Két
csavar beszélget:
-Hallódtad?
-Nem!
Mit?
-Kolozsvárra
visznek bevetésre!
-Nafene!
Kolozsvárra?
-Oda!
-Nafene!
Hogy kerülünk mi oda?
-Én
nem tudom! De már éppen ideje volt kimozdulni.
-Azt!
Annyi ideje kuksolunk abban a dobozban!
-Biza!
Már úgy nézett ki az ócskavasba visznek minket!
-Ki
tudja! Talán volt értelme annak, hogy ott abban a dobozban
kuksoltunk annyit.
-Hja....
Az élet nagy rejtelmei!
-Emlékszel?
2010 Andorra. Konnektorok! Ott kicsavartak minket, mivel nem
téglafalba építették azokat. A faházba nem velünk feszítették
ki a konnektorokat. Mit tudom én miféle jöttment facsavarokkal
fogták oda azokat?
-Igen,
emlékszem! Előbb kicsavartak a földre, mint jelentéktelen
parasztot, mint Onán a magját, aztán mikor látták, hogy jócskán
vagyunk, mégis összeszedtek egy dobozba.
-Így
van! Egy paraszt nem paraszt, de már kétszáz paraszt csak
befogható valamire!
-Egyik
percben nem vagyunk jók semmire, aztán a másik percben hirtelen
mégis eltesznek, hogy majd esetleg másra jók lehetünk.
-Tulajdonképpen
nem értem, kit zavartunk mi ott azokban a konnektorokban? Olyan nagy
dolog lett volna minket ott hagyni? Kinek ártottunk volna, ha már
úgyis azt vágják hozzánk, hogy fejünk egyhasználatú?
-Állítólag
attól féltek, hogy a sok rázkódástól kicsavarodunk és
rövidzárlatot idézünk elő!
-Hát
persze! Ilyenkor félnek! Bezzeg amikor csavarnak ki vagy be feszt
szidnak, hogy milyen nehezen fordulunk. Most egyből magunktól
fogunk ott ringispilezni?
-Sajnos
ilyen világban élünk! Milyen jól el voltunk volna mi azokban a
konnektorokban.
-Ez
van! De állítólag most is lesz közünk áramhoz! Ledcsík
foglalat rudakat fogunk odaszorítani valami polcokra!
-Nahát!
Ki gondolta volna? Konnektorokból ledcsík foglalatba? Ezt vegyük
most előléptetésnek? Egy intellektuális magasugrásnak?
-Hát
így is vehetjük. Moziból az operába mentünk! Aaaahhahahaaaa!
-S
akkor most világítani is fogunk?
-Azt!
Csak jobb mint egy sötét dugaljban érezzük a feszkót!
-Mindegy!
Az a fő, hogy végre találtak nekünk is valamit! Olyan
szánalmasnak és reményvesztettnek néztünk ki azokban a
dobozokban!
-Most
már láthatják a nagymenő, csillagfejű csavarok is, hogy a kicsik
is jók valamire!
-Igen,
sok kicsi sokra megy!
-Azért
csak lazán a nagyképűséggel, mert nem éppen parádéra megyünk
Kolozsvárra! Minden csíkot közülünk három fog tartani! Képzeld,
amíg eddig túl sokan voltunk, most nem vagyunk elegen! Be kell
osszanak minket!
-Na
ne félj, most biztos lehajolnak majd értünk, ha lepotyogunk!
-Nem
lesz amit csináljanak! És a fejünket is csak óvatosan fogják
nyomkodni, mert ha megmegyünk nincs utánpótlás és amilyen kicsik
és jelentéktelenek vagyunk, de félig betekerve sem tudnak minket
kipiszkálni onnan!
-Ugye?
-Erről
beszélek, hogy most az egyszer végre rendes bánásmódban lesz
részünk!
-Ki
hitte volna? Ma itt, holnap ott?
-Ez
az! A remény hal meg utoljára!
-Én
azt hittem a remény már meghalt rég! Aaahhahahaaa!
-Én
is! Aaaahhhahhaaaa!
-Nosza
jó szorítást!
-Na
neked is! És aztán majd berezgünk még egymásnak ott a ledcsík
foglalatban!
-Be
bizony! Mert jó, hogy kis áramú világ, de tudunk mi finomkodni is!
Aahhahaaa!
-Aaahhahaaa!
