A félelmet együtt tudjuk legyőzni. A legjobb ideje a valós egymásra tekintésnek. Nézzük meg, hogy a mellettünk élő emberek miről beszélnek, mit csinálnak, beszélgessünk, faggassuk egymást, bátorítsuk egymást.
Én hiszem, hogy mindenikünkben van egy művészi érzék, és amint tapasztaltam, mindenkiben van egy vágy, valami mást alkotni, mint a puszta lét (habár alkothatunk puszta létből is).
Nem kell folyton irtózatos nagy megfogalmazások után futkosni, amit legtöbbször úgysem tudunk megélni, elég megnézni, meghallgatni a mellettünk élőket, a legtöbb válasz bennük van. Nem kell szentségi szinteket megfogni, azok az igyekezetek csak elszigetelnek minket a valós emberektől.
Bármennyire próbáljuk megérteni a geopolitikát, hiába azonosulunk egy egy politikai vonallal, mi semmit nem tudunk dönteni ezekben. Viszont a mellettem élő barátaimnak főzhetek egy teát, süthetek egy pizzát. Én azt hiszem, hogy erre most nagyobb igény van, és talán most foganatja is lesz, mert lassan eljutunk arra a felfedezésre, hogy nem a világ ismeretére van szükségünk, hanem az embertársaink, barátaink ismeretére.
