Lenni vagy nem lenni?

Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a kérdés!

Jött az az ötlet, hogy angolra fordítani az első Muskóczi történetei füzetét, melyben 15 cuki történet van. Fábián Andor barátom le is fordította nekem angolra őket, és érdekes volt egy idegen nyelven megszólaló Muskóczival találkozni. Olyan mint egy visszhang, de a visszajövő hang más, amitől a magyar is meggazdagodik. Mert az angol fordítás hozott megvilágosítást, frissítést, amit a magyarba ezentúl bele fogok tenni. Ez az egyik.

A másik, hogy az angol nyelvhez felolvasót nem tudok megfizetni, (magyart sem, de Andor azt is bevállalta nagyon jutányos áron... alig várom, mint gyermek a krisztmeszt..) viszont szembe jött nekem ez a Speechelo robot felolvasó szettje, amiben találtam egy férfi és egy női hangot, melyeket apró szócserélési trükkökkel egészen jól meg tudtam szólaltatni.

Mivel szeretek zenei háttereket is használni a felolvasáshoz, szembesültem a szerzői jogok kérdésével, így elkezdtem úgymond saját zenét szerkeszteni a stúdiómban. Itt is tulajdonképpen egy átverési trükköt alkalmazok, meglévő midifájlokból kiindulva átírom a dallamokat, teljesen megváltoztatom a hangszereket, és ahol van elképzelésem, költök hozzá. Van olyan, amelyet a felismerhetetlenségig alakítottam, mert végül sablonként használtam valamire ami az enyém lett. A lényeg, hogy az internetes figyelő nem ismerte fel az így átszerkesztett dalokat. De nem takarom, nem bölcsködök, valószínű plagizálásnak mondják ezt, nem érdekel, ha már annyira infantilissá vált a szerzői jogok miatt a zene felhasználása. Amilyen az AdjIsten, olyan a Fogadj is.

Az én morális harcom az, hogy trükkökkel, gépekkel helyén van az, hogy megszólaltassam a Muskóczit?

Tovább megyek, a túlnépesedés címen, melyik gyerek méltóbb a meg nem születésre? A sokadik kicsi nigger? Vagy az egyke sápadt? Kinek van joga s kinek nincs megszületni erre a Világra?

Én azt mondom, hogy az Életnek mindenképp kell követnie az útját.

Mindegy, hogy nigger vagy sápadt, hogy sablonzene vagy robothang. A kérdés inkább az, mit kezdünk vele?

Én megteremtem Muskóczit.

Mugophone records · That's nothing

Asztalos oskolia 01

 Hűtelen vagyok a blogomhoz, de megírom őszintén, mostanság másokon jár az eszem.

Egyrészt be kell fejezzem az úgynevezett osztrákmonarchia csicsás bútort a barátomnak, akinek már múlt év novemberében esedékes lett volna, de meg kellett ő is értse, hogy régebbről felvett munkáimnak is eleget kell tegyek.

Aztán mint tudvalevő, bejöt ez a Zsülienes faház is, ami nagyon nem volt ínyemre. De minden rosszban van valami jó is. Hogy túléltem, pedig kételkedtem benne.

Most meg már nekikezdtem az Andorrai házak ajtó-ablakainak, ez a munka állítólag a karrierem bezáró nagy munkája, amit már négy éve mind mondják, hogy kell nekik, de csak most szánták el magukat. Négy évvel ezelőtt igent mondtam, aztán akkor nem gondoltam, hogy ennyit kell rá várni, most meg nem volt pofám visszalépni.

Úgyhogy ezzel vagyok most elfoglalva.

Na meg kicsiket dolgozom az angol Muskóczin is, egy adott pillanatban honlapot kezdtem szerkeszteni, mert rájöttem, hogy az elektronikus kiadók nem visznek semerre, de erről majd máskor bővebben akarok írni.

Annyit a Muskócziról, hogy egy hangostörténetet posztolok ki a kiadón keresztül, hogy amíg rendezem ezt az Andorrai munkát, egy fél évig, hadd dolgozzon, azaz lássam, hogy csak magára hagyva a netes felületeken életképes e vagy sem? Mert ha ott lesz az összes audiobook üzletben és fél év múlva sem mutat valamit, egyértelmű, hogy nem érdemes foglalkozni a kiadókkal. Mert ha nekem kell minden vásárlót fülön csípni és elvinni a linktemetőbe megvásároltatni a termékemet, akkor régen rossz.

Na de már olvastam csoportokban, hogy AI, azaz robot által felmondott hangoskönyveket nem publikálnak, hogy védjék a felmondó művészeket. Részben dicséretes lenne és talán még el is fogadnám, ha mondjuk ezek a karakán, egyenes hátú kiadók meg üzletek emberekkel dolgoztatnának és nem AI aplikációkkal. Tehát hatalmas a képmutatás, egyelőre egy reklám részükről, mert ez az AI felolvasó még relatíve új dolog, de ha nagyobb lesz a nyomás, engedni fognak.

