Mert
én itt napok óta kerülöm a témát, hogy a kedves lelkes
olvasóimnak hogyan mondjam el a világcsődöt, hogy az mégse
világcsődnek hassék.
Vannak
perspektíváink, hogyne lennének perspektíváink. Ezt a káros
táplálkozási rendszert fel tudnánk váltani egy egészséges
táplálkozási rendszerrel. És hálistennek sok példa van már rá,
hogy az ember a saját kertjében miket termeszthetne, saját farmján
miket tenyészthetne. És mindezt olyan harmóniában, hogy mindenféle
karmának meg tudna felelni.
Olyan
ez a perspektíva, mint amikor egy tönkrement cég érdekében jön
a nyakkendős marketinges és fél órán át árasztja a
perspektívák bőségét, hogy mennyi minden lehetőség van
felfejleszteni egy céget, ha az ember hozzáállása megváltozik.
És az ember nem is mondhatja, hogy nincs úgy. Minden a hozzáállás
kérdése.
Ha
az ember olyan ellenérvekkel jön, miszerint a cég legnagyobb baja,
hogy nem tud a termeléshez elég bevételt megteremteni, mert a piac
nem fizet többet, és az agyonrágott spórlás, személyzet csere
sem segít, a marketinges szempontjából hiányzik a pozitív
szemlélet és hozzáállás.
Persze,
mert ő is ebből nyeri a nyakkendőre valót, hogy meggyőzi az
embert a pozitív hozzáállás hiányáról. Mert más érveket,
megoldásokat ő sem tud felmutatni, minthogy a fogpaszta reklámos
csak ismétli a végtelenségig az egészséges fog perspektíváját.
És lám véresre frekálja az ember a száját, mégis jár
fogorvoshoz.
A
világ csődben van, mert nem tudja kifizetni az egészséges élethez
szükséges élelmet. És szerény véleményem e téren, hogy ez már
nem szemlélet és hozzáállás kérdése, hanem egy hatalmas
csődben vagyunk. Nem fogalmaztuk meg a csődöt, nem indítottunk el
csődeljárást, mert a nyakkendős embereknek a helyzet
kényelmetlen. Nekik a perspektívákról kéne beszélni, de ha
nincs a csőd megfogalmazva, nincs csődeljárás, azaz everything is
fine, nincs gond semmiben, a perspektívákról sem igen kell
beszélni. És ez a lényeg.
A
nép persze bemegy a dugig tömött vásárlóba, nincs mit
felhányjon a nyakkendősök szemére, hisz a bevásárló központ
dugig tele élelemmel.
És
ez a megtévesztés.
Gyakorlatilag
ma az ember nem tudja kifizetni az egészséges, normál élethez
szükséges élelmet. Kénytelen belemenni a piac orientált
árképződés játékába: megveszi a legolcsóbb szart a polcról.
Folyamatosan művelve ezt a gyakorlatot, veszti erejét, hízik,
lebetegszik, életkora lényegesen csökken.
A
bőség látszatára mégis romlik az élet minősége.
Mihez
lehetne kezdeni, hogy élet minőségünk megjavuljon?
Én
a magam részéről megtettem amit tehettem: highlander korlejáratú
adóssággal megvettem egy köpés kertet, lerobbant csarnokkal. És
elkezdtem egy másfajta kertészettel, állattartással kísérletezni,
mint az ipari, gondolván, hogy valamennyire próbáljak változtatni
ezen a mű életen. Mert úgy okoskodék, hogy ha mást nem tehetek,
de legalább szerezzek tudást, tapasztalatot, hogy a tojás nem
bokorban nő és a paszuly nem fán.
Tehát
a normális élet utáni vágyakozás, konkrét cselekedet, nagyjából
megfeneklik az én szintemen, illetve a magamfajta emberek szintjén,
akiknek valahogy az életben az a szerencse adódott, hogy szert
tudtak tenni egy köpés kertre s ezekhez hasonlókra.
Társadalmi
szinten a normális élethez való visszatérés teljességgel
lehetetlen. Még utópia szinten sem. Nem kimondottan azért, mert
legtöbb ember nem rendelkezik egy köpésnyi kerttel, hanem olyan ez
mint a szivar, az alkohol, drog: tudjuk, hogy rossz, mégis óriási
pénzeket költünk rá. Tudjuk, hogy nem egészséges a jelen
táplálkozás, a civilizálódás folyamatát nem szakítjuk meg
emiatt. Kellenek a technikai hiábavalóságok, bódulunk a
kereskedelem ringispiljén, színes lámpa villogásaitól káprázik
a szemünk.
Szeretném
azt mondani, hogy persze, ez a lajik, a józsik nemtörődömsége,
nem gondolkodása miatt van. De sajnos ők csak kolaterális
áldozatok a dologban. A fő kolomposok a dologban, az igazság
eltussolásáért, a helyzet elhallgattatásáért, pontosan az elit
réteg, az értelmiségi réteg, kik örök félrebeszélésükkel
fenntartanak egy bűnös rendszert.
Ezek
az elit csoportosulások alakítják a politikát, a
nemzetgazdaságot, ezek írják az iskolai tananyagot, és ezeknek a
szolgálói gyötrik a gyerekeket, hogy ők se értsenek semmit ebből
az életből, hanem csak vásároljanak, vásároljanak, és
hajtsanak ehhez a vásárláshoz pontokat gyűjteni, hogy még többet
tudjanak vásárolni.
Magyarán
ma elültetni egy növényt, emberiség elleni cselekedet.
És
ha meg is születik az emberben a kisördögi gondolat, hogy saját
ágyáson termesszen némi paradicsomot, rájön, hogy lehetetlen,
nem életszerű, nagyon költséges, úri allűrbe kergeti magát.
Ha pozitív meglátásos
reményeim beválnak, lesz még az ember ébredésben és egy új
világról álmodik majd, meg fogja érteni miről beszélek itt.
Mert nem azon kevesek sorsa érdekel, akik valamilyen csoda, örökség
révén lehetősége van valamennyire táplálékilag a normalitásba
lépni, hanem azoknak a sorsa érdekel, akiknek soha semmilyen
esélyük nem lesz erre.
Tehát
a perspektívákról beszélni akkor lehet, ha elindítjuk a
csődeljárást.
Addig
az egész csak egy pusztában elsuttogott zsolozsma. És az az
érzésem ez a zsolozsmázás sokáig fog még zümmögni...már a
puszták is el fognak fogyni, de a zsolozsma nem.
Szóval kirekesztesz.
VálaszTörlésNem baj, én akkor is elkezdem a talajtakarást a rothadt szalmával, és feldarabolom a kukoricaszárat is komposztnak, és minél kevesebb bolti kaját töltök a gyomromba.
A két japán baromfim ugyan majd egy év múlva lesz (tojás-hús)termelő.Addig nem eszünk belőle még tollat sem.
Az esély és az akarat együtt teremtődik meg, inkább a megvalósítás bátorsága hal meg a kényelem gáncsától.
Ettől függetlenül még én is elhasalhatok a saját lábamban is.
Majd meglátjuk...
Én becsődöltem. De nem hisznek nekem. Vasárnap délben gyomtalanítottam a virágok helyét. Elkezdtem visszaültetni a nyár végén kiszedett hagymákat. Szeretném tudni melyik milyen virág, ezért rajzot, térképet készítek minden eldugott hagymáról. Vettem volna ilyen műanyag hagymatálakat, de nem találtam egyik virágosban sem.
VálaszTörlésTudom, a virág nem ehető és piac sincs rá. De szeretem amikor nyílnak. Ha már csőd, legyen kivirágozva..