Ha
Pistike 14 évesen elkezd cigerettázni, és napi 1 pakk cigerettát
szí el:
- 44 éves korára mennyi pénzt tudott volna megtakarítani, ha egy pakk cigi ára 16 lej?
- Hány munka napot dolgozott Pistike hiába az elmúlt harminc évben, ha átlagban 80 lejes napibért számolunk?
- Hányszor mehetett volna a megtakarított pénzből a családjával a román tengerpartra, ha egy “all inclusive”, 3 személyre szóló, 7 napos tengerjegy ára 5000 lej?
- Ha ma Pistikének meg lenne az Első kérdésben megtakarított pénze, mihez kezdene vele? (szabad fogalmazású álmodozás megengedett)
- A Pistikék mikor kezdenek el számolni?
(A
helyes megfejtő abban a jutalomban fog részesülni, hogy
megvilágosodik.)
Pistike
egy helyes fiú. Vakációban velem szokott dolgozni. Az a fajta, aki
csak a munkából ért. Sok hardver, kevés soft. Egyszerre csak egy
parancsot tud végrehajtani. Gondolom világos, hogy ez a parancs
kifejezés ez most a számítógépes hasonlat erejéig él,
valójában a munka kiosztás nem parancsszerűen megy nálam, hanem
inkább felajánlásként. Mindenre bólogat Pistike, akkor is ha nem
érti vagy nem tudja megcsinálni, de a körülményekhez képest
elég hamar belejön, ha megmutatom neki a mágikus mozdulatot. Ő
az, akinél a szorgalom fogja meghozni azt a gyümölcsöt, ami a
tehetségeseknél a nem éppen lelkes hozzáállás miatt sosem fog
beérni.
Hiába
reménykedtem az elmúlt 25 évben, hogy csak kerül majd egy olyan
ember, akiből ha nem is jó asztalos, de legalább józan eszű
ember válik, hogy ne csak a fát alakítsam, hanem ahogy én
alakultam a fa által, úgy ő is alakuljon a fa által.
Sajnos
a néző szempontunk mindig eltért egymástól. Alkotásként,
projektként kezeltem minden munkát, és ha felemésztett a dolog,
az azért volt, mert ha fogcsikorgatva is végeztem egy egy munkát,
ami tőlem tellett bele tettem. A Pistikék csupán pénzforrásként
tekintettek arra, amire én alkotásként. Mint mellékesen érintett
áldozat, amiatt, hogy a Pistikékre mérhető munkákat szerezzek,
kénytelen voltam magamat is beőrölni a Pistikék világképébe.
Ha láttam volna hasznát, hogy gyarapodó családoknak adtam jövőt,
ma nem lennék frusztrált, de egy adott ponton arra ébredtem, hogy
vállalkozásom tulajdonképpen a szivar, ital és szerencsejátékok
iparának egy biztos pénzforrásává vált. És én ezt néztem
mint egy silány hollywoodi filmet.
Nézem
ezt a friss, ropogós Pistikét. A múlt évben még voltak tervei,
spórolta a dolgozott pénzét, hogy hangfalakat akar venni. Idén
látom rendesen szivarozik. A szivar szünetre gyúr. Nemcsak
figyelmét köti le ez a dolog, hanem jövedelme egy jó részét is.
Arról nem is beszélek, hogy engem mennyire zavar. A füstje.
Idő
kérdése az alkoholra térés. A miliő amiben él, tökéletes ezen
függőségek elsajátítására, ahol megvan a szülői minta és
megvan a kortársiak egyértelmű hozzáállása.
A
kérdés, hogy tudom e, akarom e ezt tovább nézni? Akarom e
szenvedni a szivar füstöt? Akarom e az egy bites gondolatvilágot
tovább elemezni és keresni benne azt a hibás rést, ahova vasat
ékelve szét tudnám azt szedni? Egy olyan dolgot, ami mint a
giliszta, ha ketté szakítod, kettő lesz belőle?
Tehát
summázva a dolgokat, ember nevelésből megbuktam és ettől a
közérzetem is romlik.
A
Pistikéknek mindegy. Holnap más műhelyben, vagy más futószalag
mellett fognak gyúrni a szivarszünetre. Lassan már nekem is
mindegy, a Pistikék mire gyúrnak.
Annyit
sajnáltam őket, hogy lassan már sajnálni sem tudom őket.
Szíjad
Pistike. Ezt a matek feladatot odaadom neked, oszt ha a a fészbukkon
érdekesebb videót futtatsz és nincs időd/kedved megoldani és
elgondolkodni rajta, idézve Ildikót: “Hajrá”.
Sajnos ennek mindig lesz divatja: cigi, pipa, vízipipa, szivar egyremegy. Ha jót akarsz magadnak ne "füstölögj" rajta. Nem Te buktál meg, hanem a Pistikéd.
VálaszTörlés