Üzletbútor lomtalanítás
alkalmából egyik szekrényke anyagából egy vitrines tárolót
dobtam össze a konyhánkba, az éppen felszabadult falra. Amerikás
konyhát csináltunk eredetileg, de közben rájöttünk, hogy az
amerikás konyha hasznos Amerikában, ahol nem főznek azokban a
konyhákban, azaz nem kell spejz és ilyen helyiségek. De mi néha
kénytelenek vagyunk főzni. S akkor kellett vágnom egy ajtót s
kamrát csinálni. A hűtő helyébe vágtam az ajtót, s ott maradt
egy hely, ahova pont beillett ez a vitrines tároló, mint az idő
bizonyítja, nagyon is hasznos elgondolássá vált.
A vitrin készítésekor
az egyik oldalán egy öntapadós reklámféle volt, nehezen tudtam
volna lekaparni, gondoltam sebaj, fal fele teszem azt a felét, nem
fog látszani. De hogy forgattam, hogy nem a bútort, mégis arra a
felére került, ahol éppen látszik a felirat.
S akkor így alakult, hogy
évek óta nap mint nap látom és el is olvasom mindannyiszor a
feliratot: “Shit happens”.
Ilyenkor jut eszembe, hogy
nem hiába vannak emberek, akik mindenhova emlékeztető, motiváló
címkéket, képeket akasztanak, hogy olvasva, látva azt napjában
többször, beinduljon a motivációs gép. Mert ez a “shit
happens” nekem mindennap a szemembe ötlött, és azt hiszem az
évek alatt a tudatalattiban megcsinálta a dolgát.
Mert ugye csalódván az
ember istenében, az ateistává váló processzumban, ez a “shit
happens” megvilágosító effektel él bennem. Mert elgondoltam,
hogy létem nem is annyira fontos az életnek. Csak én szarom össze
magam. Valójában a Föld életéhez viszonyítva egy semmi vagyok.
Mert, ha kiválasztottsági státusom elveszett az isten illetve
isteni terv tagadásával, egy istentelen, földtúró büdös
patkány vagyok. Valójában shit happens, szar dolgok történnek,
attól függetlenül, hogy vagyok vagy nem vagyok. A világ szemete
nem lesz kevesebb, több, velem vagy nélkülem.
Ha meg nem oszt létem, se
nem szoroz, elgondoltam, hogy egész életemben tulajdonképpen
rosszul fogtam fel a dolgokat, rosszul értelmeztem a történéseket
és egyáltalán olyan dolgokkal foglalkoztam, ami a léttel nincs
sok kapcsolatban.
Például ott van Pilátus
esete Jézussal. A vallások egyértelműen befeketítik Pilátust,
mint egy csúfondáros, kegyetlen, genya alaknak festik le, kinek más
dolga sincs mint púpra venni Jézust az igazságról. És persze
Jézus nagy karakánul nem mond semmit, a disznók elé vetett
gyöngyök címén. Persze, a vallások líderei amikor az érdek úgy
kéri, az ilyen helyzeteket mint például az ötezer ember
megvendégelése, szépen kiszínezik, s hú de fasza ez a Jézus, a
sok szerencsétlen éhes embert megvendégelte.
Pilátusig senki nem
feszegette az igazság kérdését, a tanítványok egyik ámulatból
a másikba estek, amíg futószalagon történtek a csodák, de
mihelyt baj volt, elaludtak, elfutottak, megtagadták szeretett
Mesterüket. Csak Júdásnak volt vér a pucájában felkötni magát,
meg Nikodémusnak, a kigúnyolt érdeklődőnek, ki végül sírhelyet
adott Jézus testének. Érdekes, Pilátus nem hánytorgatta Jézusnak
a csodatételeket, hanem az igazságra kérdett rá. Mert valószínű
ráérzett, hogy Jézus tud valamit. Viszont a leírások szerint
erről nem nyilatkozott Jézus. Vagy igen, és erről hallgatnak.
Mint ahogy sok mindenről hallgatnak, illetve költenek a vallásos
vezetők érdekeikhez viszonyítva.
Tehát a szar történik.
Vagyok vagy se, történik.
S akkor tényleg, minek is
érdekelt az igazság?
Miért nem azon törtem
magam, hogy pénzt keressek, s annak a filozófiáját, művészetét
tanuljam ki, semmint fűvel-fával, emberrel-prédikátorral
összevesszek a semmiért?
A lófaszért? A shittért?
Mert ugye mi értelme firtatni ezeket a dolgokat, ha a shit
mindenképpen és függetlenül történik? Miért nem lettem én is
egy a shitből, ki jól él?
Tessék mondani! Ha Pilátus nem ítéli kínhalálra Jézust, hanem futni hagyja, mint egy ártalmatlan, bolondos alakot (mint ahogyan végig ezzel próbálkozott, még akkor is, amikor Jézus mindent megtett, hogy elítéljék, még akkor is ott volt a lehetőség, hogy a két gyilkos mellett őt szavazza szabaddá a nép), akkor mi a fészkes fene lett volna az isteni megváltás tervvel? Nehogy már ne szerepeljen Pilátus viselkedése is a Tervben!
VálaszTörlésShit happens. Egyfolytában nálunk is: "Nem veheted el a magyar emberek munkáját!" Shit happens. Amíg kell, "keresztyének" vagyunk, amint nem kell, mert vagyonunkról, hatalmunkról van szó, rögtön jön a bull"shit". És az nem mindig "happens", hanem igen gyakran "is made".
Megírtam amit megírtam, de aztán röhögtem egy sort magamban, hogy mi lett volna a "shit happens" feliratot "make money"ra cserélni, és azt olvasni egész nap? A shit dolgokkal inkább a moneyyel foglalkozni...Vajon lett volna több pénzem? Mert ez az egyik nagy dilemmám, hogy nem e kiporcióztatott nekem az életben a pénz és bármennyit erőlködöm, több nem lesz?
VálaszTörlésMert a pénz nem boldogít, de jó lenne, ha ezt a keresztények is tudnák...
Kedves Attila, azért egy próbát megérne!
VálaszTörlésNe legyen rest, mégiscsak cserélje át "make money"-ra azt a "shit happens" feliratot!:)
Karinthy Frigyes írta: "A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, s így lehetségesnek tartjuk őket. Minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti."
S ha már Karinthy, érdemes újraolvasni Barabbás c. írását