Meggymagolás közben

Meggymagolás közben az íjas Kassait hallgattam, valami könyvét védte meg, vendég meghívottja ez a Puzsér volt. Nem kell sok értelem a dologhoz, hogy átlátszó legyen, előre szerkesztve volt a párbeszéd, ami lehetett akár spontán is, mert valóban két, három kényes kérdésre kellett feleljen Kassai az íjászmester, amely megfelelően feltéve alátámassza munkásságát. Szóval, gyere tedd fel úgy a kérdést, hogy a magam módján válaszolhassak.
Kassai világa szerintem érthető, világos, tapintható. Puzsérban van valami ami nyugtalanít, szóval ő a nagy kormányellenes pofa (Magyarországra értendő), aki viszont legtöbb eszmei vonalát a kormánynak fura ellenzéki szempontból aláírja. Amíg az ellenzék a számító langyosságával írja alá a hatalmat, Puzsér a felvetett témáival. Puzsér már betegesen alá akarja ásni az emberi szabadságot, ördögszerűen támadja a nyugatot, mintha mi lennénk az áldozat, akiknek nem adatott semmi eszköz a védelemre, akik végleg és visszavonhatatlanul le vagyunk igázva. És ezt mantrázza orrba-szájba, hogy mikor már hallom erről fantáziálni, egyenesen idegesít. Úgy szidja a NER-t, hogy közben rávilágít: ez az egyetlen esélye Magyarországnak. Egyébként.
Szeretem ahogy Puzsér szónokol, megforgatja a gondolatokat, de az már gyanun felül van, hogy egyre csak egy dolgot akar bizonyítani. Hogy bazmeg, szar, de nincs más mint ez a szar. Szóval ez egy olyan semmilyen válasz, ami mégis arra serkenti a fiatalságot, hogy ne az ellenzékre szavazzon. Szerintem Puzsér perverz játékot űz. Fondorlatosan tekergeti a szavakat, és kaszál a kétségek útvonalán.
Puzsér egy újfajta diskurzust hozott be a talk showba. Szavai bűvész mutatványok, hihetetlen amit az ember hall, de nem tud ellene mondani semmit. Nem, mert pont mint az illúzió keltésben a figyelem irányítva van, Puzsér viszont a gondolatokat irányítja.
Rám, aki sok prédikátort hallgattam az életemben, Puzsér nem hat, viszont meg kellett értsem a prédikációi szerkezetét. Puzsér megfigyelő és szélsőséges dramaturg. Nem ad megoldást semmire. Nem azt mondom, hogy nincs igaza. Igaza van, de nem életszerű. Puzsér egy gondolkodó, aki piaci rést talált azon összeesküvés tervekben hívők táborában, akik azért nem hisznek el éppen mindenféle összeesküvés tervet. A Soros terv viszont ezen táborban bejön. S aztán ezen csámcsognak évek óta, erre hoznak egyre szörnyűbb és szörnyűbb bizonyítékot, belevonva női egyenjogúságot s egyébként mindenféle olyan cselekedetet, melyhez némi szabadelvűség vonatkozik. Noha Puzsér nagyon szabadelvűen ócsárol minden liberális dolgot ami a Globuszon történik, Magyarországra nézve nem ad semmiféle megoldást. Hogy mi legyen a gazdasággal például, a masszív kivándorlás fő okozójával? Erre azt mondja nem ért hozzá. Viszont erkölcsileg abszolúte mindenkit helyre tesz, azt karaktergyilkol akire éppen haragszik, arra viszont semmiféle tekintettel nincs. Jó fej, de számomra entertainment és játék a gondolatokkal amit művel.
Hogy Kassai az íjászmester többször megjelent oldalán, azt jelzi, hogy némely dologban egy húron pendülnek.
Kicsit hosszúra nyúlt az, amit egy mondatban szerettem volna kifejezni.
Amire felfigyeltem, az ez a Kassai, az íjászmester. Milyen lelkesen és beleadóan, mintegy vádszerűen mondja fel a világnézetét, és beszél a siker sztoriáról. Az ember hallgatja szavait és majd minden mondatából árad a vád, hogy mi mindent felejtettünk mi barmok el, hogy mi mindannyian konzum idiótákká lettünk, a geci nyugat, de bezzeg az ő íjász-lovász dolga az aztán az igen. Sorolja a díjakat, hol s merre járt, emlegeti a kung-fut, mindenféle japán harcművészeteket, szóval olyan jó tökösen hangzik minden.
Eszembe jutott az az igevers, hogy: “mit látni mentetek a pusztába?” . Holott ott csak egy szakállas csóró vízzel keresztel. Jó a fülnek az ilyen vitézbeszéd, nagyon szépen alátámassza a mi kis proletár sikertelenségünk okát, a semmi igyekezetek szánalmas eredménytelenségeit. Keressük ezekben a történetekben a tuti képletet a sikerhez, amit ha sorról sorra, betűről betűre a magunkévá tesszük, a siker fele vezet utunk. Szánalmas igyekezeteinknek az a baja, hogy nincsenek kozmikus célpontjaik kitűzve.
