Néha
még én is megriadok attól, hogy mennyire nincs meg bennem az
emberekben élő istenkép iránti valamelyes tisztelet. Olyan vagyok
én is, mint aki bálványt épített magában, egy istenképet imád,
s ha azt nem találja sehol, akkor semmi se jó. Ez valószínű így
van bennem. Na jó, de attól tőlem mindenki hihet bármiben. Nem
fogok semmiféle imakuckót vagy katedrálist sem lebontatni, se
petíciót aláírni, hogy szüntessék meg. Nem, az ember hithez
való joga az szent bennem. De kommentálni azért fogok. Ezt lehet.
Mert elvégre a hívő is hitén keresztül, azzal, hogy elkárhoztat
mindenki mást, aki nem olyan hitben él, mint ő, azzal már petíció
nélkül az ördögbe küldi a másságot, lerombolja mások
templomát, bálványát.
Attól,
hogy odapörkölünk egymásnak, attól nem esik szét a világ, az
isten sem ájul el, legfeljebb az emberek csinálnak maguknak
felesleges migrén rohamot. Mert hogy jutunk az igazsághoz, a
valósághoz, ha nem a tapasztalat csere által? Mindig azt mondtam,
meghalni mint Tarkovszkij harangöntője, s sírba vinni az öntés
titkát, a legnagyobb emberi hiúság és butaság.
És
ha pedig kiírtunk minden gyomot a világból, mi fogja a humuszt
újratölteni, ha mind ilyen mennybemenő szentekből fog állni a
világ?
Hogy
nem találtam meg sehol az igaz istent, az valószínű abból az
igényességemből fakad, amit én nem tudok viszont szolgáltatni,
de elvárok egy istentől. Van nekem egy kialakulóban levő teóriám,
ami azt reméli, hogy az igaz isten messze nem képekben és
misztikus, soha meg nem érthető mennyei nyelven és értelemmel
beszél hozzánk, hanem igenis kézzel fogható tények által, csak
a mi agyunk el van bolondítva a sok filó reklámtól, mint megannyi
millió ledes lámpa villogtatja nekünk ezeket a hivatalos
vallásokat. Mert mit csinál a nagy szónok, ki azt mondatja
magáról, hogy karizmatikus? Ráveszi az embereket, hogy istennek
egy hatalmas tornyú épületet építsenek, sok kiszögelléssel és
sok bolthajtással, hogy réginek, félelmetesnek hasson, s úgymond
mások is fejet hajtsanak előtte s félvén féljen attól a
hatalmas istenképtől, ami abban a hatalmas templomban lakozik.
Attól,
hogy Magyarországnak egy hatalmas országháza van, hogy mindenki
csodájára járhat, attól még nem biztos, hogy az országlás az
igazság vagy a nép nevében történik. Sőt. Már a szólamok sem
fednek egy minimál jóérzés képmutatást, a diktatúra, s elvégre
a terror fényes nappal történik.
Olyan
ez a templom s országház építés, hogy a meztelábasok odaállnak
s vérükkel, csontjaikkal tapasztják a megaépítmények falait,
azután pedig a nagy prédikátor kiáll az oltár asztalához, és
arra hív el mindenkit, hogy istennek nevében kés által vágják
el gyermekeik nyakát. Jó, csak kamu, mert ez csak próbatétel. De
sok marha komolyan veszi. Gondoljunk csak arra amit a vallásos
terroristák művelnek isten nevében, nekem senki ne mondja, hogy a
nyugat liberalizmusa miatt van ez, mert ezek még Noé idejében is
robbantottak s gyilkoltak, amikor még se Amerika se liberalizmus nem
volt. Ezek mindig kapnak valakit akit nyírni lehet. A túlreagált
vallásosság, szemernyi igazság és valóság hiányában, szeretet
és empátia hiányában ide vezet. Minden oldalról.
