Na
most én kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni ez a szalmás kert.
Mert nekifogtam én kiszedegetni a virág hagymákat a nyár végén,
közben a gyomot irtani, de most mikor elkezdtem újra ültetni őket,
a gyom azóta megint az egekbe szökött. Megint felásni mindent,
gyomokat ki kapirgálni. Mondjuk ehhez túl nagy ész nem kell.
De
adott az a helyzet, hogy ez a Balázs mikor elköltözött a
tehenekkel együtt, hogy Istennek legyen ezért hála, hátrahagyott
egy kamionnyi szétszórt szalmát. S akkor az a gondolatom támadt,
hogy próbáljam ki ezt a szalma takarásos dolgot. Mert szépen
elültetve a virághagymákat, elgondoltam, hogy jó lenne a
fagyoktól megvédeni őket, mert legtöbb hagyma már a dobozban
elkezdett hajtani, s ezek amilyen hebehurgyák, elkezdenek itt nekem
kihajtani nagy meggondolatlan fiatalosan, s aztán a nagy hirtelen
hidegek derékba törik a forradalmat. És biza most már mondhatom,
hogy pénz és munka áll benne.
Az
Úr küldött egy messzendzsert, mert ez a Joco visszajött németből,
s valahol eltelelne tavaszig, amikor aztán megint menne valahova
külföldre. Így lőn, hogy akkor mondtam, beletunningolok a kertbe,
ha már itt van. Mert tény, hogy egyedül nem győzöm a műhelyt
is, a kertet is s a félvilágot is megmenteni, közben délután
halmazozni, németezni, románozni s istentuggya mizni. Például a
tegnap délután főztem egy nagy húslevest, hogy ne itt vasárnap
délután álljunk neki húslevest főzni, meg persze hamburgert is
sütöttem.
Olyan
ez a kertezés nekem, mint a hívőnek a templom: egy befektetés az
örökkévalóságba. Én sajnos mint mindig, a nehezebb részét
vállalom az életnek. Ezért büntetésből földhöz ragadt
maradok. Mert nem mondja ez a Joco, a tehenész se mondja, mikor néha
nekidől a kerítésemnek, hogy a virágoskert elképzelésem a
világ leglúzerebb dolga. Tudom, hogy így van. De én a távolba
nézek mindig. Ilyen égkémlelő vagyok. Mindig messze nézek.
Szeretek elbambulni a messzeségbe. Nem vágyok messze menni, de
szeretem nézni, hogy körülöttem milyen nagy világ van. Mert
milyen csodás, amikor valami szar, ingyen munkát végzek a
műhelyben, kijövök a kertbe, s mindig van mit csodálni, nézni,
tervezni. Az is, hogy szárad ősszel minden. Tavasszal aztán maga a
gyönyörűség, amikor sétálgatok az ágyasok közt s szemlélgetem
melyik bújt ki, s találgatom milyen tulipán lesz belőle. Hogy
milyen dicsőség a mennyben érzés mikor a jácint kitör a
földből. Nekem ez az üdvösség. Én inkább ide költöznék
haza, semmint egy örökkévalóságig vitatni újra s újra az
istenek mellett az élet dolgait.
Nézem
a hagymát, hogy gyakorlatilag halhatatlan, egy örök élő. Mindig
kihajt, mindig osztódik kettő, háromfelé, van, hogy fiókázik,
nem hal meg sosem. Lenyűgöz engem ez a dolog. Mert az ő „buta”
szintjén valami hatalmas bölcsességgel bír. Aztán abból a büdös
hagymából, hogyan lesz olyan illatozó gyönyört keltő virág, el
nem tudom képzelni, csak csodálkozni rajta és élvezni jelenlétét
tudom.
S
akkor ez a Jocó, ki telelni jött ide, elvégzi a kert nehezebb
munkáit. Azt mondom mindig, elég, nem csinálom tovább, de aztán
mindig alakul egy helyzet, hogy mégis tovább folytatom. Nem éri
meg, nem hoz pénzt, csak visz, de ha maradt bennem valami öröm az
alkotás s teremtés terén, az a kertezés az.
Ami
jó, mondtam ennek a Joconak, hogy nem kell több virághagymát
vásárolnom. Mert szenvedélyesen vásároltam a virághagymákat.
Minden évben vettem pár tucattal. Most csak hirtelen számoltam,
közel háromszáz tulipán hagymát dugtam el. Nárciszból van
közel kétezer. A jácinttal küzdök még, nagyon érzékeny, de
most már eljutottam oda, hogy meg tudom menteni, sőt úgymond
honosítani is sikerült, már szaporodási jeleket is láttam.
Állítólag a jácint hagymákkal csinálnak valamit, hogy virágzás
után elrohad. Hogy kénytelen legyél új hagymákat vásárolni.
Egy nagy virágos írta a neten. Hogy a külföldi virágosok valamit
bele oltanak, hogy többé ne hajtsanak a hagymák. Valamit szintén
beleoltanak, hogy amikor virágzik dúsan, szabályosan szétrobban,
mint egy drogokkal tele izompacsirta. Aztán teljesen kimerülve
elhal. Megjártam több ilyen hagymával. Vagy eltűnt, elrothadt,
vagy ha túlélte, az első évben csak nyétyéskedett, alig
szuszogott, de aztán a következő években szépen helyreállt,
beállt a normál biológiai medrébe.
Két
jácint hagyma tetemet rögtön elvirágzás után kiástam, eltettem
száraz, hűvös helyre, mert éreztem, hogy a földben elrohad.
Összefonnyadtak szegények, noha élettől kellett volna
duzzadjanak. Megfeledkeztem róluk, egy pohárkában múmizálgattak
legalább két évig. Aztán lőn, hogy a lomos raktárba ilyen
kiszuperált polcokat tettem, ha már lom, legyen rendezve címen, és
megtaláltam a pohárkában a két hagymát. Össze voltak kucorogva,
úgy tűnt élettelenül. De azért feltűnt nekem, hogy nem
száradtak el teljesen. Megtapogattam őket, kicsit megpucoltam a
fejüket, s látom ki akarnak hajtani. Nosza megörvendtem, el is
dugtam a többi mellé, hátha tavaszra feltámadnak.
Az
új hagymák mindig elvágódnak az első évben. De a harmadik
negyedik évtől, mintha újra életkedvet kapnának. Megkövérednek,
kiderekasadnak a hagymák, osztódnak, fiadzanak, öröm nézni,
fogdosni, rendezgetni őket.
Érdekes,
hogy különböznek a hagymák egymástól. Más és más a
természetük. Mindenik másként rendezi életét. Ezt megfigyelni
élvezet. A liliomok is érdekesek. Pikkelyesek a hagymáik.
Érdekesen osztódnak. És milyen szépek a virágaik. Hét nyolc
hagymával kezdtem ezelőtt két éve, a szokásos kiakadásos év
után, az idén fiókáztak, összesen 24 kis és nagy liliom hagymát
ültettem el.
A
kardvirágtól majd befostam. Mert lenyűgözött a szívósságuk,
vázába téve három hétig is húsos maradt a viráguk. Minden
hagyma őszire még legalább egy két fiókát hozott, nagy fiatalos
meggondolatlanságomból összevásároltam pár év alatt száznyi
kardvirág hagymát, mostanra lett négyszáz körüli felnőtt
hagyma, és legalább kétezer apró fióka, amit elültetve pár év
alatt nagy lesz. Ezért mondtam, hogy meggyűlt a bajom ezekkel. S
hogy egyhamar nem kell újakat vennem.
Na
egyelőre így ezekkel a kerti dolgokkal.
Szerintem, egészen jól ellennél Hollandiában is. :)
VálaszTörlésApám szerint a jég hátán is...:-)
VálaszTörlésApádnak bizonyára igaza is van! Csak épp a jégvirág nem hagymás. :)
VálaszTörlés