Annyit
dicsért ez a Kati, hogy fejembe szállt a dicsőség. Még nem is
látta a bútort, de már kezdte. Én meg csak hallgattam, teljes
érdektelenséggel. Mert lehet, hogy igaza van, de kevesen tudják.
De aztán annyit mondta, hogy kezdtem elhinni, és azután órákra
rá, hogy dolgozgattam, forgattam elmémben a dicséreteket, érdekes
módon jó kedvem kerekedett. Ennyi kell a behemót, morcos öreg
medvének? Hogy egy kicsit csiklandozzák hiúságát? Lehet, de
akkor ez a Kati egy okos nő.
Jó
kedvemben segített egy kis Dinamit a háttérben.
Pár
órára rá, kezdtem elfáradni, már hangosnak tűnt a zene is, meg
a dicsőségem is lehiggadt. Megjött a józan eszem. Persze, így
húzott engem csőbe az élet. Így lettem az Ember szolgája. Hogy
megdicsértek és én hálából elébük raktam a Föld kincseit
bennük az édes véremmel. Nem hiába imádnak az ég repkedői
(légy, szúnyog s ilyenféle muslicák).
Délutánra
már kezdett látszani az alakuló bútorzat, mikor meglátta Kati
oda volt, hogy szebb mint gondolta volna. Lám, nyugtáztam magamban,
csak megérdemeltem a megelőlegezett dicséretet.
Az
ember, amikor verítékezik (elmélázó filó), a karját borító
trikójával megtörli homlokát. Mikor nagyon verítékezik munka
közben, egy arra a célra használt törlővel sűrűbben megtörli
magát. Néha megmosakodik. Jól esik. De mennyire más, amikor jön
a nagy Nő és hűvös, nedves törlővel megtörli izzadt
homlokodat. Azaz lenne. Talán. Nem is tudom milyen az, de csak
képzelgek róla. Mint a hangokról képzelgek, ha két láda közé
dugom a fejem és hangban úszom.
Most
már egy ideje (de már rég is olvasgattam róla), mint
világjelenség figyelem ezt a New Age csomagot, meg a szellemiséget
amit magával hoz. Azért mondom, hogy szellemiség, mert valamiért
nem érzem benne a lelket.
Valami
egekbe és atomokba látó okosságokat hoz. Akik ezekkel sűrűbben,
hitszerűen foglalkoznak, eszméletlen megvilágosodásokon mennek
át, kívülről már szektaszerűnek hat az érinthetetlen,
érthetetlen összefüggésekről való megbizonyosodás, ami a külső
számára ugyanolyan zagyvaságnak tűnik, mint az angyalok nyelvén
való beszéd.
Fizikálisan,
konkrétan azt látom, hogy ez a New Age az egyén oly
felszabadulását hozza, mely önmagában üdvözül, dicsőül meg.
A modern liberális irányzat az egoba fordul és onnan táplálkozik,
inspirálódik. Te vagy a fontos, Neked kell üdvözülni, magadban
és nem másban. Közben persze mantrázza az ego felszámolását.
Azaz ugyancsak egy új embert akar teremteni, de immár azt az
embert, aki maga az isten, minden mindenekben, és ehhez a státushoz
már nincs szüksége senkire. Ez az alapfeltétel, hogy lenni csak
önmagadban. Boldogan, de egyedül. Ez az alap kurzus. Ha rosszul
látom, akkor ez van, nem első, hogy valamit rosszul értelmezek. De
elég nekem ahhoz, hogy érezzem, se ingem, se gatyám a New Age.
Főleg mikor hallom a csörömpölő fazakakat és hindu
ajnározásokat, morgásokat. Már akusztikailag is egy borzalom
nekem.
Ezzel
szemben ugye, Jézus azt mondja, hogy felebarát és az üdvözülés
az Atya által lesz. Az Ember nincs egyedül. Megszabadította a Bűn
fogságából. Hozza a hírt, hogy igenis, az Ember ki tud teljesedni
egyik a másikban. És az egész Emberiség az Istenben.
