Lábjegyzet

 

Tizenkét láb

Pár borús nap után vasárnap délire kitisztult az ég, szépen süt a Nap.

Nézem a galambokat, amint az elszáradt kukoricás fölött csapatban keringenek. Érzem, hogy élvezik e repülést. Nem úgy néz ki, mintha táplálék után keresnének, csak úgy csapatban keringenek, élvezetből. Néha mintegy vezényszóra szétválnak, mintha mindenik madár mintát rajzolna az égre, aztán vissza alakul a csapat, megint repülnek pár kört együtt csak úgy az élvezetért. Mint egy fekete pontos felhő elrepülnek a mező széléig, ahol a Maros természetes határt szab, ott hirtelen visszafordulnak, mintha tudnák, onnan más madarak létterülete kezdődik, amit nem repülhetnek át. Nem tudom, csak odagondolom, hogy filózhatnak magukban a galambok, mint ahogy én is szoktam filózni magamban, mikor a galambokat repülni látom, hol csapatban, hol magányosan, hogy talán jó lenne vándor madárnak lenni. A többi madarak elmentek melegebb helyekre, milyen jó móka lehetne világot repülni. Talán ezt gondolták, amikor nagy sebesen a határig repültek, aztán hogy visszafordultak olyan, mint amikor az ember rájön, hogy talán nincs kitartása egy ekkora projekthez. Hiába pattog virgoncan a fecske, hogy ő bezzeg sokkal kisebb és mégis merészebb, mert ő fecske és nem galamb. Vagy balfácán. Gondolatot bezárva szépen megtelepedett a galamb sereg a csarnok tetőmön, és melyik melyik az ő lyukján behatolt a tető alá, a sötétbe, ahol ősei csontvázával él. Talán ez a múlt köti őt ide.

Nézem ezt a jelenséget, miközben úgy érzem, izmaim keményednek és dagadnak, mint Herkulesnek, csak éppen erőm nincs, mint a levágott hajú Sámsonnak. Kiszívta erőmet a tegnap a forgácspakolás Zsülien gyárában, dehogy Delilah. Tegnap emiatt nem tudtam befejezni az esztergált oszlopok csiszolását. Ma meg már nincs erőm, csak abban reménykedem, hogy leírhatom a tizenkét láb esztergálása körüli gondolataimat.

Kezdetben volt a feladás, hogy könnyebb venni tizenkét lépcső oszlopot a lépcsőkorlátnak, semmint kínlódjak leesztergálni azokat. De lőn, hogy pénz nincs a tizenkét lábra. Így elővettem a tizenkét réges régen összeragasztott oszlopot direkt erre a célra. Tudván, hogy sok munka van vele, meg valahogy mostanában nagyon spórolnék az erőkifejtéssel, jobban szerettem volna készen elhozni. Aztán gondoltam egyet s azt mondtam sebaj, legalább felhasználom az anyagot, nem lesznek olyan nyápic üzleti oszlopok, sokkal inkább rám fog emlékeztetni a stílus, meg aztán rendesen oda tudom csavarozni az oszlopokat a lépcső pofához, nemcsak grimaszkodni ott ilyen asztalos lelkiismeret tapasztó tiplivel, ami ahhoz az erőigényhez lényegesen kevés. Az üzleti piszkafák csak 4,3 centi vastagok, amíg az én oszlopaim 6 centisek.

A gondolatok oszloponként eltérnek egymástól.

Az első oszlop esztergálása:

A népbetegségnek számított cukorbaj nem a szabadosság eredménye, hanem az ipari élelmezés hatása. Sok katolikus, nőtlen pap is jó kövér és cukorbajos. Nem összemosandó a liberális érték a szabadossággal. Két külön tőből fakad. Egy hisztis alkatot ám verhetsz már gyermek korában, hogy betörjön az engedelmességre, de az első alkalommal, mikor kiszabadul, az isten óvja meg tőle a társadalmat...

A második oszlop esztergálása:

kulcsszó: diszkonnekted... Amint ott a Sátán, nem szabadulunk tőle, de mégsem szövetkezünk vele, így azt sem hagyjuk, hogy a biodigit bezombítson...

Régebben a tanulást nem szimulációval érték el, hanem effektíve ott voltak a terepen, segédként, asszisztensként, és az évek tapasztalatai alapján nőtték ki magukat doktorokká. Persze, egy szimuláns generációval bármit leszimuláltatsz...

