Kornéliával arról
álmodoztunk, hogy egyszer meg kéne építsük azt a kockát, amit
elvarázsolva, vagy megszentelve, de bármiáron sokat és drágán
tudjunk eladni belőle, hogy jól meggazdagodjunk. Aztán addig
elméláztunk ezen, hogy lassan tizenöt év alatt egy kockaoldal nem
sok, de annyit nem tettünk le az asztalra. Mondom, mi ezt sokat
tervezgettük. Hogy szeretnénk.
Aztán
ma délben megvilágosodtam!
Rájöttem,
hogy az a kocka, amiről mi már rég álmodozunk, közben megépült.
Annyira
egy rafinált kocka lett ez, hogy még nem is kell annak fizikálisan
megjelennie, mert ott van a virtuálisban. Se nem fogható, se nem
látható, de rajtunk és bennünk van, mint Isten mindenekben és
mindenkiben. És világ, világtalan, boldog, boldogtalan veszi, mint
a cukrot. Ilyet kitalálni embernek nem képes. Valami rafinált,
agyafúrt, másvilági intelligencia kell hozzá.
Olyan
ez a virtuális kocka, hogy nincs az a lény, aki ennek a bűvkörébe
bele ne habarodna. És még az is, aki fennen hangoztatja, hogy ő
kikéri magának, szabad ember, nem függ semmiféle kockától, még
az is bele van habarodva.
Hogy
mi is ez a kocka?
Hát
kéremszépen, mikor megszületünk, jön a felnőtt ember és azt
mondja nekünk követelőző hadonászás kíséretében, hogy
felejtsünk el mindenféle kódot, amivel belepottyantunk ebbe a
világba. És mi, gyerekként teljes szíveinkből meg szeretnénk
nyerni a pótistenek tetszését, emiatt a velünk született kódot
kisuvickoljuk magunkból.
És
aztán jönnek az agytrénerek, ki ki a maga nemében és fajtájában,
és belénk táplálják a mindenféle izmusok kódját. Aztán egyik
tréner a másik trénerre licitál, van aki nemcsak bölcsességet
ígér, hanem személyes kiteljesedést is, úgy, hogy senkire nem
kell többé úgy nézzen, mintha ahhoz emberileg bármiféle köze
lehet. Lehet csak önmaga, maga dicsőségére, senkihez nem kell
kötődjön, mert mindenféle kötődés csak iga az önmegvalósítás
útján, ergo, az emberi kapcsolatok csupán arra jók, hogy
elvigyenek az A-ból a B-be.
Az
egymásra figyelés, egymás szomjúságát kioltani... nos nem arra
hivatott a földi kód szerint.
A
kocka, a földi kód.
Nem
fogható, nem mutatható ki, de bennünk van, és nyelvét
gyakoroljuk. Mi vagyunk a Nagy Kód megtestesítői.
Úgyhogy
drága Kornélia, lekéstük ezt is. A Kockánkat már rég
kitalálták, már rég eladták, rég meggazdagodtak belőle, nekünk
csak az a belátás maradt, hogy alázatosan odaálljunk Jézus elé,
és azt mondjuk neki, bassza meg a kockáját, nem akarunk mi semmi
kockát kitalálni többet.
De
ne hagyja, hogy hülyét csináljanak belőlünk és a nagy kocka
kódjaitól mentsem meg minket még ma!
A
megvilágosodásos végkövetkeztetés pediglen a következő:
Örvendjenek
a balfaszok, mert boldogok anélkül, hogy tudnák: rájuk nem hat a
kocka kódja. Bár próbálják vérükkel karjaikba karcolni a
kódot, de az minduntalan begyógyul és nem látszik, a rendszer
hibásnak nézi és nem fogadja be őket.
És
jaj az okosoknak, akiknek a trénerek megmossák agyaikat. Megmossák
agyaikat, mert önmagukban üresek a tréner torna mutatványai
nélkül.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése