Felhoztam
sokadszorra hierarchikusan alacsonyabb körökben, hogy én nagyon
szívesen elkezdenék egy ilyen szombati asztalos balettiskolát az
arra való gyerekeknek, akiket én gondosan kiválogatok, mert
mondtam, hogy nem egy közösségi kórusra gondolok, ahol
mindenkinek muszáj dicsőíteni apánkat, anyánkat, hanem arra,
hogy ha egy két gyereknek megjön a kedve az asztalossághoz, talán
nem vesz el teljesen.
Mondtam,
hogy mindamellett, hogy a Gigi és Csabi projekt tizenöt év után
olajra lépett, van merszem még egyszer nekirugaszkodni, mert
részemről a projekt bevált. Az, hogy a Gigi és Csabi részéről
nem vált be, nem tehetek róla, mert tanításom még véletlenül
sem súrolta az alkoholt, a kártyagépet és a családot összetartó
tehetségtelenséget.
A
hiba részemről az volt, hogy nem voltam eléggé szigorú,
túlságosan emberi számba vettem őket és mint a macskák, a
paplan tetején aludtak.
De
tanulván hibáimból, a következő körben talán jobb leszek.
Vagy
lennék.
Mert
rögtön húzták a szájukat a hierarchikusan alacsonyabb körökben,
hogy az a baj, hogy ha a gyerek érzi, hogy van más megoldás mint
az iskola, akkor nem fognak még annyit sem tanulni mint eddig. És
egyelőre csak kórusban lehet gondolkodni, ahol minden száj
unisonban dicsőíti apánkat s anyánkat.
Piszológikusan
és szoszájöti impruvment lölöm tudja milyen szempontból még
talán van is igazság benne. Mert az isten is eleve elrendel
sorsokat, pontosan az emberi genetikai struktúra mátrixával. És
ebben a dologban van nekem valami alázatlanságom, hogy az ember nem
predestinált az igavonásra.
Az
egy dolog, hogy felismerjük a társadalmi struktúrák rákfenéjét,
melyet már most leszögeznék a saját felelősségemre, hogy nem az
alsó termő-takaró rétegben keresendők, hanem pontosan a
fellegekben járók vizenyős, lebegős rétegekben, ez ellen jár a
pofánk, és az egy másik dolog, hogy nem törődünk bele az eleve
elrendelésbe, nem hagyjuk magunkat átadni a haszontalan
kesergésnek, kilátástalanságnak, pontosan a hierarchikusan
felsőbb körökben kialakult felsőbbségi érzés nyomására.
Ezek
az Istvánok, ahogy genetikailag hordozzák magukban az alkoholt, a
szolgaságot, a primitivizmust, úgy hordozzák magukban az
igavonást mint sorsot.
Emlékszem
Csabi csak a földön tudott dolgozni és csak baltával. Nem volt
buta, de úgy érezte, hogy neki nem dukál a jó szerszám. Nem
dukál az asztal. A bélyeg rajta -mert ezt már kiskorában
felfedezte- hogy egy senki a nagy tömegben, egész életére szóló
kisebbség érzést égetett lelkében, ezért kellett neki a
pálinka, hogy emberséget, férfiasságot, pillanatnyi önbizalmat
öntsön magába, aminek persze az volt az eredménye, mint mondják
a részeg ember mindig őszinte, hogy megszólalt benne az ősi
primitív erő és ennek átadta magát. Betört álkapcsok,
széklábak, vitrinek eredményezték az árpádsávos dicsőséget.
Tehát
tudjuk jól, hogy ezek az Istvánok született igavonók, semmi
esélyük sincs a szociális normalitáshoz, de mégis elvesszük
előle azt a lehetőséget, hogy talán az asztalosságban -ha
arravaló- megtalálja a menedéket szolgáló kiskaput.
Mert
ha nem ezt, akkor mást fog keresni.
Talán,
ha Csabi tízévesen kerül hozzám, ha Gigire ráparancsoltam volna,
hogy ne vegye el azt a román cácát, ki vallásos fanatizmussal,
boszorkányos mágiával űzte a lustaságot, a mosdatlanságot,
talán más lenne sorsuk. Nem a pálinka, nem kártyagép s ezekhez
hasonlók.
Nem
biztos, persze semmi sem biztos.
Elnéztem
ezt a tízéves Istvánt, ahogy kézzel lapátolja fel a sittet,
mondom neki, ott a seprő, miért kínlódik? Húzza a vállát, hogy
jó ez így neki. Tízévesen húzza az igát, mert valahonnan
bevette, hogy egy igavonó állat. Valahonnan bevette, hogy neki
minél bunkóbbnak kell lennie. A férfiassága az a bunkósága.
Hogy kézzel sepri fel a sittet, utána törli a száját, szemét.
Mert ő kemény. Emlékszem az első napjaiba, mikor Dévára került,
az egész szája tele volt csömörös kiütéssel. Kérdem mi van?
Húzza a vállát. Rájöttem, hogy azért van, mert eszik. Mert
rendes kajával találkozott. A szervezete át kellett álljon. Miért
ne állna át a szelleme, lelke?
Hát
átállnia kell, de nem a maga hasznára, hanem a kórus hasznára.
Megvannak
a sötétségek a vallásos körökben, biza hemzseg a sötétség,
de nincs ez másként más körökben sem, balfasz a választógép,
balfasz a gép választotta vezetősereg, balfasz mindenki.
Tudod
mik hiányzanak nekünk ebből a balkáni evolúcióból? Kérdeztem
egy ismerőst. Pénzgeneráló mechanizmusok. Ezek hiányoznak. Mert
amíg az amerikai a villanykörtét is villanyszerelővel cserélteti
le, mi saját kezűleg komplikált kályhákat építünk, ami
mondjuk romantikus, de egyáltalán nem hasznos. Beszélünk mi
szimbiózisról, de messze nincs szimbiózis életünkben. Magunknak
való, egyedi, különleges balfaszok vagyunk.
Az
igavonók igát fognak vonni életük végéig mert igavonók. A
lelki atyák meg gyönyörködni fognak az igavonó nép
egyszerűségén, avagy az én meglátásomban: a balfaszságán.