Az
egyik csoportnak, melynek tagjai azzal szórakoztak, hogy
összehordták a lehető legtöbb elképesztő és lehetetlen
történelmi diskurzust, meg egyéb furcsaságokat, amik az
interneten fellelhetők, tagja voltam én is.
Én
szorgalmasan utána nézegettem mindenkinek, de hogy őszinte legyek
nemigen tudtam dűlőre jutni, hogy mi igaz és mi nem, ezzel nem is
sokat foglalkoztam, hanem inkább az érdekelt, hogy az a
megközelítés, elmélet milyen indíttatásból született, és
milyen kérdésekre keresi a válaszokat? Legtöbb ilyen furcsaság
mögött volt egy szerző, egy aláíró, akinek a nevét az ember
beírja a gúgelbe és pillanatok alatt megtalálja ki s mi, és
kinek s minek fia, borja, és mit akar.
Jó
néhány ilyen dolognak utána jártam, ástam, ástam, amíg meg nem
elégültem.
Arra
jó volt azért ez a csoport, mert felismertem magamban is ugyanazt
az ítélkező hozzáállást, mint a csoport tagjaiban, se szó se
beszéd, mindent letaglóztak, ami nem ment át az ő grilljükön,
igazság szitájukon, és elkezdtem azon dolgozni, hogy ne legyek én
is instant lebunkózó, már abból kifolyólag is, mert a csoport
tagjai is csak bunkóztak, de nem értettem meg talán két éves
követés után, hogy mi az az igazság csomag, amit ők hatalmas
tudásuk közepette őriznek, mint valami örök Grált, mint
megannyi romolhatatlan gyémánt kincset az abszolút
megkérdőjelezhetetlen Tudás Bankjában?
Egyszer
meg mertem kérdezni, hogy hol leledzik a tudásuk igazság eredete
és a mélyen objektív szakállfésülésük hirtelen szubjektívvé
vált. Mint az a tank, amelyiknek az ágyúrésze körbeforog a
tankon, egyszer csak megfordult és engem kezdett lőni. Mint a hal,
mely alig pottyantotta ki picinyeit és azok csak vergődnek még,
hirtelen megvilágosodik: nini, hús, nosza együnk... és mint
megannyi gilisztát, elkezdi beszippantani kicsinyeit. Így kezdtek
engem is felzabálni.
Igaz,
hogy sosem voltam eléggé kárörvendő nekik, mindig az voltam, aki
az ünneplést megzavartam.
Amikor
szóba hozták sokadszorra a lapos Föld hívőket verzusz fekete
lyuk elmélet, azaz egy adott személy lapos Föld elméletét
pontosabban ezzel a Stephen Hawkingal és elkezdték fikázni a lapos
Földest, ugyanakkor dicsőíteni ezt a Hawkinget, utána néztem.
Nos,
hogy őszinte legyek, nem igazán értettem az ünneplés okát, mert
összevetve a két elrugaszkodott elméletet, nemigen tudtam
eldönteni, hogy melyik a nagyobbik marhaság? A lapos Földe e? Vagy
a fekete lyuk e? Végig szenvedtem mindkét teóriát, hogy őszintén
megértsem.
Megjegyzem,
én úgy érzem, hogy egyikre sincs szükségünk.
Van
egy adott terem, ahol élek, van benne lapos rész is, meg gömbölyű
is, a lényeg az, hogy ezen a teren nem tudok a Földdel szemben
eléggé jó gazda lenni, legyen az lapos, vagy gömb, jött volt ki
fekete lyukból vagy rózsaszínűből. De én szánalmas
nyomorúságomban azzal foglalkozom, hogy a Föld lapos e vagy kerek?
Elkezdtem
gyanakodni magammal szemben, hogy normális vagyok én?
Feltettem
a nagy dilemmámat az uraknak és hölgyeknek a csoportból, hogy
olvasván a lapos Föld híveknek a teoriáit, feltesznek néhány
kérdést, amire ők adnak egy egy választ. Elképesztő vagy se, de
felteszik a kérdést és válaszolnak. És a dicső társaság
elolvaste é azokat a kérdéseket és adtak é azokra választ? Mert
ha igen, érdekelne engem is ez a válasz csomag.