A harmadik oszlop esztergálása:

Ezzel a hangerő mániával úgy vagyunk mint a cukorral, hogy minden étel tele van cukorral. A cincogó lehallgatókhoz adaptálták ezt a hangerő őrültséget, amin egy normális zenét nem lehet hallgatni. Hozzászoktattak ezek a sugárzó médiák a totális zajhoz, egy normális zenéhez már nincs türelme senkinek. Sokszor ledöbbenek, hogy komoly zenekarok stúdió munkái olyan maszter hullámrajzokat adnak, hogy tiszta kék az egész sáv, a csúcsok is le vannak szakítva. Gyakorlatilag hiába mixeled a finom részleteket, mert a kompresszorokkal olyat csinálsz, mikor a szépen kiválogatott csavarokat összeöntöd egy nagy bilibe... Az ember erre azt mondja: Áááá de dinamikus... aztán mikor élőben meghallgat egy hegedűt, vagy zongorát, elkeskenyedik az arca... hogy valójában milyen szarul szól...

A negyedik oszlop esztergálása:

Mi jöhet még?
Ezek az új kurzusok amik íródnak, arra jók, hogy teljesen megsemmisítsenek bármiféle más kurzust, amit eddig nagy nagy kínszenvedéssel írt meg az emberiség. Azt hinnénk, hogy valamiféle hatalmas szellemi igazságtétel készül születni, holott egyértelmű, hogy az éjszaka sötétebb lett mint volt valaha...
Hányszor hallottuk mi ezt a történelemben: "In the name of Jesus"... és mindig balhé lett belőle, nem béke...

Az ötödik oszlop esztergálása:

Majd lesz egy Lé-lek csatorna, ahol ezerszernél ezerebbszer lesz gyorsabb mint minden Fi, és ahol már nem lesz szükséges az Égi tüzet lehozni, és a farkasnak sem kell báránybőrbe öltözni, instant kapjuk a tékozlóság erejét, és eleve nem ismerünk majd a Teremtőre.

A hatodik oszlop esztergálása:

A fiatalos önkívületben van azért valami hasznos is rájuk nézve, mert túlértékelődésük hatalmas önbizalmat ad nekik, belevágnak olyan dolgokba, amihez fingjuk nincs, és néha a kezdők szerencséje alapján be szokott válni a siker. Én harminc év kőkemény rendeléses asztalosság után is (szó szerint ebbe lettem cukorbeteg) fosok, mikor elviszek egy megrendelést, mert tapasztalatból tudom, hogy ezer nem várható helyzet alakulhat ki, izgulok, hogy tetszeni fog e vagy se? Pedig mindig betalál minden és mindig jó minden... Amíg jön Tejfel Jani, vágja azt a magabiztos pofát, mert gőze nincs mibe mászott, szemrebbenés nélkül tesz még egy nullát az árajánlatra, őzszemekkel tartja a markát és láss csudát, a szar munka is tetszik a kliensnek és perkálja a sok lóvét... Ez vér kérdése, nekem ez nem megy. Hiába keményítek be, nekem ez tudatmódosító tréningekkel sem működik. Ezért vagyok én (és valószínű sokan még a korosztályomból -54 éves-) egy lúzer, míg ezek a senkik egész nap rózsaszínű bő zokniban csoszognak és kurva jól élnek és sikeresek. És nem is fogják fel, hogy mitől azok. Attól, hogy hatalmas az önbecsülésük.

A hetedik oszlop esztergálása:

Egyébként élvezem ezt a lélek tagadást. Minden funkciót és történést csupán az agyra kennek. Gondolat, érzés, vízió, meglátás, minden az agy működése. Semmi lélek, semmi másvilági. A lélek az csak az egyházak kulturális terméke, kitalációja, nemzetösszetartó ideája - mondja a folklór. Amikor lélekről beszél ma bárki, akkor egy eszméről beszél. A lelkiség, azt mondja. De nem arra a Lélekre gondol, mely az Élet legfelsőbb foka, hanem arra a lélekre, mely nyelveken szólás forma megjelenik a felturbózott neoprotestánsoknál.

A nyolcadik oszlop esztergálása:

Azt hiszem, hogy a főzésben lassan elérem a Zent.
Tudvalevő, hogy a valamikori háziasszonyok (a feminista mozgalmak szerint a nők sokáig társadalmi nyomásra háziasszony szerepben éltek, aztán a posztmodernbeli felszabadulás elhozta nekik is a karrier építés megváltásait, levetvén a háziasszonyság béklyóit...) rémálma volt a galuska főzés, de mindenképpen egy meghatározó mérföldkő volt egy háziasszony responsible working knowledgjában.
Nos, én tiszta fílingből kikeverem a grízgaluska masszáját és egy pont jó galuskát főzök belőle, se nem keményet, se nem puhát, se nem túl sósat, de elég sósat.
Jó vagyok basszam....