Mert elgondoltam, hogy a Kassai íjászmester helyébe bármelyik szakember odaállhatna és fűzhetné szakmáját a kozmikus terek és a spiritualizmus mélységeibe, de nem teszi, mert egy: eszébe nem jutna marketinget csinálni szakmájából, kettő: van kellő virtus benne, hogy ne dicsekedjen orrba szájba minden szeg beverésről, vas hegesztésről vagy beton öntésről.
Add el magad, ma ez a siker sztori története. Ha Kassai ott maradt volna az udvarán a lovaival és a nyilaival, a kutya sem ismerné, de kilépett a grundra és elkezdett szidni. Meg okoskodni.
Még egyszer: nem akarom elvenni dicsőségére irányított reflektorfényét, de én úgy érzem az igazi hősök ott vannak a satuk mögött, a szerszámok mögött, akik végzik mindennapos dolgaikat, és ezek a (milyenis?) hősök pedig inkább csak nyomnak egyet a lúzer fílingjükön.
Hát most nem lehet mindenki élsportoló, nem lehet egy James Bond, nem mindenkinek adatik meg, hogy évekig kísérletezzen egy tökéletes íj megszerkesztésén, legtöbb ember a mindennapokkal végzi szélmalom harcát, ha van is álma, a család és biztonság mindenek előtt a szent.
Amit mindenképpen ki kell olvasni az ilyenféle celebekből is mint jelenségek, hogy úgy cselekedet, mint gondolat és szellemi világuk extrémbe hajtanak, egy ősi álmot ébresztenek az emberben, egy primitívebb létformáról nosztalgiáznak, amikor állítólag boldogabbak voltunk.

Elnéztem ezeken az asztalos facebook csoportokban, hogy óriási a rajongás a mini vésőkkel, mini gyalukkal való balfaszkodásra, folyik a nyál a mindenféle japán miniatűr, használhatatlan faszságok iránt, felhozzák mint példakép, de nem értettem, hogy mire is példakép? Persze, az nekem is vágyálmom lehetne, hogy egy szobatiszta teremben hosszas elmélkedések közepette és szamurájos kimértséggel és több évszázados nyugalommal húzzak egyet-egyet a minigyaluval és minden áttetsző forgácsra mondjak egy üdvözlégyet. Mondjuk egy rendőri nyugdíjjal a kárdomon, úgy 45 évesen nyugdíjba vonulva. Oszthatom az eszet aztán és fűzhetem össze a kungfus virtusokat a sumérokkal. Persze, nekem is extrémbe kéne utazni az asztalossággal, osszam itt a sok baromságot a kézi szerszámolás élvezeteiről és üdvösségéről, találjak ki valami Rambo filozófiát lehetőleg némi Árpádsávval, talán lenne rá vevő. Csak az a baj, ha ezt sem csinálom hittel, odaadással, rajongó csillogással, történelmi kesergéssel, nem lesz eladható. A hit az itt, ami átváltható. A cselekmény az másodrendű.
Csak úgy, tisztességesen megélni, az nem kunszt. Kell minimum a Soros.
Adott Erdélyben egy lány, aki összeállt egy szegénylegénnyel. A lány szüleinek megannyi házuk van, de egyikbe sem engedik a lányt a fiúval, mert aszondják, hogy majd a fiú el fogja lopni a házukat, egyébként sincs ízlésükre a szegénylegény. A fiatalok elmentek albérletbe. Egy adott ponton, amikor már nem bírták fizetni az albérletet, adódott egy lehetőségük hogy Angliában dolgozhassanak. Kimentek Angliába dolgozni, ott keresnek annyit, hogy ki tudják fizetni az albérletet és élni is tudnak rendesen. És haza is küldenek a szüleiknek pénzt.
Erre szeretném felkérni Kassait az íjászmestert és Puzsért a filozófus-történészt, félretéve a Soros fantazmagoriát meg a spirituális faszságokat, mondják meg konkrétan, mit lehetne tenni gazdaságilag, hogy ez a fiatal pár itthon megkapja a számítását?
Én tudom. De nekik halvány gőzük nincs. Mert ők vissza akarnak bújni a pólyába, az állítólagos ezer éves történelmünk kétes rendszereibe. Azon túl, hogy kétségbe vannak esve az eljövendő és elkerülhetetlen sors miatt, mindenféle kacifántos tevékenység mögé bújva, fogalmuk sincs mit kéne csinálni. Azért támogatják inkább az olyan kormányrendszert, amely az időben való visszautazást ígéri.
Hiába tudom a megoldást, annyi fafejűvel nem lehet értelmesen beszélni, akik mindenre csak a nyugat bukását mantrázzák.
A hirtelen megoldás így csak egyénileg elérhető. Ha nem hozható ide az a gazdaság, akkor utána kell menni. De közösségileg nulla. Back to the roots. In the barlang.
Így a meggymagolás közben.