kávéra. Úgy vitt el, hogy én vezettem. Mert amióta megműtötték, azt mondta, hogy döblec nagyságú daganata volt, alszik el a kormánynál. Furcsálltam, hogy a Monte Carlo tábla kisebb volt, mint a Mintia tábla. Mégiscsak Monte Carlo, mondtam Zsüliennek. S akkor mi van? Kérdezte. Csak mi románok vagyunk ilyen balfaszok, mondta. Elgondoltam, hogy ezekben a tekervényes, szűk utcákban, hova is lehetne egy asztalosműhelyt berendezni? Érdekes, sokkal biztonságosabban éreztem magam a hatezer kilométeres külföldi autókázás alkalmával, mint itthon, ha csak a boltig kéne elmenjek a városba. Fertelmes balfaszok a román sofőrök. Veszélyes egy nép. Ilyen hárákiris nép ez, mint azok a hülye öngyilkos nemnormálisok, japánok vagy arabok vagy mik?
Eszembe jutottak az összes szerelmeim, no nem azok a csúcsos éjszakák, azok nem voltak. Azok ilyen regénytémák, azért veszik az emberek. Nem, itt érzelmekről van szó. Hiába aggódtak miattam a barátok, hogy nem dugtam, nem tudták felfogni, hogy nekem nem a dugás a fontos. Hogy hát mi a fontos? Sajnos legtöbb szerelmem nem fogta fel mi a fontos. Dugás és pénz ez a kettő foglalja össze két ember szerelmi kapcsolatát? Aztán egy életre szóló unalom?
Ha seb, akkor ez a nagy nagy seb szakadt fel bennem, hogy az élet nemcsak evés ivás és dugás. Mindennél előbbre teszem az érzelmeket. Hogy lehet mégis felülemelkedni a pénz, nők csillogás lehúzó ereje ellenére? Ezt keresem a hatezer kilométeres regényemben. Nincs semmiféle tervem. Már másodszor esek neki, miután megírtam egy pár fejezetet, rájöttem, nem az, amit akarok. Lehet a mostani sem az, de egyre közeledek. Majd meglátom. Nem, semmit sem sírok vissza. Nem változtatnék semmit abból ami elmúlt. Illetve volna egy két dolog. Másképp oldanám meg a fűtést ma, mint ezelőtt öt évvel. De nem sírom vissza egyetlen be nem teljesült szerelmemet sem.
El kéne döntenünk, hogy ez az év legyen a szerelem éve. Mert tele van értelmetlen dolgokkal az életünk. Értelmetlenség ez a demokrácia, a nép úgyis tömegesen a vesztébe rohan, értelmetlen a kereszténység, mert nem hoz lelki enyhülést, az uzsorások idén szerintem még durvábbak lesznek, a kliensek még hülyébbek lesznek, nincs semmi jó a láthatáron, hacsak nem a szerelemre gondolunk.
Azt kérdezte egy ismerősünk, a tűzifával, hogy álltok? Jól, mondtam, a kerítéssel együtt január tizenötig kihúzzuk. Pedig nem reméltem. Na ilyen dolgok várnak ránk az idén is. Ezek mindig így maradnak. Minek is idegeskedni értük? Apám szokta mondani, hogy hiába, mindent nem tudsz megoldani, veszed a dolgokat sorrendbe és azt csinálod, ami a legfontosabb. A többi vagy elévül, vagy vár még.
Boldog új évet kívánok minden olvasómnak.

11 megjegyzés:

  1. gyerekkoromban találtam a padláson egy régi orvosi könyvet, nagyon részletes rajzokkal. megnézegettem, de alapvetően nem kötött le. úgyhogy elvittem az antikváriumba, hogy az árán vehessek másik könyvet.
    na, azt megbántam, pedig nem vagyok megbánós.
    sokszor gondolok arra, hogy nem kellett volna.
    pedig nem a pénzért volt, hanem az azon megvehető másik könyvért.


    de minden tettünk, minden hibánk kellett ahhoz, hogy olyanok legyünk, amilyenek, ott legyünk, ahol vagyunk. és én szeretem, amilyen vagyok, és ahol vagyok, úgyhogy talán nem olyan nagy baj semmi.

    örülök, hogy találkoztam veled ebben a nagy internetben.
    boldogabb új évet kívánok, kedves Attila.

    VálaszTörlés
  2. Attila, szorítok Neked, hogy összejöjjön az a regény, mert lényegében azt csinálod, amit én. Azt gondolod, hogy ha megfogalmazod, ha formába öntöd, akkor majd megérted, hogy "mi miért van" /ahogy Jóanyám szokta mondani/. Legyen olyan ez az év, hogy a következőt már boldogabban éljük! :)

    VálaszTörlés
  3. Krízis ide-krízis oda, az élet megy tovább. Születünk - meghalunk, szeretünk - gyűlölünk, stb.! Így van ez az idők kezdetétől és így lesz ez az idők végezetéig. Zajos életemben azonban megtanultam egy fontos dolgot, ,,minden elmúlik csak a rock nem"! Küldök egy hatalmas zenét, ígérem, hogy utoljára teszem. Boldog Újévet kedves Attila.
    http://www.youtube.com/watch?v=U7336qS5Rfs&feature=related

    VálaszTörlés
  4. Egyetlen értelme van az életnek a szerelem, ergo az utódlás. mégergobb az élet fenntartása, továbbvitele. Ez ugyanolyan perpetuum mobile, mint az azért eszünk, hogy éljünk, azért élünk, hogy együnk. Csak azért létezik, hogy önmagát fenntartsa.

    VálaszTörlés
  5. Blue Sky, tegyél csak nyugodtan zenét, szerintem senkit nem zavar. Nekem ilyen mobilkártyás internetem van és azzal gyakorlatilag nem tudok filmeket nézni a youtube-on, annyira lassú. Tudom, hogy egészségtelen, de a hamburgert Coca Colával szeretem, ha netán találkozunk, tudjad. Ez a Rambo kaja, úgy neveztem el. Hamburger Colával.

    VálaszTörlés
  6. Boldog új esztendőt kívánok neked és szeretteidnek is!

    VálaszTörlés
  7. Békés, boldog, reményeidben megvalósult új esztendőt kívánok!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm mindegyiketeknek a nem remélt sok jó kívánságot!

    VálaszTörlés
  9. Régebben újságpapírt gyűjtöttünk, hogy az árából fagyit és mozijegyet vehessünk. A mozijegy pedig elvitt minket álomországba, ahol megtanultuk mi a szerelem. Jó kis körforgás volt ez így. Ebből következik, hogy az utódlás kérdését is megtanultuk 10kg papír áráért. :)

    VálaszTörlés