Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű egy hosszabb videót összevágni, nem hiába ódzkodtam kissé elkezdeni. Évek óta mind szeretném, meg tervezem, mindig eltoltam, hát ha majd egy ilyen meg egy olyan kamerám lesz, meg minden, de lassan szembe kellett nézzek a ténnyel, hogy maholnap már se erőm, se semmiféle energiám nem lesz, és megvilágosodtam, hogy na most, vagy soha kell elkezdjem.
A filmezés a telefonommal készült, ugyanúgy a hangfelvétel is. Első látásra, hallásra, elfogadható volt, de aztán keverés közben rájöttem, hogy nagyon a minimál szélén lavírozik. A kép hagyján, de a hang az egyenesen szar. Igaz, nem arra volt tervezve, hogy stúdiós minőséget lehessen csinálni vele. Tulajdonképpen nem is a mikrofonnal meg a minőséggel van a bajom, hanem az automatikákkal. A hangfelvételt valami kompresszor regulázza, ezért oda kell majd figyeljek a továbbiakban.
A hangot a videó vágás után lementettem külön, és minden porcikáját átszitáltam a Cubase keverőn, ott láthattam a hullámformákat, hallhattam a hangszín és nívó különbségeket, rájöttem, hogy első lépésként egy mikrofon fog kelleni, amit magamra csiptetek, mert számít a távolság a hangom és a telefon közt, más és más intenzitással veszi fel 20, 30, 40 vagy 100 centire, a kompresszor igyekszik behúzni a távoli hangomat, de behúzza a mindenféle háttér zajt is. Néhol a zene irtó hangos, de esküszöm, hogy alíg volt hallható élőben, nem hittem volna, hogy annyira képbe hozza. Aztán ha kalapáccsal ütöttem, a sűrítő "elengedés" funkciója visszatartotta még a lecsengést, azzal elnyelve a szót is.
Majd két napot dolgoztam a több mint egy órás hangsávon, és irtó nehezen tudtam visszavágni a szerszám hangokból, és végkimerülésig igyekeztem a hangot minden klipben normalizálni, úgy, hogy minden klip hangját külön sávba helyeztem, külön kevertem, de úgy is érezhető a hang különbség.
Mindegy, a lényeg, hogy megtörtént az áttörés, a semmi és a minden közt létrejött a valami, amiről már tudom is, hogy a jövő videóban mit csinálhatok jobban.
Az egyik csalódásom a jutub hozzáállása volt, nem egészen jöttem rá, hogy most a gépem szarozik, vagy a jutub csinálja ezt velem, de tény, hogy 16 órát töltötte fel a több mint 2Gb-os filmanyagot. Sőt az első próbálkozásomat törölte, mert azt mondta, hogy nem csináltam meg a telefonos kód ellenőrzést, emiatt a 15 percnél hosszabb videót nem engedélyezi. Az előbbi anyagot 24 óra alatt töltötte fel. Eléggé bosszantott. Pedig emlékszem, hogy valamikor ezt a kódhistóriát leműveltem a jutubbal. Mindegy. Végre sikerült feltölteni és publikálni. Ezzel is előrébb vagyok.
Tehát olyan lett amilyen. Igen, hosszú, tudom, unalmas. Ez van. Én alapból úgy készítem ezeket a videókat, mint egy fajta használati utasítás a Muzsisághoz, a műhelyhez és mindenhez, amit létrehoztam.
Okossággal tele van a jutub, én azt az oldalát tudom bemutatni, ahol a sajátos készletemmel élve túlélem ezeket a késő őszi, minnyá itt a tél időket. Gondolom értitek miről beszélek.
A csavarok a helyükön vannak, a léceken van még mit rendezni, már csak a használati utasítás kell mindenhez.
Folyt.köv.
Szia Attila! Nekem nagyon tetszett a bő órás videód. Látszik a mozdulataidon a mesterségbeli tudás, én amúgy is nagyon szeretem a kétkezi munkát folyamatában látni. A festési technikádon is látszik, hogy bőven sokat festettél már életedben. Jó lesz az a lámpa, kíváncsian várom majd a felszerelés folyamatát is.
VálaszTörlésJöjjenek csak sorban a videóid. A családodnak jó lesz visszanézni egy-két évtizeddel később. (Majdani unokáid is örülni fognak a nagypapájuknak.)
Szia Éva!
TörlésÉvekkel ezelőtt átnéztem a mindenféle papír hagyatékot, amiket évtizedek óta hordozok magammal mindenhova, ahova vitt a sors, vagy gondoltam én, hogy visz a sors, és a nagymamám (anyám anyja) kézzel írt regénye került a kezembe, meg benne volt egy írott oldal, amiről kiderült, hogy apámnak valami nagybácsija írta, és egy prédikáció volt. Nem tudtam kibogozni, hogy miféle vallású volt, mert katolikusnak nem volt elég rafinált, reformátusnak meg annál bonyolultabb volt. Viszont emlékszem, hogy gyermekkoromban beszéltek erről az ismeretlen nagybácsimról, hogy spiritiszta szeánszokat szervezett.
Na, mindegy, de akkor úgy elgondoltam, hogy milyen jó lenne, ha őseinkről fennmaradt volna írás, mert így abszolút semmit nem tudok a multunkról.
Na, ezt a feladatot én a magam részéről bepótolom, hogy legalább mondhassák, hogy na ez az öreg aztán hagyott írást. Most meg már videót is.
Köszönöm, hogy biztatsz Éva, sokat jelent.
Már készül a következő videó is. A lámpa is elkészül ebben, ha minden igaz.
Mindkét kezemmel nyomtam gyorsan egy-egy like-ot. Hogy örültem volna én is, ha ismerhettem volna a felmenőim (anyai nagymamámat és nagyapámat nem is ismertem) életét csak egy iciripicirit. Apai nagyszüleimről is meglehetősen keveset tudok, a fiatal életükről főleg, de öregen sem igyekeztek nyomot hagyni maguk után.
VálaszTörlésSzerencsénkre a technika hatalmasat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ez segíthet bennünket.
Én biztosan szorgalmas néződ leszek.
Hát ha hiszed ha nem, amikor videózom magam, arra a pár bloghaverre gondolok, mint te is vagy. Igaz, mikor elsütök egy egy káromkodást, akkor egy pillanatra elfelejtem, hogy más is hallani fogja. Megpróbálom ezentúl füttyel helyettesíteni, ha a helyzet úgy hozza, hogy nem bírom ki káromkodás nélkül...
TörlésSzerintem ne vedd elő a fütyülődet! A szitkozódás együtt jár a fizikai munkával. Nem lenne hiteles.
TörlésJó kifogás asztalosnak lenni, azt mondta egyszer nekem valaki, hogy az nem asztalos aki nem piál és megvan minden ujja. Nos, én kipótolom káromkodással ezt a "hiányosságomat".
Törlés