Aztán
mondjuk azt sem hittem volna, hogy megérem ezt a szabad világ
hatalmas gyűlöletét. Több ezer embernek tetszenek az olyan
fészbukk oldalak, ahol a másságot egyenesen és fizikálisan
megölnék. Olyat találtam, hogy minden pártnak a logója át van
húzva pirossal, persze csak egy pártnak a logója hiányzik a
sorból. Kérdem én, ha minden másképpen gondolkodó embert
kiűznének az országból, mivé lesz az az ország? Ez egy lelki,
agyi betegség, s nincs ebből kigyógyulás, mint a remény s a
kitartás, hogy nem terjed mint egy gyilkos vírus, mert ha igen, a
fene megette az egészet.
Olvasom
a hazai fiskális rohamosztagok verőlegényeinek a dicsőséges és
nemzetmentő munkáját, hogy milyen élelmesen lekapcsolják az
ország megrövidítőit, mint az inkvizíciók idején, szekusok,
besúgók, komisszárok s fiskális képviselőkkel az élén esnek
neki egy egy honi üzletnek s addig csesztetik, amíg valamilyen
hiányt találnak, hogy bezárhassák a vállalkozást. Mit mondjak,
szánalmas és félelmetes a mai kormány víziója az országlásról,
az élhető gazdasági életről, ahol a megfélemlítés, a terror
uralkodik. Ennél félelmetesebb aztán a sok kommentelő, akik mint
veszett kutyák csaholnak, hogy úgy kell nekik a sok tolvaj
vállalkozónak. Eszement skizofrén állapotok kapnak teret s mint a
zombik, csak a beteg egyednek nem esnek neki, de egyébként mindent
megfertőznek ami egyszer egészséges és mozog. És azt mondja
magáról egy nép, hogy mélyen vallásos nép. Hisz istenben s
ilyenek.
Most
értem meg Jézust, aki fiatalon otthagyta a gyalupadot s beállt
messiásnak. Többre vitte. Mint az az öngyilkos barom aki magával
vitt 150 embert azzal a repülővel. Mikor megláttam a képét,
rögtön láttam, hogy a profilja egy beteg emberé. S hogy nem
látták ezt róla a szakemberek azért lehetett, mert a szakemberek
is olyan balfaszok mint a hívők általában, azt látnak, amit
hisznek. Na az ilyen dolgot nem lehet nagypénteki áldozatoknak
betudni. Nem, ezek beteg dolgok. Ezeket csak ésszerűen lehet
kiszűrni s minimum nem engedni repülni, legfeljebb egy ejtőernyővel
levetni egy szikláról, mely sosem nyílik ki.
Mondhatja
bárki rólam, halgass faszfej, nagy házad van, nagy műhelyed, csak
te ne prédikálj ilyenekről. Igen, nagy házam van, nagy műhelyem,
mert mertem hitelbe mászni, hittem magamban, vállalom azt, hogy
mindent elveszíthetek egy nap, mert hiszem azt, hogy nincstelenül
bármikor újra kezdhetem, mert vagyok olyan fasza gyerek. Hitemre
templomot építettem. De azt nem hiszem, hogy az én csízburgerem
miatt éhezik megannyi afrikai gyerek. Hogy az én külön szobám
miatt szuszukálódnak nyolcan afrikaiak a kunyhójukban. Ezt nem
hiszem. Mert ha mondanám nyolc afrikainak, jertek s kövessetek, s
csináljuk együtt, s osztózunk mindenen, álmodjunk együtt s
cselekedjünk együtt, merjünk hitünknek templomot építeni,
beszarnának, azt mondanák, jaj nem így gondolták, nekik buddha az
istenük vagy minimum valami pálmafáról elnevezett isten, nekik a
szent egyszerűség kell, mert ők valami misztikus, lelki emberek
kik sajnos korgó gyomrú testben kénytelenek lebegni, de csak jobb,
mint egy ócska, hájas liberális testben bűnben fetrengeni. Mit is
kezdenének a sok színes ceruzával, amit szorgalmasan összeszedtem
az idők folyamán, hogy egy regiment gyermeknek lenne elég?
Az
én istenem szeret. Nem büntet. Egy jó gazda, aki kertjét okosan
műveli. Aki megszólja a kicsapongásokat, nem engedi az erőszakot.
Az én istenem nem büntet gyermekeket, hogy a szülőt nevelje.
Szereti a szépet, a jót, a kényelmet. A békét pláne.
Hol
vannak ehhez ezek a mai istenek?