A kilencedik oszlop esztergálása:

Nem hiszem, hogy új megváltóra lenne szükségünk, csupán ki kell szabadítani Jézust a vallások rabságából. A vallások azok a plagizálók, akik mint saját találmányt, szerzeményt védték le maguknak Jézust, és a világi ökumenizmus meg legalizálta. Amikor Jézus eljött, kikergette a pénzváltókat a templomból. Azóta megfordult a világ, a pénzváltók túszul ejtették Jézust. Jézus ma is ugyanazt a szellemi és lelki forradalmat hordozza, mint mindig is hordozta. Jézus most hallgat mint Pilátus előtt hallgatott. Mert ami elmondható volt minden elmondatott... Nincs szükség több magyarázatra...

A tizedik oszlop esztergálása:

Létünket nem csak a genetika bizonyítja, hanem esélye van valami egyedinek, és ez az egyedi meg nem lehet csak egy random véletlen. Az ember születésével egy létező lelket hív le... És ha ez igaz, az ember nem reménytelen... Mert ha minden csak a csúszómászó evolúciója, az ember reménytelen...

A tizenegyedik, illetve az utolsó előtti oszlop esztergálása:

Ha nem okoz nekem örömet egy nőt látni, amint napi nyolc órát a hegesztő szikráit és füstjét szívja, akkor kiderül, hogy egy köcsög antifeminista vagyok, mert sosem láttam nőt hegeszteni és fogalmam sincs, milyen ügyesen helyt tudna állni.. Félreértés ne essék, felőlem beállhat betonhordó talicskásnak is egy nő, ha élete minden vágya, de senki ne próbálja velem elhitetni az egyenlőség jegyében, hogy ez jól is áll egy nőnek.

A tizenkettedik, azaz az utolsó oszlop esztergálása:

Mi csak azt látjuk, hogy a gyerek egy képernyőbe bambul. És magunkból kiindulva ebből csak a rosszat gondoljuk. Ideje lenne ezen nekünk is elgondolkodni és talán valami értelmeset kitalálni, mert talán ebből mi is nyerhetünk. Én azt tapasztalom, hogy ezek a divájszok csak eszközök. És minél többet bizgetik, annál inkább vágynak élő kapcsolatra. Persze, könnyen a rabjává válhat az ember, de ezért vagyunk értelmes lények, hogy mindent figyelembe véve találjunk ki valamit... Ez ellen akkor militálnék, ha látnám, hogy az ellenzők nemcsak G5-ös tornyokat égetnek, vagy azoknak lángolását csodálnák, hanem bemutatnák a száz négyzetméteres biokertjüket és egészséges kecske tejüket, sajtjukat és saját kútból emelt, saját készítésű agyagedényben merített tiszta, nehézfémmentes vizüket.

És forgács seprés utáni bónusz gondolat:

A vallások Istenét támadni lehet, mert valóban intézményesek, hiteltelenekké váltak, nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy a politikához, gazdasághoz kötve vannak. De mi van azzal az Istennel, aki Van mindenek felett? Egy "képzeletbeli" barát nem szokott konkrét élethelyzetekbe vinni. Aki megtapasztalta ezt a Jézus közelséget, annak nem szükséges foglalkozni a fekete lyukkal, az esővel meg ilyenekkel. Az viszont meglep, ahogy minden megbizonyosodás nélkül, manapság szinte divattá lett marhaságnak tartani Jézust. Ahogy szemedbe néz newage tágra nyílt pupillákkal és magabiztosan mondja: nincs Isten. Nem az Istentől való félelem alapján, hanem csak úgy corasonból..

Jézus (legyen képzeleti) és az élő ember szeretete nem zárják ki egymást. A tudományt követni elég nehéz, bevallom... folyton változó törvényekkel. Szellemileg való igaz, nem tudtam a tudomány magaslatára emelkedni, viszont a lelkem annál inkább Jézusra hangolódni. Viszont kevés olyan, főleg ezekből a new spirituálisok köréből embert láttam, aki Isten tagadását a tudomány ismeretének jóvoltából tenné. Azt mondják, Jézus egy belénk sulykolt, hamis program, amit egyértelműen ki kell törölni. És látom, hogy helyébe nem Newtonnal, Einsteinnel foglalkoznak, hanem egyéb elképesztő marhasággal. Aki a tudomány segítségével megérti a világot, azelőtt leveszem kalapomat...

Csak az a baj, a majom is addig túrt a pálcikájával hangya után, míg kőolajat nem talált és abban a minutumban megvilágosodott.

Egyértelmű. A “kvantum tudat mező átalakítás”, a “mátrix”, hozza azt, hogy gyakorlatilag, ha van, ha nincs Isten, úgysincs szükségünk Rá! Ott a Mátrix. Beikszeljük a szkilleket, teszünk érte és megvan a boldogság.