A meg nem értett művész
nem e világi. Keresi a helyét. Nem kapja. Fészkelődése zavarja a
nem művészt. Nem érti miért kell annyit fészkelődni, keresni?
Mit keres a meg nem értett művész? Mi nem tetszik neki? Mit akar
még?
Az egyik azt mondja, hogy
határok, törvények vannak.
A másik, a meg nem értett
művész pedig azt, hogy nincsenek határok, nincsenek törvények.
Nehéz egyeztetni ezeket a
dolgokat.
Kicsit felemelkedni,
kicsit alászállni. Legalább megpróbálni.
Néha mindkettőnek
fárasztó.
Tudom, hogy megint fel
akarom találni a spanyol viaszt. De én is akarom.
Szakmai csoportokban nem
lehet ezekről filózni, rögtön ledorongolják a buta embert, a
kérdezőt, hogy vannak már bevált dolgok, márkák, ne okoskodjak,
mert nem lesz jó.
Tudom, tudom. Nem is vonom
kétségbe atyauristenségüket a szakmai csoportok moderátorainak s
hű híveinek. De nincsenek ezer euróim a márkás cuccokra. Melyek
nem mondom, hogy nem jók, de nekem van már egy ilyen rángatózó
tikkem a túldicsért márkás cuccoktól. Borzasztóan ugranak az
árak. Biztos van különbség, nem merném tagadni. De ha az ember
szembesül a soha nem lesszel vagy a kevéssel is beérivel,
egyértelmű, hogy megpróbál valahogy annyira felemelkedni,
amennyire le tudna szállni.
Hiába a profi stúdió
fülhallgató, a keverés nagyon csaló vele. A szakma is azt
mondja, hangfalas monitor az igazi. Na eddig én is eljutottam,
megtapasztaltam, hogy bizony ez igaz. Ami a fülesben jól szólt,
ládákban lehangolóan másképpen szólt. Mintha más mixet
hallgattam volna.
Igenám, de akkor melyik
hangfalas monitor a jó? Mert a sima házi hangfalak nem
jók...esküsznek a szakik.
S akkor gondolkodtam. Meg
olvastam a szakirodalmat, megint gondolkodtam.
Ezer juró körül van a
minimál rendszer.
Eszembe jutott valami még
a nyolcvanas években olvasott, magyarországi Rádiotechnika
lapokból. Hogy akkoriban a profi, old school-os hangmérnökök
line-ban keverték a legjobb dalokat. Azaz a keverőből kijövő
line jelet sima végfokba vitték és olyan hangládákat hajtottak
meg, melyekben semmiféle szűrő nem volt. Furcsa volt nekem ez a
cikk, mert ugye egy keverős álma a tízmillió ketyere, szűrő,
mégis a cikk érvelése meggyőzött, hogy az öreg rókák, így
tudtak egy rendes, mindenhol helyét megálló hangszínt és
keverést megteremteni.
Olvasom ezeknek a hikimiki
monitoros rendszereknek a technikai részét, hát mindenféle szűrők
s ketyerékek szabályozzák a nemtom mit, hogy akkor ez a profizmus
kiinduló pontja. Ez viszont pontosan ellent mond a rég olvasott
cikkel. És ezen a ponton kezdtem el filózni. Hogy miért tetszik
nekem az oldschool megoldás? Persze, mert trotty vagyok én
is...lehetne mondani. De nem. Szerintem a sok szűrő az, ami
megtéveszti a fület.
Mert van nekem egy, hát
aranykorában csúcsnak számító kis lejátszóm, erősítővel, de
ez már az a generáció, amely szoftosan adja a hangot, nincs
lehetőségem kiiktatni a színező rendszer egyikét sem. Ez is
zavar. A ládákban is szűrők “rendezik” a hangszíneket.
Hangszín szoftverek,
szűrők okozzák a káoszt és a félrevezetést a mixelésben.
S akkor jön a
spanyolviasz.
Kigondoltam, hogy vajon
milyen lenne egy buta monitor rendszert csinálni?
Miben kéne ez álljon?
Egy sima végfok, színezés nélkül, és egy láda, ugyancsak
szűrés nélkül.
Na ezen agyalok már két
hónapja.
Jött az alkalom, egy
kiszuperált rádiókazettás, melynek a szalagmeghajtó mechanikája
taccsra van verve, de kibontva kellemesen csalódtam, hogy noha
integrált áramkörös, a színezést nem az Icében oldották meg,
hanem egy banális kondi+ellenállásos potméter falszifikálja a
jelet, amit ki lehet iktatni.
Továbbá kidobtak egy
mélyládát, vizet kapott, feldagadt a ládarész. Szétszedtem
(mennyei élvezet) és örömömre két egyforma hangszóró volt
benne, olyan labirintusosan építve, ami persze nem basszust adott,
hanem döngött. Ez a piaci hangminőség stílus, hallja az ember,
hogy döng, azt mondja na ennek van basszusa. De valójában a
basszust nem hallani, csak a döngést. Na ezeket a hangszórókat
akarom a buta ládába, persze szűrők nélkül. És vannak a
rádiókazettás hangszórói is, azokat is bekötöm. Így a mély,
közép és magas natúrban kéne adja magát. Legalább is remélem.
A mélyek 4 ohmosak, a középmagasok 7 ohmosak. Párhuzamosan kötve
2,6 ohm körül lesznek...hmmm...egy kicsit kevés, de remélem nem
tesz kárt a végfokocskában...azért szívósak ezek. Meg aztán
nem hangerőre utazok, azért vállalom be ezt a kis végfokot. A
kísérlethez mindenképp jó lesz.
Be is kötöttem a
rendszert, amint a képen látszik. A ládát is minimálisra fogom
csinálni, éppen hogy elférjenek a hangszórók.
Azt remélem ettől a
rendszertől, hogy visszaadja a kevert hangszerek hangját és reális
hangerejüket, nem fog átverni egy egy hang színe, illetve rögtön
kiadja, ha valaminek túl mű színezete van.
A “Cubase” csoport
több tagja jelezte, hogy a profi cuccokon kevert nótákat végül
az autóban hallgatták vissza és onnan vezették vissza a hibákat.
Persze, okoskodtam én, mert az autó hangszóróin nincsenek szűrők
általában.
Ami basszus “jól”
szól a szobai hifimben, a dobstudió 2x120w-os ládáiban egyáltalán
nincs basszus...persze, mert a hifiben döngésként van a basszus.
Tehát árnyalatokról van szó, de végzetesek ezek az árnyalatok.
Azért kell nekem ez a
buta monitor a stúdiózáshoz, hogy “láthassam” a hangokat.
A hét végére eldől,
hogy lesz spanyol viasz vagy se.
Ha nem, hát nem. De meg
kell próbálni.
Szerintem.
Előbb-utóbb félprofi leszel hangtechnikában. Aztán meg profi.
VálaszTörlésÉn régi bakelitjeimet digitalizálgattam egy ideig (az ellenkező irányú út :-) ), és zajszűrőket, zajprofilokat, meg kattogás szűrőket próbáltzam programozni, de egy-egy 45 perc körüli korong általam elfogadhatónak vélt CD-re írásához mintegy másfél hetet dolgoztam, és rájöttem, hogy már megtanultam annyira, hogy nem éri meg a további munka.
De az élmény volt, amikor egy 1973-ban egy délutánra kölcsönkapott lemez (Atomic Rooster) ZK 140-es magnóra felvett, majd arról a szalagról másfél évtizeddel később kazettára átjátszott felvétel kiírása és visszahallgatása után megállapítottam: jé, ez kevésbé recseg, mint amikor lejátszottam!
Mióta tartogatom én is a kazettás szalagokat, hogy azokat majd digitalizálom...van egy jó magnóm is, vagy 100 kazetta, csak időm nincs...
VálaszTörlésViszont napokig (persze pihenő időben) boncoltam a feleségemnek Andre Rieu koncert video felvételeket, leválasztottam a hangot, majd szépen felszeleteltem a nótákat, meg kivágtam a sok dumát....mert ez a fickó annyit dumál koncerteken, amennyit zenél...idegesítő...elég jó kis anyagot verbuváltam össze, autóba, sokat utazik. Talán ez az egyetlen haszon, amit híres mixes tevékenységemből kihoztam...:-) (de élvezem...)