Én angol nyelven nem tudtam volna felmondatni élő emberrel, mert nem tudom kifizetni, de géppel nekem tökéletesen megfelelt. Megtaláltam az adott hangkészletből a megfelelő női és férfi robothangot és megtanultam úgy adni a szavakat a gép „szájába”, hogy az egészen jó legyen. Ha ez nincs, nincs angol Muskóczi. Úgyhogy válasszon a Föld: kell neki angol Muskóczi, vagy se?

Megjegyzem halkan, lassan készül majd a magyar hangú Muskóczi, ezennel az Udvarhelyi barátom, Andor fogja felmondani. De ez is időbe kerül.

Nincs amit kerteljek, noha a magyar Muskóczi ebook ott van minden valamirevaló onlájn üzletben, egyetlen egy példányt adtam el, és szinte tudom is ki vette meg, köszönöm neki! Persze a pénz egy részét majd valamikor egyszer fogja nekem átküldeni a gugli, ha majd aláírok neki egy szerződést, hogy nincs nekem Amerikával semmiféle ügyletem. De fura, hogy ezt fizikálisan kéri tőlem, töltsem le, írjam alá, és küldjem el postán. Miután a szemem fényének mindhét auráját is be kellett neki vallanom, még ezt is az orrom alá nyomta, elszakadt a cérna nálam.

A Nuuvella is egy csőd szerintem, hónapok óta senki nem olvas, noha Fricc barátomtól az adományok nőnek szépen, nem tudok hozzáférni, mert állítólag balfasz vagyok és meg kéne nyomjak egy gombot a profilomon, ami nincs. Én elég sokat szoktam olvasni a Nuuvellán, hogy lássam a kínálatot. A beharangozott nagy íróknak sem igen vannak követőik, szerintem ilyenkor tükröződik ki a valóság, hogy ma már szinte senkit nem érdekel az írott fogalmazás. A gyors, mémszerű reklámtartalmakra van inkább hajlandóság, de fizetni semmiképp, semmire.

Az igazság az, hogy én is szeretem a papír könyveket, és van belőle nekem három életre, csak időm nincs hozzájuk.

Na, úgyhogy ez tavaszig nálam eldől, hogy merre ezzel az egész irodalmizmussal.

Közben, ma elkezdtem rövidebb vigyákat összerakni, ilyen minden napra két dolgot megmutatok címen. De nem ígérem, hogy folyton publikálni fogok, mert a felvevés hagyján, de feltöltés egy kínpad és idő igényes. Na de meglátom.

Íme az egyik:

Véső jellegű fúró

 Ültünk ott az asztalnál a kávézóban, Méry, Zsülien meg én: a két dagadt vénemberjelölt és a spirituális alkatú díva, kiről nem mondanád, hogy hatvan éves olyan jól néz ki, hacsak nem figyeled meg jobban a keze és lába ráncait, agyon reszelt és kozmetizált körmeit, nem adnál neki negyvenötöt. Észrevettem, hogy a tekintete az ami energiát sugároz magából, mozdulatai olyanok mint a székely vagy mokány kaszásoké: kimért és teljes köröket futnak be, hogy bevárják, és nemcsak bevárják, hanem kihasználják a kasza lendületét. Azaz így palástolja, hogy nosza vékony és fitt, de alapjában véve fáradt.

Zsülien régről ismeri Méryt, folyton viccelődik vele, hogy a hosszút és vastagat szereti, csodálkozom, hogy nem törli képen ezt a Zsülient ez a Méry, ehelyett inkább Méry el van gondolkodva, hogy a vízszerelő vajon milyen fúróval kéne kifúrnia a faoszlopot a csőnek? Zsülien szerint hosszúval és vastaggal.

Méry azért figyelget engem, észrevettem, már onnan is, hogy nem sűrűn nézegetnek engem akár hatvan éves nők sem, és az elhanyagolt férfi érzi ezt, mikor figyelik, és mi tovább, hízelgő nekem ez a nézés, legalábbis egy naiv pillanatra el is hiszem ezt a nézést. És amint a hosszú és vastag fúrón vitatkoznak, egy papírra lerajzolom, hogyan néz ki ez a fafúró, ami tulajdonképpen egy forgó véső, és közben azon csodálkozom, hogy ez a nő meg akarja venni azt a fúrót a vízszerelőnek. Nem fér a fejembe, hogy nem képes egy vízszerelő egy ilyen fúrót venni magának?

És azon gondolkodtam, talán ez lenne a jel, hogy menjek én kifúrni azokat a fa oszlopokat, segítsek ennek a Mérynek. A múltkor, amikor befejeztük a faházát, felhívott, hogy akkor aztán igyunk meg egy sört. Sört? Kérdeztem? Mikor? Valamikor, felelte és csend volt a telefonban. De nem iszom sört, mondtam. Na jó, majd valamikor, felelte. És elmaradt a sör. Én később értettem meg, hogy nem a sörről volt szó. Az elején csak motoszkált a gondolat, de aztán egyszer csak rájöttem: Dzsízessz, csak nem randira hívás volt ez?

Én szerintem dukált Mérynek, hogy nagyokat hallgatok és inkább dolgozok. Valószínű elkandikált a fantáziája, de aztán rájött, hogy nem az az ember vagyok. Ahhoz több életet kell mutasson egy férfi. Én meg nem mutatok életet. Csak véső jellegű fúrókat.