Nem
magányos alkat az Ember. Van Társa. És ebben a modellben lehetnek
egymás társai az ember fiai. Nemcsak tudat szerint él az ember,
aki jól bepozíciónálja magát a dimenziókban és ott lebeg
valamilyen emelkedett vagy megvilágosodott állapotban, hanem él a
lélek által is, és ez a tudat-lélek kombináció megteremti a
boldogságot.
Nem
hiába a minél lelkesebb ember hajlamosabb a boldogságra, a minél
tudatosabb ember hajlamos az elsavanyodásra.
Mikor
olvasom Hamvast, vagy hallgatom Poppert, persze, mind nagy
okosságokat mondanak, de érzem a bölcsességek mögött a
reménytelenséget. Az élet értelmetlenségét. A boldogságot,
mint egy szaros kispolgári hiedelemnek. De bezzeg a keletiek jól
megmondták.
Amit
ma liberális katyvasznak mondanak, teljesen jogosan, az ezekből a
New Age süketségekből táplálkoznak. A vagyok én a világ
közepén, és mindenki más szopik. Nagyon kevés olyan vonzata van
terítéken -a liberális katyvasznak- ami a közösségről, a
felebarátról szól (tegyük félre egy kicsit a megváltást).
A
mai liberális törekvés nem arról a szabadságról álmodozik,
ahol a lelkes egyén vagy közösség kibontakozhat úgy alkotóilag
mint eszmeileg, hanem inkább az öncélú embertípusról szól,
akinek joga van gyakorlatilag baszni mindenre, ami nem a személyéről
szól. Egy magát mutogató buja buzi kiállhat és lógathatja a
lölöjét, de én nem szólhatok rá, hogy ez utálatos, undort
keltő. Nem az, hogy ő buzi, hanem az hogy erre büszke. De
egyáltalán ez a megtévesztés, hogy erről érdemes beszélni.
A
tragédia az, hogy ezek a dolgok minél jobban elválnak és
kiéleződnek, úgy nagyobb teret kap a szórakoztató ipar eme
diabolikus ágazata, legyen az úgy a New Age, mint a keresztény
elszektásodás. Ezek a fő problémák, hogy a buziság (és vele
csomagban a többi sok értelmetlen hülyeség), és a buziság
ellenzői. Egy hihetetlen idióta maszkabál, egy szánalmas
karnevál, ahol mindenki eljátssza szerepét, ki ki benne a rossz
fickó, vagy a jó fickó.
Ezzel
szemben itt az elevenbe vágó realitás, hogy itt ez a drága Föld,
a test és a lélek tökéletes léttere, és az ember fia nem tud
rátalálni az ember lányára, mert mindegyik el van foglalva
megvilágosodással, önállósággal, test és szellemi
bodybuildinggel. Nem képes már a másikra figyelni, hogy jön az
ide, hogy a Nő bármiféle izzadságot letöröljön a Férfi
homlokáról? Nem béna a nő, hogy a férfinek karjaiba kell vennie
néha. Van a nő is olyan erős, hogy önmaga meglegyen, segítség
nélkül.
Apámnak
volt egy saját festménye, ahol a férfi egy béklyóval a lábán,
amin rajta a dollár jele, és egyik kezével a farkát verve nézi a
tőle távolabb bujálkodó nőt. Mennyire prófétikus kép volt. És
akkor még senki nem gondolt erre a liberális világképre.
Egyértelműen hamis liberális világképre. A mai világ liberális
víziója nem az emberi Szabadság. Ez nem szabadság, ez egy új,
beteges, degenerált társadalom építés.
Ha
nem több egy Lennon dalnál ez a Jézus, akkor is közelebb áll
hozzám, mint bármi más. Mert Ő hozza azt a bizsergő lehetőséget,
hogy együtt, egymásért. Igen, jött a Jeruzsálem lányának a
felszabadítására, jött a betöltött lélekkel, hogy lehetünk
másképp egymás iránt: szeressük egymást, cselekedjünk
felebarátilag, úgy, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak.
Ennyi. Ennél több megvilágosodásra nincs szükség.
