szursza: cukisag.blog.hu |
Elment
a mai nap is. Elneveztem a mai napot Marci napnak.
Nem
nyílt meg semmiféle ilyen emberjavító portál. Hiába volt három
tizenkettes a mai napon, a Mindenség ugyanúgy unatkozott, mint
Marci kutya odakötve egy szilveszterkor. Megkötötték Marcit és
ott felejtették három napig, az meg három teljes napig unatkozott,
mintha más dolga sem lenne ezen a világon. Jó vastag lánccal
kötötték oda. Alig tudta letenni a fejét, olyan rövid volt az a
lánc. De tűrte. Nézte a kaput és várt.
Na
így vagyok ezzel én is. Ha első nap nem írom le pöcániámat
(történetemet), másnap ha leírom, akkor kiszépítem. Harmadnapra
feltámad, elillan a téma, nem találom érdemesnek megemlíteni
sem. Mert hogy a fiamat kinevették a csizmája miatt, hatalmas
összefüggéseket láttam benne a mostani romániai magyar politikai
eseményekkel, neki is álltam a tegnap megírni, aztán nem fejeztem
be, gondoltam majd ma befejezem, aztán ma visszaolvasva, azt mondtam
magamban, na né, ezért megint azt mondják, hogy megint a dolgok
negatív részét nézem és látom.
Ki
akar kő lenni az epében? Aki néha megmozdul, hogy emlékeztesse az
embert a halandóságról? Én nem akarok ilyen kellemetlen epekő
lenni. Én nem sötétnek látom a világot. Tele van az élet
lehetőséggel. De egyet meg kell érteni. A gonosz nem kivont
karddal és csatakiáltással támad. A gonoszt nem ismered fel, mert
nincs szarva. Sem farka. A gonosz nem fekete. Sem szőrös. A gonosz
az, aki azzal jön, hogy nincs csak egy út, egy lehetőség. És
nicsak nicsak, az az út az az övé. Véletlen egybeesés. Sors.
Isten akarata. S ezekhez hasonlók. És elhiszik és követik.
Tömegesen.
Nos,
nem nyílt meg semmiféle jóság portál a mai napon. Hiába gyűltek
össze a három tizenkettesek. Ugyanolyan unalmas nap elé nézett az
Élet, mint mikor Marci hiába várta a gazdit három nap és három
éjjel a kaput lesve.
Nem
fog sosem megnyílni semmiféle jóság portál, ami az embereket
jobb észhez téríti. Mert mi kell ennél nagyobb kapunak nyitva
lennie, mint ami ki van nyitva előttünk? Mi kell még nekünk?
Miután felszántjuk a földet gépekkel? Levetkőzvén ezáltal a
nehéz életet? Miután térnek és időnek urai vagyunk, egy
szempillantás alatt eljut a gondolatunk az egyik világrészből a
másikra? Mint mikor a Paradicsomban már leettünk minden fát, csak
abból az egyből nem, az istenség fájáról nem ettünk, most is
megéheztünk az istenség gyümölcsére? Minek nekünk az istenség,
ha még emberek nem tanultunk meg lenni?
Mikor
jön el az a nap, amikor nem isteneknek teszünk eleget, hanem
magunknak? Magam előtt legyek ember. Mondhassam magamról azt, hogy
igen, ember vagyok. Nem szolga, nem isten, hanem ember. Itt van az a
nap. Itt volt mindig az a nap. Jézus is mondta: mióta vagyok itt
veletek? Nincs egy spéci nap jobbnak lenni. Nincs egy spéci kapu,
ahol el van rekesztve a jóság. A jóság bennünk kuksol, jó
vastag láncokkal oda kötve és nézi a szívünk kapuját, ha va
eccer kinyílik.