Na meg aztán elgondoltam, hogy a feltételezett sör után mi lenne? Egy jót beszélgetnénk valami spirituális zagyvaságról, rám tukmálná a hagyományba rekedt vallásost, és nem lenne az a filozófiai meghatározás, amivel ellenkezőjét tudnám bizonyítani, innen aztán nem tudná elképzelni a szexet velem, merthogy egy begyepesedett konzervatív asztalossal mit lehetne kezdeni, bezzeg egy ficánkoló irodamunkás tudja mi a buli és a jómodor.

Aztán én lennék az ő szemében az a férfi, aki még tartja benne a hitet a hűség meséjéről és nem kefélne velem. Spirituális elgondolásból, mondván: kefélni állattal jó, nem rendes emberrel.

De szerencsére, hogy Zsülien jól felcseszett az asztalnál, ahol ültünk mi hárman: Méry, Zsülien, meg én, mert azzal jött, hogy az 54 darab illesztő bevágást a gömbfába ő két nap alatt lezserül, ülve megcsinálja. Próbáltam mondani, hogy ha napi 8 órát dolgozna megállás nélkül, akkor is minden bevágásra, ami azt jelenti, hogy körbe 16 centi szélesben kockára kell vésni, jutna legfeljebb 15 perc, ami esetleg a láncfűrész versenyzőknél lehetséges, de azok is pár percre képezik ki magukat.

Méry csak nézett, hol engem, hol ezt a Zsülient, és nem szólt semmit. Csak rágta a rágó gumiját, és a hideg vizet kortyolta mint egy ruca, mert bevallása szerint betequilázott. Annyira vettem azért levegőt a felcsesződésben, hogy lopva egy pillantást vetettem Méry lábaira, de esküszöm, csupán műkedvelésből, semmiféle hátsó szándékkal.

Méry aztán kifizette a vizeket, kávékat, erre Zsülien súgva azt mondta, láttad? Ez a szilva kifizette a számlákat. Minek? Kérdeztem. Honnan tudjam, mondta Zsülien, de hadd, ha hülye, fizesse.

Mikor Méry távozott, intett nekünk, hogy puszi. Szemein látszódott a csalódás, hogy balfaszok vagyunk.

Hazafelé még duzzogtam egy sort azokon a véséseken, de azon vettem észre magam, hogy töröm a fejem, hogy miféle sablont találhatnék ki neki, hogy csak úgy durr bele valami láncos géppel hipp-hopp ledaráljam azokat az illesztéseket.

Letettem a kérvényt

 

Azóta is az jár a fejemben, hogy senkit, de senkit nem érdekel a lelki-szellemi lényem, ha bármit megszólalok azon túl, hogy két fát összebasszak valamilyen formában, csak néznek rám, még úgysem, mint boci az új kapura.

Mint magára maradt ember, azt mondtam fuck off forradalom, beadom a kérvényt.

Legyőztem hetek óta tartó intézményfóbiámat, összeszedtem a papírokat és beadtam a kérvényt.

Folyamodtam a harminc pénzért.

De ki kellesz ábrándítsam a népet, nem lesz akasztódás.

Közben megláttam és meghallottam a Children of paradise hangos blogbejegyzését. Ami ha meglesz, meglesz. Ha nem, elhal projekt formájában.

A tavasszal a száraz decka volt 1200. Ma, 2300. A deszkás csak ült a farakás tetején, és elbámulva szivarozott. Nem is hallotta, amikor elköszöntem. Azt mondják Amerika nem vesz több fát Kínától, ezért megdrágult nálunk a fa. Mi változott?

Én változtam. Beadtam a kérvényt.

Legeneráltam Brook AI hangját még a befizetés határideje előtt. Egy darabig nem lesz szükségem a Pro Speechelora.

Megvan a díszcsapat a házépítésekre. Mindenki boldog. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy át vagyunk baszva. Csodálatos egy birkanép vagyunk.

Beszélgetésmicin

 

Mikor befejeztük a ránk erőltetett faházat, a két rám erőltetett csóró munkatársam egyike ezt mondta szó szerint: "Most, hogy befejeztük, már nosztalgiázom is, milyen jó közösséget alkottunk!" Ledöbbentem, mert engem alapból idegesítettek, noha jóindulatúak, de balfasz munkaerők voltak. Ledöbbentem, mert soha egyik nagyokos nem mondta nekem, hogy jó közösséget alkottunk. És elkezdtem visszapörgetni az együtt lekínlódott időt, és rájöttem, valóban sokat beszélgettünk munka közben. Ha egy nap én vettem nekik hideg kávét, másnap ők vettek nekem energia italt, és termoszban hozták a főtt kávét, ami szar volt, de jó képet vágtam hozzá, mert szívből hozták.

Lehetséges e, hogy a szívet nemcsak gyógyszerekkel kéne gyógyítani, hanem beszélgetésmicinnel is? Huhh... akkor dupla adagot kérek már is, mert baszottul fáj a szívem.