Elsikkasztott jövő.

Attól, hogy nem olvassuk a rossz híreket, az élet még nem pozitív. Hiába nem akarunk tudomást szerezni az élet sötét oldaláról, attól még létezik. Nem megoldás az, hogy nem érdekel minket semmi, mert a statisztika azt mutatja, hogy változtatásra úgysincs esély.
Nekem az az érzésem, hogy sorozatos átveréseknek vagyunk az áldozatai, amikhez a mi passzivitásunkkal bőségesen hozzájárulunk.
Miért az az érzésem nekem, hogy nem a kőolaj és nem a növekedő gazdaság úgymond zsákutcája vezetett minket arra a csúcsra, ahonnan most állítólag nagyot kéne zuhannunk? Miért az az érzésem nekem, hogy azért vagyunk a zuhanási ponton, mert az emberi harácsolás, lopás, csalás, hazugság az ördöginél is ördögibb szint alá süllyedt? Ország világban a mindenkori kormányok, vezetők gyakorlatilag elsikkasztották a jövőnket. Rabszolgákká tettek minket. Tulajdonképpen a mi nemtörődömségünk tette őket a csúcsra, az az idióta pozitivizmusunk csap most vissza ránk, és nemcsak ránk, hanem gyermekeinkre is. Aztán most már mind idézhetjük Paul Coelhot, Teréz anyát és társait.
A mai fiatalság abban a helyzetben van, hogy cseng a füle, mert kapott egy akkora pofont, hogy észre sem vette, nem is tudja, hogy pofont kapott és attól cseng a füle. De még azt sem igazán fogta fel, hogy cseng a füle. Azt hiszi, ez egy emberi alapállapot, hogy cseng a füle. Az a baj szerintem, hogy ezt a csengést táplálják életünk kimagasló személyiségei is, azzal, hogy vagy ide vagy oda utasítanak. Hogy gyűlöljük meg egymást. Mert ha egymást gyűlöljük, akkor a sikkasztások, lopások láthatatlanul végbemehetnek.
Szerintem nem a kőolajjal van baj, sem a fenntarthatatlan gazdasági növekedéssel, hanem velünk van baj. Elfogadunk minden szart és még vitatkozni sem merünk, mondván, egy fecske nem csinál tavaszt.
Mindig van egy meglovagolni való téma, és azzal jól elvagyunk, mindenki figyelmét leköti, és boncolgatjuk a lényegtelen részletkérdéseket, észre sem vesszük, hogy minden marad úgy, ahogy volt.
Most például jön ez a népszámlálás, most minden egyébként jobb fejű is erre koncentrál. Annyit keverik a szart, megint előszedték ezt a nemzeti büszkeséget, hogy a cigány kikéri magának cigányságát, ő roma kérem szépen. De ez semmi, mert most a székely székely először és aztán magyar. Szóval fasza minden. Éppen jókor találták ki ezt a népszámlálást. El vagyunk vele egész karácsonyig. Segít ebben a zavarkeltésben az ellenzéki média is, minden hülyeségbe beleköt, lényegtelen dolgokat is felfúj, hogy bizonyítsa ellenállását, holott egy lószart sem ér az úgynevezett ellenállása. De mivel semmiféle gazdasági elképzelése sincs senkinek, de még szándéka sem ezeken elgondolkodni, keverik a szarokat és szándékosan félrebeszélnek. Közben a tömegek jelentős részeit ide oda mozgósítják, az embernek az az érzése, hogy többfelé vagyunk szakadva, holott szerintem a karmester egy és ugyanaz, csak annyi a különbség, hogy az elszakadt felek ki egyik vagy ki másik preckeli vissza a szart, vezényszóra.
Hogy mi a megoldás? Nincs megoldás.

1 megjegyzés:

  1. A közömbösség csak az egyik kicsi oka, ami az ember kihalása felé visz. Ez kérem, el van kapálva, vagy úgy is mondhatom, eleve el volt rendelve. Nem jó tudni előre végzetünket, tudjuk okait, ismerjük okozóit, mégsem tudunk ellene tenni semmit, ebbe bele lehet őrülni. Bele kell fásulni, közömbössé válni. Visszajutottam a mondandóm elejére. Ezek szerint bevégeztetett.
    Ide másoltam egy régebbi elmélkedésemből részletet, mintegy teóriám igazolására: „Valamikor, valahol láttam egy érdekes kísérletet egy zárt térben élő patkánypopulációról. Kaptak enni-inni, szaporodtak, túlnépesedtek, és mit tesz Isten? Az egésznek vége. Az utolsó is elpusztult, kihaltak. Az emberekkel nem ez fog megtörténni? Tudom, én huhogok, mert pesszimistán látom a világot. Ahhoz már elég idős vagyok, hogy a fiatalság vakságát okozó tapasztalatlanságot letudjam szememről. Bárki bármit mond, mi bizony, dögrováson vagyunk.
    2008-07-20”

    VálaszTörlés