Ne sajnáld


(száradafa blues prodzsekt, unplugged zenére: ének, két gitár, basszus, dob. Bánatosan énekelve, nem rejtett cinizmussal)

Ne sajnáld azt,
aki a széles útról letért a keskeny útra,
aztán ott sem fért, és nekiment a szántásnak.
A széles út és keskeny út közötti szántásnak.

Ne sajnáld azt,
aki nem tudott megalkudni
és két szék közt a pad alatt maradt.
Na én is így vagyok, két szék közt a pad alatt.

Mondta nekem egy prédikátor,
hogy csak egy bebarátkozó vagyok,
semmire sem kötelezem magam,
a gyülekezetben jöttment bámészkodó.

Refrén:
Mindig a szántásokon bóklászom
motyogva az izzadt fejemből,
mint azok a bolondok, akik az utcákat járják,
kik úgy beszélnek hozzám,
mint akik egy húron pendülünk.
A kéregetők mind őszinték hozzám,
azt mondják, nincs mit innom
főnök, adj egy lejt.


Ne sajnáld azt,
aki megkettyent és elindult a szántáson.
ahol csak a bolondok mennek,
ha egyszer már van egy kitaposott ösvény.

Ne sajnáld azt,
aki azt hiszi Krisztus az övé is, holott
lemegy mindenféle útról és nekimegy a szántásnak,
és a prédikátorral sem barátkozik, milyen ez az ember?

Ha láttok egy embert a szántáson bandukolni,
és jó kövér, kopaszodik, és kilóg a nyelve,
Ne sajnáljátok meg, mert úgysem változik,
csak motyogja a magáét. Ó Blúúzz...

(Refrén még egyszer oszt kész. Legfeljebb egy kis bánatos gitárszóló. S ha már gitárszóló, akkor még egyszer utoljára a refrén, de aztán tényleg kész, mert unalmassá válik a sok ismétlés.)

1 megjegyzés: