Látszik rajtad, hogy sokat olvastál...
így gúnyolódott velem valaki még fiatal koromban. Valóban sokat
olvastam, de nem úgy, mint más. Nálam a napi egy két oldal olyan,
mint a klorofil szükséglet. Ilyen iramban a kötelező olvasmányok
sajnos soha nem kerültek terítékre. Erre értette az illető, aki
finoman gúnyolódott velem. Csak megmosolyogtam, nem bosszantott
vele, tetszett nekem ez az analógia.
Mondjuk, a Pillangót egyetlen éjszaka
olvastam el. De ez egyszeri eset volt.
A klorofil adagként olvasott Hrabalon
szórakozom mostanában.
Az igazság az, hogy a kevés olvasásnak
is megvan az előnye, mert az ember többet tud elmélkedni egy egy
passzuson. Így napközben mostanában Hrabalon is jár az eszem.
A tegnapi eseményláncolat végén
megfogalmazódott bennem a “stabilimentum” szó. Csak ízlelgettem
magamban ezt a szót, és gondolkodtam, hogy miként is találtam ki
ezt?
A Hrabali megfogalmazások mellett olyan
szavakkal és fogalmakkal is ismerkedek mostanában, mint kalória,
protein, szénhidrát, zsíííír... Az első napokban olyanok
voltak ezek a fogalmak, mint megannyi egyforma zöld üveg, melyek
mégis eltérőek, a feladat pedig megfejteni, hogy miben eltérőek.
Egy újabb kolozsvári, náci doktornő
vallatása elkerülendő, rémületemben kértem a feleségemtől egy
hónapi amnesztiát, hogy magamtól oldjam meg az ötvenhárom éve
ködben úszó táplálkozási rossz beidegződésemet, és ennek a
fényében megígértem, hogy magam kikeresem a renccert, ami által
fogyni fogok. Ha az én tudományom befuccsol, akkor irány a
nutricionista.
Találtam egy jó kis táblázatos
formulát, ahol ezt a táplálkozási ketyerét követni lehet. Az
ember csak kikombinálja, hogy mi mennyi és csak annyit és azt
eszik, amennyi kell és amennyi elegendő. Esküszik mindenki, hogy
ez így igaz és jó. Az egyetlen.
Negyedik napja könyörtelenül betartom a
kvótákat, a paramétereket, már a gondolatától ennek, úgy
éreztem, hogy a fogyás haladéktalanul elkezdődött bennem. A
szemléletváltás felszabadító és megvilágosító ereje
költözött belém. Mint annak idején Jézus.
A tudományos táplálkozást igazoló
előmegvilágosodásaként próbáltam erőmet is beosztani,
kevesebbet, kimértebben dolgoztam, hogy az a sunyi éhség a
figyelmetlenség leple alatt meg ne szálljon. Mert szó ami szó,
egy szó, mint száz, itt a kezem, nem disznóláb, a két napra
szánt munkát három nap alatt végeztem el, úgy, hogy a nap nálam
már rég nem nyolc óra, hanem ennek a fele.
A dietetikus táplálkozásforma ötödik
napján szerelni mentem, ott hirtelen elkezdtem leizzadni, tizennégy
fokban, trikóban folyt rólam a veríték, éreztem, hogy pillanatok
alatt összeomlik alatt a világ, hamar bekaptam két májas
fornettit, és utána óránként egyet s mást, le sem írom a
szörnyülködések elkerülése végett. Ebéd előtt még egy
banántot is lenyeltem, és ebédre megszegve a tudományt, teljes
ebédet ettem, elsőt s másodikat annak hagyományos rendje s módja
szerint. Így billent helyre aztán az alkotmány, hogy nem estem
össze mire mindez lejárt.
Ha a tudományt nem szegem meg, tízóra
negyvenöt magasságában leültem volna egy lépcsőre remegve,
véglegesen elgyengülve, saját izzadságomban lihegve és azt sem
tudtam volna, hogy szedjem össze a szerszámaimat, hogy pucoljak el
a tett színhelyéről, nemhogy fel is szereljem a korlátokat.
Az önként vállalt rendszert megszegtem
és teljesen felborítottam a tápérték körül kialakított
koncepciós peremet, komoly veszélybe sodorva ezzel a CH farmolást.
Estére csak úgy, az ujjaim közül lestem a listát, és még
magam is elszörnyülködve nézem a majdnem triplájára nőtt
szénhidrát mennyiséget, amit szervezetembe törvénytelenül
bevittem, kalória az egekben, protein, zsír is bőven, de mondjuk
azok a kisebb bűnök. Ha büntetnék, a kCal, CH miatt
életfogytiglan, a protein, zsír öt-öt év zárka.
Feleségem is csak ennyit szólt hozzá:
“Júúúúúúúújjjj!” De ezt aztán rosszallóan, mintha azt
is hozzáfűzte volna, hogy: “Nem megmondtam én?!?”
Nos, ezeknek fényében, a Szentlélek
által kinyögtem, sűrű fogadalmak közepette, hogy ígérem,
holnaptól helyre állítom a stabilimentumot. Hogy mit állítok
helyre? Hát a stabilimentumot.
Valószínű azt akartam ezzel mondani,
hogy amiben megállapodtunk, a felépített rendszert, a meglévő
rendszert, helyrehozni az alkotmányt, az igazságot, betartani a
kvótákat, az előírásokat a tápérték helyes farmingját, stb.,
stb., amíg az egyensúly helyre nem billen.
Így a stabilimentumról.
Figyelembe veszik a kvóták a napi tevékenységet?
VálaszTörlésJó esetben más lesz az adagja egy asztalosnak, mint egy meditáló Buddhának vagy egy kockafejű programozónak. Esetleg van valamilyen munkaügyi szorzó? bányásznak 10, Buddhának 0,5 ...
Biztos vannak valami kitételek meg számolások, de nekem már ez is lehangoló, hogy számolni kell a dolgokat. És akárhogy számolom, éhes vagyok, meg a kaján jár az eszem egész nap.
TörlésNem voltam én eléggé lehangolt, de ez már a tiszta, makulátlan depresszió...
Ebből a szóból csak a bili-t értettem meg elsőre. Aztán eszembe jutott, hogy az építőmunkásoknak egyik napról a másikra azt mondják, hogy bontsák le a tegnapi munkát.
VálaszTörlésAzt lebontják, mert biztos a mérnök, vagy a munkavezető valamit elnézett. Aztán megint bontani, és újra bontani kellene. Erre fellázadnak, hogy ő nem cigånykodnak, hanem építeni jöttek. Inkább felmondanak.
Az biztos, hogy ha változtatni akarsz, meg számolgatni, akkor nem féladaggal, hanem háromnegyeddel lenne jobb kezdeni.
Persze mondom ezt én, aki a kávéleszokásomat dupla napi adaggal indítottam mindig hétvégére, aztán nyissz. Semmi.
De huszon évesen meg sem kottyant, és később visszaestem.
Szurkolok inkább, hogy megleld a saját módszered.