(Ez is egyike írásaimnak, amit nem akartam publikálni, de meggondoltam magam... csendes csobogású patakokat kereső lelkek nyugtalanságára)
A
dévai volt Billa üzletházacska (ami mára már a Market) sikere a
buszok tranzit állomásának köszönhető. Óránként több
külföldre utaztató busz megáll, némelyik hozza haza a külföldön
dolgozókat, mások viszik ki őket dolgozni. Akik kimennek,
általában kiflit, joghurtot, cigit vesznek, akik hazajönnek,
bőségesebben mernek vásárolni.
Itt
élesben lehet látni, mekkora ez a munkaerő migráció. Mivel nekem
is útbaesik ez az üzlet, innen szoktam vásárolni, néha eléggé
megtelik az üzlet sietős utazókkal. Ilyenkor a kasszáknál
tolonganak, hangoskodnak. Olyankor inkább teszek még egy kört a
boltban. S ha más nem, megfigyelem ezeket az embereket.
Szörnyű
a látvány. Ezekre nyugodtan mondhatom, hogy nem kell ide migráns,
van nekünk itt dögivel elég. Ilyen masszívan elnézni egy ilyen
busznyi tömeget, látni az arcokon az ősi bunkóságot, az
egyértelműen agresszióra hajlamot, még csoda, hogy nem
vandalizálnak. Látom ilyenkor az üzletőröket is kiveri a hideg.
Pár
napja elhunyt Neagu Djuvara, román történész, aki többet élt
külföldön, ő mondta egy interjúban, hogy mikor elszakadt
itthonról, a román paraszt még a jellegzetes fehér ingében járt
és csak vasárnap ivott, 45 év után, mikor hazajött, azt látta,
hogy a román paraszt elvetette a fehér ingét, helyette kínai
színes micsodákban jár és minden nap iszik. Hát azt hiszem egy
mondatban mindent elmondott. És sértődés ne essék, tisztelet a
kivételnek, de ugyanez a székelyről is elmondható.
Írja
Tibor az oldalán, hogy foglalkozzunk azzal, amire kihatással tudunk
lenni. Apropó ez magamnak, hogy minek foglalkozok újra és újra
ezekkel a társadalmi dolgokkal, amikre úgysem tudok hatással
lenni. Nem tudok, de érteni akarom a jelenséget. Mert nem értem.
Azt az általános nézetet értem, hogy a kurva kapitalizmus meg a
liberalizmus, de ahogy elnézem ezeket az utasokat, ezeket nem a
kapitalizmus formálta, a liberalizmus pedig főképpen nem. Ezekben
van valami genetikai mutáció, amit semmiféle rendszer nem tud sem
alakítani, sem változtatni. Az engem nem zavar, hogy ezek vannak,
meg jönnek meg mennek, engem az zavar, hogy meg vannak zavaródva a
többiek is.
Mindenféle
harc nélkül, próbálkozás nélkül, fiataljaink mennek külföldre,
ehhez a bagázshoz felzárkózva. Azt nekem nem mondhatja egy
húszéves fiatal, hogy itthon mindent kipróbált. A bajsza még
pihés, ideje sem volt kipróbálni semmit. Viszont azt igenis látom,
hallom, tapasztalom, hogy minden korombelim nagy előszeretettel
külföldre utasít minden fiatalt. Már a köz szellem is
egyhangúlag arra buzdít, hogy majd ha kimész, legyen diplomád,
mert kérik. Az európai szintű diplómára hajtatják az idomítandó
csikókat, hogy majd lovakként be tudjanak sorolódni a verseny
szférába.
Na
ez fáj nekem bazmeg, ez a képmutató március tizenötözés, de
közben mindenki nyíltan már nem hisz a Honban bazmeg! Ez a sok
pozitívista terrorista, kik álmosoly bombákkal basszák szét
lelkeinket, ők azok, akik mennyei természetességgel irányítják
külföldre gyermekeinket, közben nagyokat sóhajtva és szidván a
kapitalizmust, de semmi sem kötődik össze bennük, csak egy
alibiként mantrázott képletet fújnak. És közben lesik az
árengedményeket, és az sem számít nekik, ha hottentottától
veszik a szart, ha az pár banival olcsóbb. Mert minden eszme a
megspórolt pár banira konvertálódik.
A
saját gazdasági migránsaink, aztán áradozva írják, meg
mondják, hogy “nincs fogalmad milyen jó érzés, amikor bemész
hétvégén a bevásárlóba és nem kell számold a banikat”.
Szóval
ezek azok a mai “értékek”, melyek felé aspirálódnak
nemzetünk feltételezett jövendői.
Csak
nézem undorral ezeket a buszos migráló tömeget, hideg kiráz
azoktól az arcoktól, és arra gondolok, hogy gyermekeink is azokkal
vegyülve mennek ki a faszba, valahova hagymát palántázni, vagy
sertés combot kanyarítani egy megaüzembe, öregotthonba segget
pucolni, vagy mittomhova, és mi erre nyugodtan nem csinálunk
semmit.
Tényleg
nincs nekünk semmiféle tennivalónk ezen a téren?
Jön
a balfasz banya, vén fasz öreg, és kezd nekem itt sorosozni. Nem
igazán értem, mitől gondolja, hogy bennem lelki társra talál az
ilyen, vagy hogy minnyá elkezdek vele rezonálni? Bazmeg. Én húsz
évvel ezelőtt mondtam, hogy nincs szükségünk a sorosokra, de
ugyanez a kategória, aki ma hányja a sorost, ugyanez volt az aki
istenítette Sorost. Ezért utálom most ezt az alibizett
hazaszeretetet. Hogy nehogy már én legyek az okozója az itthoni
ellehetetlenítésnek, legyen a Soros és a bérencei. De kik azok
bazmeg? Hát ti vagytok azok bazmeg, akik őt mossátok!
Aki
ma sorosozik itt nekem, ugyanez volt az, aki kinevetett minden
itthoni “gecizést”, röhögött rajtam, hogy kinlódok itthon,
balfaszkodom egyik bérből a másikba, példának hozva, hogy bezzeg
aki kiment, ment valamire én meg elprédálom itt a tehetségemet,
felemésztem életemet ebben a balfasz országban. “Mert ott az
embert megbecsülik”, mantrázták nekem folyton. Én meg
utasítottam vissza minden külföldi ajánlatot. Amerikába való
meghívót dobtam kukába és a repülő jegyre a pénzt
visszaküldtem. Mert akkor hittem abban, hogy fontos nekem itthon
maradni. Erre látom, hogy minden kínlódásom eredményeként,
minden hivatalos intézmény arra hajt, hogy megszabaduljon saját
polgáraitól. Európai támogatásból pedig nemzetmentő
sörfesztivált szervez. És ettől olyan büszke nagy magyarnak érzi
magát, hogy ettől hányok.
S
akkor üljek itt karba tett kézzel és filózzak arról, hogy mi az
amire kihatással lehetek? Semmire. Semmire sincs már kihatásom.
Már
csak arra lehet kihatásom, hogy elhatárolódjak ezektől a
békearcú, szemtelen, nemzetterroristáktól, akik lélekben
robbantanak és mint az extrémista szervezetek, a saját lelkünket,
a saját testünket fordítják ellenünk. Mindezt csupán alibiként,
mert nem akarják belátni, hogy minden el van baszva.
Nem
a nyugat, nem a liberalizmus baszta el a dolgokat, hanem ezek az
egyébként tehetségtelen nullák, akik elhitetik velünk, hogy a
kapitalizmus miatt vagyunk szarban. Ezek a tehetségtelen nullák,
kik máskülönben a mindenkori túlélő patkányok, ezek képesek
kihasználni mindenféle retorikát és egyedüli tehetségük a
folyamatos mantrázás, mint egy eszement, bedrogált ismétlik a
varázs igéket, ezek, ha éppen kommunizmus volt, ők voltak azok,
akik azt vallták, hogy nem lehet a rendszer ellen pisilni. Ezek
hitetik el velünk, hogy nem lehet a kapitalizmus ellen pisilni. De
minek nekünk pisilni ellene? Végre lehet saját vállalatunk, saját
elképzeléseinket életbe tudjuk léptetni, erre pont ez, aki
segélyből tartja fent magát, ez mondja nekem, hogy nem érdemes.
De
az érdemes, hogy ilyen migráns szökevényekkel egy buszban vígan
menjünk a picsába, idegenbe nyugdíjtölteléknek és igazi
rabszolgaságba.
Ez
a jövő bazmeg! Majd két pakisztán mellett vehetsz egy köpésnyi
udvart, széldeszkábú épített viskóval rajta és nem kell majd a
banikat nézned a bevásárlóban hétvégén.
Ez
már nem siralmas helyzet, hanem egyenesen nemzet elleni bűn.
Engem
abszolút nem érdekel, hogy ki van Magyarországon hatalmon, ki fog
kijönni a választásokon. Engem az érdekel, hogy mit akar a magyar
ember? Ezért figyelem a magyarországi eseményeket. Mert hogy mégis
inkább egy diktatórikus, iliberális kormányzás mellett akar
maradni, ez nekem azt sugallja, hogy a magyar ember keresi az
alternatívát, viszont ezen a keresési vágyán túl nem lát
tovább, fingja sincs tulajdonképpen mit akar. Nincs meg az ideája,
nincs meg az igéje, hogy mit akar. Valaki döntse el helyette, mit
akar.
Ez
a Sabin Gherman is mind, hogy legyen egy független Erdély. Legyen,
de nem látom a tervet, a vágyat, hogy mert ezt és ezt fogjuk
csinálni. Mire is kelljen egy független Erdély? A helyi báróknak
legyen több adó a kezükben? Mert ezen túl nem jön semmiféle más
tervvel. Nem is rejti véka alá. Hogy mi gazdálkodjunk majd. De
hogy? Most mi gátolja abban, a nagy (hol ilyen hol olyan demokrata)
barátját, ez a Boc, hogy ne legyen egy korrupt szervezet
atyaúristene? Mitől lesz fasza gyerek, ha Erdély autonóm lesz?
Persze, jól jönne az, hogy a központ ne szóljon bele az ő
királyságába.
Legyen
független Erdély, de beszéljük meg, hogyan. Hogy fog kinézni a
gazdaság? Kik lesznek az élen? Az iskola? Az itthon maradás
politikája? Ezekről sosincs semmiféle beszélgetés.
Adná
az Isten, hogy Tibor ki tudjon teljesedni abban, amit elképzelt. De
azt látom, hogy pár lelkesedés turista lájkolónál több
támogatást nem fog kapni. Előbb utóbb lépnie kell, hogy magán
életét rendezze, és így el fog veszni az az érték, ami jól
jött volna egy új nemzeti ébredéshez. Amit barátja, Kassai
képvisel, az csak egy célcsoportot tud megszólaltatni, de azt
nagyon. De az a csoport valahogy úgy van, mint az adakozók,
hangzatos helyen adakoznának, mert egyébként lenne a családban
akit támogatni érdemes, de az nem kerül újságba. Azaz amíg lesz
fizetőképes hunimádó, Lajosnak az iskolája rentábilis lesz.
Tibor iskolája a kert művelése, azaz verejtékes megélhetési
forma, azt nem lehet mint egy küzdősportot, délután négytől
ötig kikapcsolódásforma művelni.
Pedig
ha van valami, ami elindít a saját utunkon, az a saját
vállalkozás.
Ez
a vállalkozás nem a hétvégi elköltött plusz banikról szól,
hanem a szabadságról, a függetlenségről szól.
De
ha valami elértéktelenedett ma az emberekben, az pont ez a fogalom,
hogy nem tudják mivel eszik a függetlenséget, a szabadságot.
A
sok marha azt hiszi, hogy egy egész évi mosogatásból megvehet
magának egy hetes fapados szabadságot valahol a picsában.
A
hit dolga pedig szent.
Alapvetően egyetértek veled.
VálaszTörlésIgen, én is sok mindenben.
VálaszTörlésSajnos ez nálunk is így megy: mindenkinek van valakije külföldön. Nagyon sok üres ház van és még mindig nyögik a részletet az után, amit nem is tudnak használni.
VálaszTörlésBölcs összegzés, komoly gondolatok, nem árt elmélkedni rajta.
VálaszTörlésNehéz vitatkozni ezekkel a gondolatokkal.
VálaszTörlés