Hadd
írjak egy picit a stúdióról.
A
mintiai parasztjelölt asztalosforma öregség elé néző krízis
cselekvései.
Tehát
a tisztánlátás és tisztázás végett, tudom, hogy gyermeteg
dolgom ez a stúdió, és ha csak egy akármilyen szar gitáros a
környéken (csak lagzis ne, de ha jól csinálja jöhet a „Sej haj
Rozi is”) jönne, hogy élő zenében foglalatoskodjunk, én állok
elébe és lelkesedni fogok. És ha évente három szvinget ácsolunk
össze, azt se bánom, de azt rendszeresen, kitartóan, becsülettel
és lelkesedéssel tegyük. Mert már harmadik éve múlt, benne a
negyedikben, hogy elkezdtem a dobolást (ok, rapszodikusan, mert
semmi se motivált, aztán cukor, depi és társai), azóta lehetne
egy albumunk akár SejhajRozi irányában. De lófaszRózi van, az
van.
Kuncognak
a hátam megett: „Nézd meg az öreget” (Deak Bill Gyula
idézet)... dohobohohohohhoool.
Volt
egy magamfajta, valamikor fújt valami fúvóson, ő mondta, hogy kéne
csinálni valamit, csak el kell határozza magát, nosza azóta
annyit határozza, hogy mixeimet se hallgatta meg. Vagy hallgatta és
kuksol. Sosem tudom meg. De ha azóta nem határozta el magát,
szerintem olyan ez mint Charles Bronson fegyverarzenálja az ágya
alatt, béke időben nem nyúl hozzájuk.
Persze,
lúzer vagyok, ez még nekem se titok már rég, de ezt a lúzerséget,
minden álszerénységemet félretéve, kibaszottul művészi szinten
űzöm.
Viszont
egyet mondhatok, lehet, hogy röhej tárgya vagyok, de ha valami
kiszed engem abból a depresszióból, ami a halálba akart kergetni,
akkor ez a stúdióm az, a zenei tévelygésem az. Úgyhogy
eldöntöttem: elvetem a hátam megetti kuncogásokat, és igenis, a
tőlem telhető legkomolyabb szintre akarom emelni a stúdiós
terveimet.
Terv?
Nincs semmi terv. Hagyom, hogy jöjjön aminek jönni kell.
Addig
is, amíg megértő lelkek fognak engem körülvenni, addig is,
igenis kísérletezek ezzel-azzal.
Tanulni
szeretnék. Megérteni szeretnék egyet s mást.
Ezelőtt
két évvel a kolozsvári napokon kerestem az alkalmat a régi
gárdával találkozni, főleg Gulával szerettem volna beszélni,
kiváló, elkötelezett stúdiós ember, ezelőtt 15 évvel még
beszélgettünk, egy stúdióban dolgozott, olyan volt mint egy
szerzetes a barlangjában, irigyeltem. Ő panaszkodott, hogy nincs
fix jövedelme. Sokat agyaltam, hogyan lehetne segíteni rajta. Jó,
ezt nem mondtam neki, de magamban gondolkodtam.
Ezelőtt
két évvel egy sétatéri koncerten láttam, vártam, hogy magára
maradjon, mert feszt mentek hozzá, egyszer egyedül maradt, szembe
kerültem vele és nem ismert meg. Vagy megismert és tette, hogy nem
ismert meg. Eltelt 15 év, de annyit változtam?
Nagyon
szánalmasnak éreztem volna magam, hogy elkezdjek neki
magyarázkodni, hogy ez és ez vagyok bazmeg, taníts stúdiózni
bazmeg, hajlandó vagyok fizetni. Bazmeg.
Az
üres, semmitmondó szemkontaktus letaglózott. Nem, én szentül meg
vagyok győződve, hogy nem ismert meg, nem tette az eszét. Gula nem
az a rafinált embertípus.
Aztán
beszéltem magyar nevű dobossal Piskiről, akiről kiderült, hogy
Attila néven nem tud magyarul. De ez nem volt nekem probléma, van
ilyen a környéken. De angolosan leléptetett, hogy ott a jutub,
igen, azt tudom, de az emberi kapcsolat fontosabb. És azt reméltem,
hogy közelebb kerülök a zenész világhoz. Mert persze, hogy nem a
tripletteket kell nekem valaki megtanítsa, az tényleg ott van a
jutubon a világ legjobb dobosaitól, de az emberi kapcsolatokat nem
lehet jutubról leszedni. Fizetni akartam a tanításért. Egy
tapasztalt csak látja milyen irányt kéne felvegyek, meg aztán ott
van a számonkérés, beindul egy motivációs, ingergazdag
cselekvészet.
(bejátszás:
bárki asztalosságot akar tanulni -korhatár nincs- ingyé vállalom)
Beszéltem
egy másik stúdióssal Kolozsvárról, hogy amikor esetleg
felvételezik, kever, elmennék, meg se szólalnék, fizetnék, csak
tanulhassak. Hogy nem.
Amikor
a Stonecrops felvételeit (tök ingyen csináltam... nem
felhányásképp, csak hogy bemutassam, igenis lehet..) átadtam egy
Vásárhelyi stúdiós gyereknek csupán egy dolgok kérdeztem,
hogyan keveri a dobokat? Azt mondta, idézem szó szerint: „Ott a
jutub, onnan megtanulhatod.”
Szóval
mit szerettem volna? Elmenni egy stúdióba, amikor éppen dobot
vételeznek, aztán kevernek, maszterolnak. Egy kibaszott számot!
Adtam volna akár ezer lejt is egy ilyen folyamatra. Nem, nem és
nem.
Mondtam
Emilnek, hogy mi ez a faszság? Mit szarnak úgy be ezek?
Emil
azt mondta, hogy féltik a szakmájukat. Hogy mit féltenek?
Ó,
haggyámá békimbe. Ez csurdárság. (csordapásztorság... a csorda
pásztorokról az a nézet járja, mint durva, pokróc emberek, noha
láttam egyet kettőt életembe és azok nem voltak ilyen csurdárok,
mint ezek a fennhéjázó hangmájsztrók). (És zenészek).
S
akkor jött ugye ez a Hangmester képző akármi Kolozsváron. Nem
tudom konkrétan mi van a háta megett, mennyire komoly, mennyire
érdemes lejárni, de egyelőre nincs semmi más konkrét javaslat,
ami egy kicsit rendezettebben, átfogóbban ígérjen.
Az
empirikus próbálkozások sem rosszak, de ez olyan, mint zenélni
próbálni skálázás nélkül.
Például
nem szeretnék megvenni egy 1500 eurós térmikrofont, hogy
kipróbáljam azt. Ez az iskola állítólag ezt meg tudja mutatni.
Nem szeretnék 2000 eurót beverni egy stúdió monitorpárba, hogy
kipróbáljam azt. Nem szeretnék egyéb ezreket beleverni az
ismeretlenbe. Ezer euró megér, már csak akkor is, ha mindaz amire
kíváncsi vagyok, az lehet tíz-húsz órában meg lehetne nekem
mutatni. Ha bónuszba kapom az elméleti részt is, az már maga a
csúcs.
Ezért
szeretném elvégezni ezt a kurzust. Nem azért mert meghibbantam.
Koromban
az emberek feleséget, autót szoktak cserélni, én stúdiózni
akarok.
És
fogok, amíg tőlem és egészségemtől telik.
Tehát.
Végül elkészültek a hangfalak, valamennyire helyre kerültek és
végre letesztelhettem az úgynevezett 3D surround hatást.
összeraktam a most felállított hangszóró arzenált a felső sor a felső kvadro, az alsó sor az alsó kvadro, illetve a két alsó közép a sztereó pár. |
Most
még korai erről bármit részletezni. Ugyanazt a hibát elkövettem,
amint az „Auro3D” kidolgozója követett el fejlesztése idején,
hogy a felső rend kvadrót a sarkokba helyezte el. Pedig elmondta,
hogy miért nem jó, de ezzel is úgy voltam, hogy nekem kell ezt
megtapasztalni. Ahogy fogalmam sem volt akár egy kvadró rendszerről
se (nem ugyanaz mint a filmes 5.1 mert annak teljesen más a célja
és koncepciója, noha közel áll a dolog lényege), úgy erről a
3d-ről sem volt fogalmam. Kíváncsi voltam, milyen?
Az
első benyomás nagyon zavaros. Első körben minden hangszóróba
más időben megszólaló különböző dob hangokat szólaltattam
meg. Meg is szólaltak mindegyik abban a hangszóróban, ahova tettem
(hála a több kimeneteles Motu hangkártyámnak és a Cubase
virtuális keverőpultnak), csupán az érzékelés nem úgy történt,
ahogy vártam.
A
fülem nem úgy érzékelte, hogy fentről jön a hang. És ezt
mondta is az Auro3D-s pacák. Mert a fül nem úgy érzékel térben,
mint ahogy a hangok a térben szólalnak meg.
Na
ebben van mit kísérletezni. És fogok is. Csupán hagyom pár napot
a témát az agyamban pihenni. Hadd dolgozzon. Addig is mixelek
valamit. Meg dobolok.
Egy
szvinges vicces dalon dolgozom. Majd ha kész publikálom.
A
War of World fő tematikájú majdnem szimfonikus darabon is
dolgozom még.
Alább meghallgathatók a műnek a részletei, hang mintái. Érdekességképpen hoztam létre ebben a formában, hogy bele lehessen látni az alkotás elgondolásaiba. Így már olyan, mint amikor az egyébként kisminkelt fehérnép megjelenik az utcán tréningben és olcsó baszkett cipőben, azaz lehullik a lepel, kiderül, hogy ő is csak egy ember. Ezek is rém egyszerű hangok, szólamok, futamok, de egyben egy zseniális mű. A tökéletes közösség.
Alább meghallgathatók a műnek a részletei, hang mintái. Érdekességképpen hoztam létre ebben a formában, hogy bele lehessen látni az alkotás elgondolásaiba. Így már olyan, mint amikor az egyébként kisminkelt fehérnép megjelenik az utcán tréningben és olcsó baszkett cipőben, azaz lehullik a lepel, kiderül, hogy ő is csak egy ember. Ezek is rém egyszerű hangok, szólamok, futamok, de egyben egy zseniális mű. A tökéletes közösség.
A
végzés nem tetszik, túl nehéz a léleknek főleg. Enyhébb
csillapítást akarok a végére.
És
száműzöm a kompresszorozást. Még a limitert is kivágtam
legújabban. Inkább kipötyögtetem a hangerőkből a túlvezérlést.
Irtó keveset kellene a limiternek nyomni, de fix a lelkét nyomja
el.
Na
most, a végfelhasználó, aki nem hallja, hogy szól a stúdióban,
annak a sűrített mp3-as hang is jónak tűnik. De én majdnem sírva
fakadok és a legmélyebb depresszió kering, amikor hallom hogy szól
mp3ban. Amióta rájöttem mennyire undok a kompresszor, minden zenét
csak úgy hallok, mintha pumpálva lenne. Hallom amint fuldokolnak a
hangszerek, vágódnak a csúcsok, a hangszereknek, tónusoknak
teljesen irreális hangjuk van, hogy lehet így hangmesterelni? Ez se
más akkor, mint egy hatalmas képmutatás.
A
műveket ráhúzni egy mesterségesen kiképzett hallgató
közönségre? A hallgató nép mint egy kódként megtanult egy
fajta hangképletet élvezni. Amiben van elég ütés, dübörgés,
visítás, zúgás, és mindez a dinamika jegyében. Lüktet. És
valóban az első impresszum az, hogy dögösen szól. De mi a franc
szól dögösen? Na ez a kérdés.
Anti
sznobdinamika elgondolásból is vettem ki a dobokat a War of World
mixemből, hogy érvényesüljön a dallam lelke, és csupán a
koncert nagy dobokkal pontoztam meg a szerintem hangsúlyos részeket.
És száműztem a „Stars on 45” jellegű dobgép hangzást.
Ez
a mű szerintem illik az örökzöld klasszikusok közé.
tök jó lett a kidobott szék |
Én
vagyok a Pöcegödör. Mert Világosság van már más személyében...
lábat cseréltem a moketta miatt, a görgők szétvágták volna, és nem is kell nekem gurigázni. |
még jó, hogy nem dobtam el ezeket a nemtomhonnan maradt lábakat, nem hittem volna, hogy valamikor felhasználom. Csak a lyukat kellett megnagyobbítsam picit. |
Mielőtt elnyisziteled bárki nyakát, megsúgom, hogy én sem tudok tanítani. Van, akinek bármit el tudok mondani, és van, akinek a nevem sem, bemutatkozáskor.
VálaszTörlésA komoly figyelmet igánylő munkában pedig még a környezetem is zavar, ezért zeng a ház valami Deep Purple, vagy Frank Zappa, Led Zeppelin ... stb, a tizenévesen megszokott rock jazz, vagy komoly zenétől.
Ilyenkor még udvariatlan vagyok Nufival is. Később bocsánatot kérek, de akkor nem én vagyok, hanem a feladat.
Van akivel órákig el tudok beszélgetni és van akivel szemben megnémulok. Ha hivatalos ügyben kell felhívjak valakit, előbb jegyzetelek egy papírra, volt, hogy egy az egyben be kellett olvassam a szöveget, és olyankor áldom az eszem, hogy előbb leírtam.
TörlésNem tudunk egyszerre gondolkodni is meg sziporkázni is.