Valahonnan
el kell kezdeni. Mint ezt a bejegyzést. Szerintem nem kell mindig
mindent tisztázni, illetve mindenben látni az összefüggéseket.
Van a kezdeti állapotnak egy olyan szabadsága, hogy majdnem mindegy
honnan kezdjük, előbb utóbb kialakul, hogy mi is a fontosabb.
A
kertről beszélek most. De ez érvényes az asztalosságra is.
Mondjuk ha tévét kell javítani, annak megvannak a konkrét
lépései. De a kerti munkában hatalmas a szabadság. Különösen
február közepén. Ilyenkor lehet hosszasan és kimérten lépkedni
a birtokon, hogy mi is lesz majd a teendő. Hát rengeteg.
honosodó hóvirágok |
Közben
nézem kinyílt a furcsa hóvirág csokrom. De az idén mintha már
nem az az angol furcsa, vagy mittommilyen holland fajta lenne.
Megtévesztésig hasonlít a helyi hóvirágokhoz. Érdekes, átveszik
a helyi alakot? Lehet valami benne, mert a jácintoknál figyeltem
meg, hogy minden évben változnak egy árnyalattal a színek. Végül
is logikus, mert az ember is ha más éghajlatra költözik, vagy
jobban, vagy rosszabbul él, az éghajlat miatt. Jó, talán
gazdaságilag is, de ez a gazdasági világnézet engem egyre kezd
hidegen hagyni. Kifogásként használni a gazdasági dolgokat, meg
folyton hangoztatni, már unom. Nincs gazdaság. Kész.
A
tulipánok is hajtanak. Bőséges családi csokrokban, jó kövér
levelekkel. Idén mindenképp ki kell mindet ássam, nagyon
elszaporodtak, pedig talán csak négy éve vannak egy helyben. A
nárciszok azok már egyenesen tolakodnak. Nem jó, ha szorosan nőnek
a hagymák, megnyúlnak, vékonyak lesznek, nincs kedvük élni.
Szétültetve a hagymás virágokat, az első évben még nem hozzák
azt a szép nagy szál, kövér virágot, de azok is virágoznak.
Kicsiket. Olyan cukik.
Idén
a nagyokat el fogom adni, az ősszel ingyen adtam valakiknek több
száz különféle tulipán hagymát, de egyiknél sem láttam
elültetve, valószínű ez a sorsa az ajándék dolognak: basznak
rá. Nem érzékelik a mögötte rejlő munkát, törődést.
Eldöntöttem,
hogy amint az idő engedi, minden nap dolgozok egy órát a kertben.
Sőt, ezt naplóba is fogom vezetni, hogy a végén számolhassak.
Ennyi kiló termény, ennyi munkaóra. Magamnak akarom, nem másért.
Meg hogy legyen fogalmam konkrétan mit lehet és mit nem annyi idő
alatt csinálni.
Eddig
hat órát ástam összesen, de ennek minimum egyharmada birtok
vizsgálat, illetve messzenézés. Csabi, amíg itt volt csak
mosolyogva figyelte, mint kinlódok az ásóval. Mert itt terület
visszahódításról van szó. Az utóbbi négy-öt évben semmit nem
termeltem, csak a gyomok s csalánok nőttek, szaporodtak. Tiszta
gyökér minden. Azt szépen felásva, kigerebélyezem. Másképp
hiába ásom. Ez a balfaszkodás veszi fel az időt. Azért tűnik
feka szemmel kevésnek és szánalmasnak. De hagytam vigyorogni
Csabit. Ő túl intelektuál a földhöz. A béka segge alatt van, de
a földi munka az nem az ő formája.
Általában
valakit megfizettem az ásásért, ezelőtt pár évvel, amikor még
volt munkaerő. De annak sem volt semmi haszna. Mert se köveket, se
gyökereket nem kapirgált ki belőle, hiába beszéltük meg
azelőtt, hogy nem a négyzetméter érdekel, hanem a minőség. Fél
nap alatt felásott egy hatalmas részt, oszt isten álgya. Szépen
egymásra borított mindent, szép fekete volt a föld. Aztán mikor
ültettem s gerebélyeztem a földet, ilyen sziklatömbnyi fűcsomókat
bányásztam ki, sokszor inkább újra ástam a zöldségeknek a
részt s jól felaprítottam, meg takarítottam. A palántáknál már
nem volt időm, se kedvem, aztán meg is látszott mikor hajtott ki
minden gyom kétszeres erővel.
Szóval
az idén magam ásom fel. Nincs is munkaerő, de most már nem is
kell.
Új
elgondolásra építek az idén. Csak annyit tervezek, amennyit magam
meg tudok csinálni. Kész. No more nigga.
melegágy alapok |
Azért
pénteken spekulálgattam, hogy hívjam e a fiúkat a trágyára vagy
se? Aztán nem hívtam. Aszontam, ha nem vagyok rá képes, ne legyen
meleg ágyásom.
Reggel
nézegettem az időt: nem esik. A kényelmi zóna sem buzdít nagyon.
De tüzelni csak lementem. Jó, mondom megyek pisilek egyet a
kertben. Dologvégezetten megszemléltem újból a szomszéd
trágyahegyét, és az a megaötletem támadt, hogy lecsavarozok a
kerítésből és nem kell körbehordjam a talicskával a sittet. Meg
is jött a kedvem. Könnyen lecsavartam a kerítést, közben a
düledező szőlőt kipöcköltem, hogy legalább alatta tudjak menni
a talicskával. És ha már a sittet hordtam, az istálló vizelet
kivezetőjét eltérítettem néhány ásónyommal.
Igen.
A tegnap néztem gumicsizmát a dédémánban, nem volt a lábamra
illő, ezért azt határoztam, ha más nem, befóliázom a cipőm. De
szerencsére nem volt rá szükség. Elfértem szépen a beton
szeleten, és mentében kiástam egy új vezetést a vizeletnek. Az a
helyzet, hogy szomszédom egy tipikus ignoráns ember. Szó szerint
leszarja, hogy tetteinek másra milyen kihatással van.
Évek óta
áztatja kertemet a tehenek vizeletével. Idén már annyira felázott
a kertemnek az a szakasza, hogy egyenesen süpped alattam a föld. Ez
az ideiglenes elvezetés nem oldja meg a problémát, de haladékot
ad, legalább nem ázik továbbra annyira. Szerencsémre idén
elköltözteti a teheneit egy másik csarnokba. Na ennek örvendek
nagyon. Egyrészt a szag miatt, másrészt a felázás miatt.
feláztatott kert |
Idén
úgysem érek abba a zónába, ami fel van ázva, hátha a nyáron
kiszárad.
Végül
a két melegágyas ládámnak elég volt öt talicska trágya.
Mindenestől nem került másfél órámba, ebben rövid messzenézés
is benne foglaltatik. S legalább szépen elhelyeztem a trágyát a
ládákban, nemcsak beleborítottam, mint egy feka tenné.
Nagyon
fontos, hogy ha egy munkát elvégzel, akkor az legyen rendesen
megcsinálva. Amikor három munkással dolgozom, mást se csinálok,
mint rohanok a seggük után. Szó szerint. Ilyenkor az én munkám
nulla. Ilyenkor idegessé válok. Nem hiszem el, hogy rohanok fekák
segge után. Ezért mondtam, idén ezzel felhagyok.
Csabi
elment aztán. Amit elvállal azt megcsinálja, de már nincs
nekivaló munkám. Asztalosilag nem akar fejlődni, gyalulni, vágni
akar csak, meg csiszolni. De azt ipari mennyiségben. Hát annyi most
már nincs, aztán eszem a kefét, hogy milyen munkákat találjak ki
neki, hogy nekem is értelmes legyen, de azt is figyelembe kell
vegyem, hogy a szolgaságra utaló munkát nem szívesen csinálja.
Egy darabig vágja a tüzelőt, de csak amennyi egy két napra
elegendő. Ha arra kérem, egy hétig vágja, mert fizetem, látom
rajta, hogy nem tetszik. Ha nem tetszik, akkor nekem sem esik jól.
Földmunka s ilyenek szóba se jöhetnek. Megértem, nem csicskája
senkinek, inkább tovább áll. Az igazság az, hogy munkaerő hiány
van minden ágazatban, ma csak az nem kap munkát, aki nem akar
dolgozni.
Na
de ezennel aszontam, lezárom a munkatársas létformát, beosztom
magamat, amennyit bírok vállalok, amennyit nem, nem.
És
még három asztalos órát is lenyomtam, befejeztem az eheti
munkatervemet.
"Riders", Gretsch szett kusztom cymbálokkal |
A
tegnap este bár nem reméltem, de feldoboltam a “riders on the
storm” saját meglátásomat. Ki is kevertem. Kezdem érezni a
keverést. Könnyebb is, mert már vannak sablonjaim előkészítve,
habár eldöntöttem, hogy felhagyok velük, mert félek, elvesztem a
rendszer fölötti látásomat. Inkább rádolgozok, hogy legyen
rutinom a kompresszoroknál, szűrőknél, effekteknél. Szeretem,
imádom a hangtechnikát. Azt szeretem, hogy minden munkám egy újat
hoz, egy új meglátást, egy új ötletet és alig várom, hogy
létrehozzam azt.
Persze,
legyinthet más irónikusan. Hülye vagy bazmeg, mondhatja. Leszarom.
Élvezem.
És én csinálom.
Így
van a kertben is, az asztalosságban is, és azt hiszem a legtöbb
szakma azt mondhatja, hogy így van, egyik dolog hozza a másikat.
A
szarkupac mellőli, messzenézésből eredő haszon: Nekünk nem a
kapitalizmussal van problémánk, illetve más kultúrák ránk mért
gyarmatosításával, hanem a saját magunk gyengeségével van a
probléma, hogy elfogadjuk a másét inkább mint a magunkét. A
biotermék előállítása, a saját kultúra ápolása ugyanúgy
probléma az amerikai, vagy kínai gondolkodó embernek. A
globalizálás istenét kell megtagadni, mint az ember kitalálta
istenét is.
Jézusban
én azt az embert látom, aki méltó erre a Földre, azért hiszek
benne, mint olyanban, aki méltó erre a Földre. A többi az mind
ledönteni való bálvány és tévhit.
Méltó
akarok lenni a tulajdonomhoz. Meglátásom szerint ha egy ember nem
tud megdolgozni egy földet, nem érdemli meg. Ha nem hisz benne,
akkor nem is érdemli meg.
Így
a szar szemszögéből.
A szarból aranyat csinálsz. Minden távon és minden értelemben.
VálaszTörlésSzerencsére, a szar jó tulajdonságainak... :-)
TörlésMari néni - a 97 éves szomszédom . szokta mondani: "Hogyha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik!"
VálaszTörlésEzt a napi egy órát nekem is be kell iktatnom! Jó ötlet.
Nem sok az az egy óra, az első napokban nem látszik semmi, de ha két hét múlva visszanézel, nem is olyan reménytelen a dolog.
Törlés