Mikor befejeztük a ránk erőltetett faházat, a két rám erőltetett csóró munkatársam egyike ezt mondta szó szerint: "Most, hogy befejeztük, már nosztalgiázom is, milyen jó közösséget alkottunk!" Ledöbbentem, mert engem alapból idegesítettek, noha jóindulatúak, de balfasz munkaerők voltak. Ledöbbentem, mert soha egyik nagyokos nem mondta nekem, hogy jó közösséget alkottunk. És elkezdtem visszapörgetni az együtt lekínlódott időt, és rájöttem, valóban sokat beszélgettünk munka közben. Ha egy nap én vettem nekik hideg kávét, másnap ők vettek nekem energia italt, és termoszban hozták a főtt kávét, ami szar volt, de jó képet vágtam hozzá, mert szívből hozták.
Lehetséges e, hogy a szívet nemcsak gyógyszerekkel kéne gyógyítani, hanem beszélgetésmicinnel is? Huhh... akkor dupla adagot kérek már is, mert baszottul fáj a szívem.
Lehet, hogy sokkal több folyadékot kellene inni, hogy ne üresben járjon a szíve. Egy próbát megér.
VálaszTörlésVizet iszok eleget, viszont kevesebbet beszélgetek, mert senki nem ér rá.
TörlésSzóval a lényege az lett volna, hogy mennyire másként éljük meg ugyanazt a világot :)
VálaszTörlésNekik tetszett, te végigmorgolódtad...
De egyébként értelek, én is ilyen vagyok :)
Végig morogtam, mert rám volt erőltetve a szitu, rosszul időzítve is, mert abbahagytam más sürgős munkámat egy szarul fizetősre is nem mellesleg.
TörlésAz igaz, hogy szegények hozzá voltak szokva a mindennapos zsörtölődős szocializációhoz, és én meg egy teljesen más világból szóltam hozzájuk. Nem volt hova tegyenek, de úgy látszik megkedveltek. Ezen elgondolkodtam, mert missziózni nem csak korbáccsal lehet, hanem csupán csak odafigyeléssel is.
Szerencsés vagy, hogy tudsz beszélni. Nekem most volt egy találkozóm egy olyan kollégával, akivel órákat tudtam chatelni. A személyes találkozás meg majdnem szótlanra sikeredett.
VálaszTörlésIgaz, hogy a korkülönbség legalább 15-20 év. Egyszerűen elvesztettem már a gondolkodás-beszéd együttfutását. Inkább a billentyűzéshez idomultam.
Azt én is észrevettem, hogy nem akárkivel tudok beszélgetni. Okosokkal nem tudok beszélgetni, olykor nekem sem jön ki szó a számból, órákat vagyok képes csak hallgatni. De ezeket a fiúkat nem érdekelte, hogy a 30 fokos tűző napon bugyiban dolgoztam, mert a gatyám felsértette izzadt fenekemet, és azt se, hogy rosszul beszélek románul, nem a formát, hanem a tartalmat vették. Ez meglepett. És hogy valószínű nem bunkóztam le folyton őket, hanem rámutattam a teendőkre megalázás nélkül. Az egyszerű emberek közt tanító vagyok, amíg a pozíciósok közt egy rendszerellenes bunkó.
TörlésMi vagyunk a Micimedvék. A csökkent értelmű medvebocsok.
TörlésMinap olvastam valahol, hogy "beszélgetős" könyvtár is létezik már. Azaz bemegy a delikvens a könyvtárba, s olvasni való helyet megismerhet egy másik életet. Választani lehet! Reflekcióm: Könyvtár nélkül is szóba elegyedhetünk, szóba elegyedhetnénk másokkal.
VálaszTörlésÉn legalábbis szoktam. Szeretem az ember meséket.
Ezen gondolkodtam már, hogy kihirdetek egy órát, amikor egy adott kávézóban beszélgetésre bárkit fogadok. Lehet, hogy előbb-utóbb megteszem. Csak nyugodjon meg körülöttem ez a munkavilág.
TörlésHa egyszer eljutok még Kolozsvárra - kérek félfogadást!
TörlésAkkor egyeztetni kéne majd, mert Kolozsvárra is elég ritkán járok. De Déván speciel időpontot is vállalok. Sőt, a csirkelábon forgó palotámban is szívesen, bármikor!
Törlés