Erre
ahányan voltak mint a vakbarmok, nekem estek. Mikor ezt a Hawkingot
kérdőjeleztem meg, na akkor kivetkőztek emberségükből. És ez
volt az a pont, amikor kiszálltam a csoportból, megvonván magamban
az egyértelmű következtetést. Ők sem az igazságot keresték,
hanem önigazolást gyártottak maguknak, mintegy tükörbe nézvén,
hogy majd az a tükör azt hazudja nekik: Te vagy a legszebb a
világon.
Hát
na.
Nem,
nem álltam be lapos Földesnek, de Hawkingért sem rajongok, meg
senkiért nem rajongok, mert mind mind emberek, akik fontosnak,
kiválasztottnak érzik magukat, holott szánalmas senkik, akiknek
annyi bölcsesség sem jutott, mint bármely égi madárnak, mely ha
megszomjazik iszik a harmat vizéből és tovább repül dolgára,
összeszedni a lehullt magokat, vitézkedő legyeket és
teletrágyázni a Földet, hogy jó sokáig egészségnek örvendjen.
Tulajdonképpen
ez volt az a pont, amikor megcsömöröltem a tudomány adta
lehetőségektől, melyek agymenései már réges rég túlszárnyalták
képtelenségükben Jézus Krisztus mesés és ködbe burkolozó
személyét. Ez volt az a pont, amikor előttem Jézus a legkevésbé
képtelen dologgá elevenedett meg. Bár igyekeztem megtagadni,
csalódásomat öröm övezi, hogy megmérettetett az emberi
világkép, és hamisnak bizonyult.
Tetszik
vagy se, hisszük vagy se, minden emberben, vagy mellette ott van a
lélek, nevezze akárminek, de ott van valami, ami egyértelműen
mondja, hogy hogy és mint. Csak felfuvalkodottságunkban, hogy
nekünk senki ne dirigáljon, nem vesszük figyelembe ezt a hangot,
sőt keményen harcolunk ellene, a tudás vas páncéljaival
vértezzük fel magunkat a lélek ellen, gondolván, tán
eltántorodik mellőlünk. A lélek legkisebb ismeretét is
kiirtanánk magunkból, szörnyebbnél szörnyebb teoriákat találván
ki létezésünk gyanánt.
Én
ezt a harcot nem folytatom tovább. Semmi értelme.
De
azt a harcot sem viszem tovább, hogy beintsek a több ezer
vallásnak, hahó, nem ott a Jézus, hanem itt a Jézus.
Végre
komolyan akarom venni, hogy Jézus által közvetlenül mehetek Isten
elé. Nem kell nekem senkinek sem bizonyítanom, hogy miféle
keresztény vagyok vagy se, nincsen erre szükségem se nekem, se
Istennek.
Nem
kell nekem felhajtani a képtelen teóriák gyökereit, hogy megértsem
az emberi elmét. Az emberi elme lélektelenül, csütörtököt
mondott, besült a saját hengerébe. Amint a paraspirituális
elszállt lélek a szirének egyértelmű rabja lett, melyek csak
zabálják és zabálják, úgy a tudományt kereső ember is csak
megzavarodik és nem ér a tudás végére, mert ugyanolyan végtelen
annak határa, mint a léleké.
Az
én tudásom csúcsa az lenne, ha megtanulnám, hogy azt a teret amit
teleszarok, hogyan tudnám újra kertté alakítani és a lelkem
betelése az lenne, ha ezen a kis teleszart és kertté alakított
helyen boldoggá tudnék lenni.
Fogalmam
sincs, mi az Isten terve. Figyelek és ha szól a lélek, cselekszem.
Mondhatjátok,
igen és ha a lélek arra hív, hogy ugorj a kútba, beugrasz é? A
Lélek soha nem arra hívott, hogy beugorjak a kútba! A Lélek
mindig arra hívott, hogy ne ugorjak azokba a kutakba, melyekbe az
elme csábított. Noha okoskodtam és incselkedtem a kút káváján
egyensúlyozva, még így is mellettem volt a Lélek.
Erre
lettem figyelmes, és úgy döntöttem, hogy leginkább erre
figyeljek.
Nézem
a világot, mindenhol a frász: vírus, migránsok... de sehol nem
hallom, hogy: „Legyen meg a te akaratod...” Mélyen keresztény
kultúrában ágyazott Világrész nem törődik Istennel. Mi lehet
ennél nagyobb ellentmondás?
Mit
ehhez a gömbölyű lapos Föld?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése