A
zöld hagyma és a retek
Egyszer
Muskóczi részt vett egy kalákában. A kaláka az egy olyan
tevékenység, ahol sok jó ismerős összeáll és segítik egymást.
Együtt a munka élvezetesebb, hamarabb is megy, nem unja meg az
ember hamar, mintha csak egyedül dolgozna.
Egy
ilyen kaláka alkalmával egy háznak az alapját kellett kiásni.
Nosza mindenki, kicsitől nagyig szerszámot ragadott, ki csákányt,
ki ásót, ki lapátot, vagy kapát, attól függött kinek mihez volt
kedve és ereje. Egymást közt viccelődtek, hogy ezek a szerszámok
tulajdonképpen kézi meghajtású exkavátorok, aki viszont
talicskázott, megkérdezték tőle, hogy van e sofőrkönyve a
talicskához.
Azon
versenyeztek, hogy ki tud szellemesebb viccet kitalálni a másik
munkájára vagy szerszámjára. Jó nagyokat mulattak, nevettek, nem
is érezték hogy telik az idő, csak a ház alapjának a gödre
alakult szépen és a sok elhordott földhalmokon látszott, hogy
derekas munkát végeztek közösen.
Igen
ám, de dél felé aztán mindenki elfáradt és megéhezett.
Ilyenkor
aztán a feleségek, a lányok jöttek elő remekelve az elkészült
ebéddel, finom sütikkel, amiknek finom illata csak úgy terjengett
a levegőben, és folytak össze a nyálak az elfáradt férfi
emberek szájában.
Szó
ami szó, Muskóczi is rendesen megéhezett, hisz kivette részét
rendesen mindenből: csákányolásból, lapátolásból,
talicskázásból, és még vizet is vitt a szomjas társainak, kik
az alap gödrében ástak, hogy ne még másszanak onnan ki.
Az
udvarra kitett asztalokhoz ültek a munkások, amíg tálaltak ott
is folyton viccelődtek. Meg is kérdezte Muskóczit a vele szemben
ülő István bácsi, hogy szereti e a zöld hagymát és a retket?
Muskóczi kissé félénken, vonakodva válaszolt, azon lavírozott,
hogy bevallja e vagy sem, hogy ő bíz nem szereti sem a zöld
hagymát, sem a retket, és azt mondta, hogy nem nagyon szereti a
zöld hagymát és a retket.
István
bácsi rögtön rávágta, hogy látszik, hogy nem szereti a zöld
hagymát és retket, mert hiányzanak a karjain a békák, azaz a
dudorodó izmok. Erre persze mindenki jót derült.
Igenám,
de ez elgondolkoztatta Muskóczit. Mert annyit már észrevett, hogy
ezekben a népi szólás mondásokban azért rejlik némi igazság.
És
láss csudát, az asztalon a kenyér és a szalonna közt ott
virítottak a friss zöld hagymák és pirosló retkek. Kicsit
csalódott is Muskóczi, mert azt hitte valami egyéb finomságok
fognak előételnek felsorakozni.
Egy
rövid imádságot mondott el az asztalfőn ülő, az az ember, akié
lesz a ház, megköszönte, hogy ennyien összegyűltek a segítségre
és hogy van mit tenni az asztalra. Ki összekulcsolt kézzel, ki
behunyt szemmel, ki a cipője orrát nézve vett részt a rövid
imában, Muskóczi az imádkozó embert figyelte.
Az
ima alatt mindenki csendben volt.
Aztán
újra felszabadultan viccelődtek evés közben.
Muskóczi
figyelte ki mihez nyúl, mit pakol a tányérjára és latolta, miből
is egyen. Vett egy szelet kenyeret, két fasírtot és azt
majszolgatta, miközben István bácsit figyelte, ahogy eszik.
Hát
kérem szépen, az az István bácsi mit sem hederített a sült
húsokra és fasírtokra, szelt magának egy jókora szalonnát, azt
mondta nincs az a hús, amiért a jó füstölt szalonnát adná, a
kenyér mellé pedig a tányérjára tett pár retket és zöld
hagymát és elkezdett olyan jóízűen falatozni, mintha három
napja nem evett volna semmit. Viccelődött is, hogy a héten még
nem evett és ő most nagyon éhes.
Muskóczi
csak nézte, ahogy kézzel eszik István bácsi, a szalonnát a kés
hegyére szúrva viszi a szájába, a hagymát sóba mártva jó
nagyokat harap belőle és a retek is csak úgy ropog a szájában,
hogy Muskóczi rögtön megkívánta a zöld hagymát és a retket.
Bizonytalanul
elvesz egy zöld hagyma szálat és kóstolgatja, látván István
bácsi a habozást, azt mondta Muskóczinak bizalmasan, félretéve a
viccet, hogy az étellel is úgy kell csinálni, mint a pálinkával,
egyből felhajtani, nem nyalogatni, mert nem cukorka. Jól bele kell
harapni, határozottan rágni, hogy folyjon szét a szádban az íze,
igazán csak úgy lehet élvezni.
Nosza
Muskóczi nem sokat teketóriázott úgy tett ahogy István bácsinál
látta, jó nagyot harapott a hagymából, egy fél retket is
bekapott és elkezdte őrölni a szájában. Az igazság az, hogy a
kenyér és a fasírt csak úgy üresen száraz, és nehezen megy le
az ember torkán szárazon. Viszont hagymával és retekkel vegyítve,
fenségessé válik az étel íze.
Rájött
Muskóczi, ezennel megtanulta, hogy az ételt enni tudni kell. Ne
csak piszmogja ott az ember egy kanállal vagy villával, ne csak
kapirgálja mi tetszik mi nem tetszik belőle, hanem határozottan
meg kell enni. Jóízűen neki kell látni. És persze ildomos
előtte fizikai munkával kifáradni.
Úgyhogy
így történt, hogy Muskóczi megszerette a zöld hagymát és a
piros retket, noha azelőtt azt hitte nem szereti. De az igazság az,
hogy nemcsak a munkát lehet mástól eltanulni, hanem az étvágyat
is.
Megtanulván
pedig az étvágyat, Muskóczi előtt már nem volt többé rossz
étel vagy jó étel, mindet megette jó étvággyal.
Köztünk
szólva, nem a pletyka miatt, de maradjon köztünk az a való
igazság is, hogy noha Muskóczinak lett ereje a hagymától és a
retektől, abban kétség nem merült fel, viszont a békái azoktól
sem nőttek meg sosem. Ezek szerint a békák mástól nőhetnek.
De
később már nem foglalkozott Muskóczi a békákkal, elég volt
neki, ha ereje van, mert arra aztán sok szüksége volt. Mert azt is
megtanulta később, hogy minek a béka, ha nincs benne erő? Nemde?
Köszönöm az ötletet! Sütöttem vacsorára egy csík szalonnát, vágtam bele két kis fej hagymát, és retek helyett szórtam bele hordós káposztát.
VálaszTörlésJól esett kutyasétáltatás után.
Ígérem, én sem keresek békát a felkaromon.
A hordós káposzta nálam az idén is elmaradt, egyszerűen elfelejtem, ha nem foglalkozom vele. Viszont rengeteg uborkát és zöld paradicsomot tettem el. És jól meg is savanyodtak... De ahogy nézem nem éri meg a friss zöldségek idejét...
TörlésAz is Téged dicsér. Nálunk sem sok marad meg, bár a tavaly előtti szerintem jobban sikerült. Most viszont az alma marad meg jobban. Márciusig kitart, ha szerencsénk van. (Nem fagyasztott, csak a padfeljáró hűvösében telel.)
VálaszTörlés