Kivel tartasz?
Nincs miért tagadni, Muskóczi életének a napjait az iskola csak megkeserítette. Mert ott mindenki elvárta, hogy másmilyen legyen mint amilyen, és ott sosem beszélt senki arról ami őt érdekelte. Sőt, ha néha említette is egy egy osztálytársának, hogy éppen mivel foglalkozik, vagy milyen gondolatai vannak, úgy néztek rá, mint aki éppen a Marsról pottyant volna le és idegen nyelven halandzsál.
Az akváriumi halakkal úgy kezdett el foglalkozni Muskóczi, hogy kiürült egy hatalmas, öt literes uborkás üveg. Volt a Szkorcárilor utcában egy néni, aki akváriumi halakkal foglalkozott és annyi hala volt, hogy szokott másnak is eladni belőlük.
Muskóczi szeretett ott időzni, igaz a néni sosem ért rá, de azt találta ki Muskóczi, hogy nem tudja eldönteni, hogy milyen halat vásároljon, és közben csak nézte a sok halat a kivilágított akváriumokban. Nézte, nézte a halakat Muskóczi és gyönyörködött bennük, főleg a Neon halakon, amelyek tényleg úgy fénylettek mint valami kis neon lámpácskák, de amikor már úgy érezte, hogy visszaél a néni türelmével, kért egy-két Xifó halacskát vagy Guppyt, hisz azok voltak a legolcsóbbak. Ekkor még nem szakosodott Muskóczi az akváriumi kárászokra, mert azoknak nagyobb akvárium kellett volna, de azokat is nézegette mindig Muskóczi, hogy milyen szépek, de főleg aztán azok a szép nagy aranyhalak.
Mindig a halai jártak Muskóczi fejében, még az iskolai tanórák ideje alatt is. Nincs mit ezt a szőnyeg alá söpörni, annyira unalmasak és érdektelenek voltak a tantárgyak, hisz mit is érdekelte őt, hogy ki, mikor született, olyan emberek akiket sosem látott, vagy hogy ki, mit írt, amikor ő minden tíz percben megnézte otthon, hogy a Xifó nősténye nem e szült? Mert amikor a nagy hasa alatt lett egy nagy fekete folt, akkor azt jelentette, hogy hamarosan szülni fog, és azt mondták, hogy érdekes nézni, amint csak úgy jön ki a sok icipici, alig látható kis halacska belőle. Na ez volt Muskóczinat érdekfeszítő, nem a történelem, vagy földrajz, számtanról ne is beszéljünk. És mi van, ha éppen akkor fog szülni a hala, amikor ő iskolában van?
S akkor mintha mindez az aggodalom nem lenne elég Muskóczinak, arra lett figyelmes egy szünetben, hogy osztálytársai hevesen vitatkoznak valamin, hogy majdhogynem össze is verekedtek. Igaz ami igaz, Muskóczit sem igazán érdekelték, hogy a többieknek mi jár a fejükben, mert ők más rugón jártak, azaz inkább azt szokták mondani, hogy Muskóczinak a feje jár más rugókon a szokásosnál, de ez a részletkérdés sosem izgatta Muskóczit. Neki mindegy volt, hogy kit, milyen rugó hajt.
Na de, hogy Muskóczi nyugodalmában csak elbambult az ablakon kifelé, és nem hadonászott ő is a köz vitában, neki estek a többiek, és felelősségre vonták, olyan hangos mérgesen, hogy ne te kivel tartasz? Muskóczi csak nézett ki a fejéből, és elszégyellte magát, elpirult, mert fogalma sem volt miről kérdezik. Na mi lesz? Kiabálták. Az U-val tartasz, vagy a CFR-rel? És egy pillanatra feszült csend lett, mintha Muskóczinak a válasza döntötte volna el a vitát.
Rájött Muskóczi, hogy valószínű a focicsapatok miatt veszekednek, de hát ő és a foci, főleg a térdficama óta nemigen vannak barátságban, hisz ha csak megbillentette a labdát, a térdkalácsa könnyen kificamodott, annyira érzékeny lett. De egyébként is, milyen ostobaságnak tartotta, hogy azért izgulni és kiabálni, vagy diadalüvöltést lerendezni, mert más rúgja a labdát. Nézni mások, hogyan futnak egy labda után és össze-vissza rugdossák közben magukat, nagyobb hasztalan időtöltést nem is tudott volna elképzelni Muskóczi.
Muskóczi azt mondta, hogy nem tart senkivel. Sem az U-val, sem a CFR-rel. Erre mindkét szurkoló csapat újabb üvöltésbe kezdett, de ezúttal Muskóczit szidván, miféle ember ő, hogy nincs még egy focicsapata sem, mindenki csalódottan nézett rá. Volt aki meg is lökte, volt aki mamlasznak nevezte, volt aki hájas kövérnek is mondta. A lányok is a szemük sarkából csak úgy figyeltek Muskóczira, mint egy Marsról lepottyant zöldfülűre.