Viszont
ha ez megvan, eltávolodik mindaz ami most gátolja az emberi
kapcsolatok kialakulását. És értelmetlenné válnak a
Hamvasságok, Popperségek, Puzsérságok, és a megannyi hindu
ajnározások. És repedt fazék csörömpölések.
Hang. Innen ezo el...
Katinál
egy 2.1-es rendszerben hallgattam a zenét, két kis láda a sztereó
képre, plusz a szubbasz láda. A terem másik felében összefolyt a
zene, de ha a ládák közé dugtam a fejem, érzékelhető volt a
tér, és a mély frekvenciák lökése a szubbaszban.
Ez
azért érdekes, mert pár napja elkezdett egy régi elképzelésem
visszaülni a fejembe, egy kvadrofonikus lejátszó rendszer
megépítése. Azaz, a stúdió átalakítása kvadro rendszerre.
Első
gondolatra elvetettem, de ahogy telnek a napok, egyre fixál a dolog.
Azon veszem észre magam, hogy egyre ezen jár az agyam.
Tehát,
nem kimondottan az 5.1-es hangrendszerre gondolok.
A
2.1 az a sztereó plusz a szubbasz. Két doboz, a jobb és bal
hangforrásnak, illetve középen a szubbasz láda. Az 5.1 az a házi
mozi hangfelszerelés, a szokásos jobb és bal, általában ezekben
zajlik a film fő zenéje, mindenféle zaja, ehhez jön a közép,
ahol főleg a beszéd hangok szólalnak meg, van a subbbass, ahol a
dübörgések szólnak és van a két hátsó, gyakorlatilag a hátsó
sztereó, de amin inkább csak mellékzajok szólalnak meg, imitálván
a térhatást.
Az
én rendszerem egy klasszikus kvadro berendezés lenne, a terem négy
sarkában egyforma hifi hangfalakkal és amit újítanék, a középre
helyezett speciális ülő garnitura aljában lenne egy basszus láda,
nem feltétlenül a dübörgésre, hanem a hang fizikális
érzékelésére.
Na
most, az érdekessége az egésznek nem az, hogy akkor elkezdek itt
filmeket mozizni, hanem az, hogy a zenéket kvadroban keverném.
Azért érdekes, mert élvezetére muszáj lesz eljönni a stúdiómba.
De már csak a gondolata, hogy egy vonós hangot úsztathatok a
levegőben, és a basszust a gyomromba tudom pengetni, új
dimenziókat hoz a hang mániámnak.
A
kvadro stúdió elképzelésem visszahúzódik még fiatalságomra,
amikor még szentségtörésként kezelték. Igazi kvadro hangzást
azóta sem volt alkalmam hallani. A házi mozi berendezés az egy
kamu térhangzás. Olyan mint a vegáknak készült szalonna ízű
zselé.
Én
azt akarom megtapasztalni, hogy milyen egy vonós szinti mikr térben
úszik? Akár több vonóst elhelyezni térben és olyan, mintha a
zenekarban ülnék. Hú mennyi lehetőség, mennyi munka, mennyi
alkotás és fantázia teret nyit a prozsekt.
Első
körben a Cubase Pro verziójának van 5.1 es lehetősége, ami
gyakorlatilag hozná a munka felületet, de az csekély 550 euró, de
még utána kell keressek, hogy képes e valóban a dimenzióba hozni
hangokat egyszerű húzásokkal, automatizmusokkal?
De
addig is, eszembe jutott, hogy a hangkártyámnak vannak monitor
kimenetelei is, és a jelenlegi elemi keverőm le tudja választani a
kimenetelt, így kapok négy önálló kimenetelt, azaz két sztereó
sávot. Persze itt kötve még a kezem, mert nem látom hogyan
úsztatom előre hátra a hangot a main és monitor sztereók közt,
de a lényeg, hogy ki tudom alakítani, hogy legalább ha homályosan
is, tükör által, de kezdjek el valamit.
Erről
majd bővebben, ha ténylegesen is sikerül valamit tenni.
A
hülyegyereknek új céljai vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése