Az
egyszerű gesztusok, miszerint hordoznak magukban emelkedettebb
értelmet, szerintem okafogyottakká váltak.
Hogy
ezt a fenti mondatot hogy vájtam ki magamból? Én sem tudom.
Az
okafogyott szóval a napokban találkoztam. Egy hosszasabb
rinyálásomra az volt a válasz, hogy okafogyott. Zavaromban, hogy
nem tudtam hova tenni ezt a szót, mármint, hogy mire van értelmezve
az általam gerjesztett kontextusban, feladtam okát keresni.
Az
egyszerű gesztus meg onnan jött, hogy az ember minek is húgyól a
vécébe, miért nem a kertben a fűbe? Bezzeg az indiai. Reggel
kimegy a sátra elé, és szarik egyet. És mi van. Mitől
civilizáltabb attól a városi ember trutyizása, ha az a Planétát
tönkre teszi?
Ezekkel
az érvekkel nekem sincs mit kezdeni.
Azt
is megkaptam, hogy a midi. És valóban hibásnak érzem magam, mert
midizek, nem zenélek. És hogy most kissé a lelkembe taposódott ez
a már többször felhányt midizés, már arra sincs kedvem.
Pedig
húgyozni, legalábbis amíg dolgozom, kimegyek. Hol a garázs ajtó
mellé, ha nem jár senki arra, vagy ha igen, akkor a kertbe.
Viszont
a zenében nem lehet ilyen gesztusokat véghez vinni. Ahhoz, hogy egy
bőgő hangot halljak, ahhoz meg kell azt kreáljam midiben. Mert
láss csudát, nincs egyszerű gesztusokat mímelő humanoid élőlény,
ki hajlandó lenne egy basszus húrt megpengetni. Pedig itt a
basszus, itt a láda.
Az
emberi erkölcs graduális skáláján mérve, mint mindig alant
maradok a csináld magad szinten, mert az eszményi tökéletes hiányában nem fogom a semmit művelni.
Mondhatnám
azt, hogy jó munkához jó szerszám kell. Persze, hogyne, jól
jönne egy jó szerszám. De ha nincs, azzal dolgozik az ember,
amije van.
Jó
kifogás azt mondani, nincs szerszám.
És
ha basszeros ismerőse sincs az embernek, jó lesz a Halion 3.
Örökké
nem várhat az ember egy gesztusos basszerosra.
És
ha lenne, azon nem vesznénk össze, hogy kinn pisili le valamely
csalánomat, vagy benn a porcelán csészébe, ha azt nem pisili le.