Na de ahogy kiment Muskóczi az iskola kapuján, sietett haza, hogy vajon mi lett a halaival? Otthon aztán megnyugodott, hogy a hal még nem szült. Megsimogatta a nagy, ötliteres uborkás üveget, és egy pillanat erejéig eszébe jutottak azok a gyűlöletes megjegyzések és pillantások, de hamar elhesegtette őket, mert az otthonában már nem értek azok semmit, hisz a saját világában volt, ahol nincs sem kiabálás, sem számtan, se történelem.
Este későn aztán a Xifó tényleg sok sok kicsi apró halacskát szült, megszámlálhatatlan, szinte alig észrevehető kis átlátszó halacska jelent meg, csak két apró, de nagyon apró fekete pötty, a szemük jelezték, hogy vannak, mert másképp nem is látszódtak volna. Hát ez akkora csodának számított Muskóczinak, hogy nem bírt betelni vele.
Másnap az iskolában nem is mondott róla semmit Muskóczi, hisz a többiek még mindig az asztalokat csapkodták, hogy kinek van igaza, melyik csapat az erősebb. Ezúttal Muskóczit számba sem vették.
És ez így Muskóczinak tökéletesen megfelelt. Dolga volt.
Függelék:
A populista fősodrat és a magánszféra.
A többség a város két focicsapata miatt kapott hajba, mai hasonlatban a bal és jobb politikai csoportosulás miatt, mert ugye világnézetről nem beszélhetünk, hisz egyik fél sem halad semmiféle jobbos vagy balos értékek mentén, hanem csupán a hatalom a tét. A futbalcsapatok sem valami sportszerűségi elvből játszanak, hanem a pénzért és sikerért, ami pénzt jelent. A drukkolás vérig történő folyamata az erősebb csapatért történik, hogy a drukker a győztes mentén tud haladni, azaz sem eszmeileg, sem világnézetileg nem a vesztesek táborában van, tehát életrevaló, igaza van.
Aki nem ér rá ezekre, halakat tenyészt eladásra vagy éppen elkezd halakat gyűjteni és figyeli a folyamatokat, azaz lelke a házatája fölött lebeg, nem érdeklik a világot megrengető álviták.
Bár mondhatni lehet, hogy Muskóczi figurája egy bugyuta, infantilis lélek, de ez nem más, mint az örökös Nikodémusi dilemma: hogyan lehetne visszabújni az anyám picsájába és újjászületnem? Hát nem. Muskóczi nem infantilis, se nem bugyuta, hanem szereti az életet és élni akarja, a sajátját lehetőleg, nem a másokét: sztárok, politikusok, tanárok, stb. Muskóczi minden nap alkot, azzal amivel van, ami elérhető, nincsenek hatalmas céljai, nem akar eljutni sehova, neki az út a fontos, hogy mehet, hogy alkothat, emiatt sosem fejez be semmit, éppen ezért nem hajtja a tökéletesség rögeszméje. Nem köteleződik el sehova, a saját maga főnöke marad míg él.
A „Szkorcárilor” utca az a mai „Scortarilor”, azaz a régi Kolozsvár emlékében a Cserzők utcája volt. Muskóczi gyermekkorában csak így mondták: Szkorcárilor utca. Nem tudtam érdemleges értelmezést találni a guglin, a cserzés az valami növény alapú bőrfeldolgozási folyamat a bocskor, illetve cipőgyártásnál. Románul nem tudtam értelmezést találni, a „scortar” az lehet egy madár, vagy egy szőnyegfajta, de megtörténhet, hogy a scortari szó a cserzőknek a román kifejezője is lehet, gyakori, hogy a szakmák átvesznek idegen szavakat, főleg ha a lakosság etnikai vegyességben él. Én például az egyengetési gyalulást úgy kaptam, hogy „ábrikt”, később jöttem rá, hogy az „abricht”-ból jött át, a németből, valószínű régen a mester emberek inkább szászok voltak. Mert amint ismertem a szászokat, következetes, dolgos népek voltak, tartottak szerszámaikhoz, szakmájukat tisztességesen művelték. A magyar az inkább mindent elbohémizált, könnyen hagyott csapot s papot és hanyatt-homlok másnak fogott neki. S akkor így néha abriktolt, nem egyenesített. Pedig ugye nem mindegy, mert sokan úgy hiszik, még asztalosok is, hogy az egyengető gyalugép az csupán gyalul, kevesen értik meg, hogy az nemcsak leszedi a deszka szőrös részét, hanem egyenesít is. De ha a szaki nem egyenesítőleg gyalul, akkor megtörténhet, hogy tényleg szőrtelenít és nem egyenesít.
Később aztán Muskóczi külön szülő akváriumot létesített, ahol egy üveglappal volt elválasztva a felső víz az alsótól, és csak egy vékony résen kommunikált a két vízszint, ahol a született kis halak lefolytak az üveg alá, hogy a nagy halak ne egyék meg a saját csemetéiket. Mert sajnos megették őket. Volt aztán mindenféle hala Muskóczinak.
