Nem
tudom milyenek lehetnek a háztetők egy nagy városban? Mit lehet
látni egy tíz centiméteres résen az ablakon a tokozat és függöny
között? Azt tudom, mit lehet látni itt Mintián ezen a résen. Egy
másik csarnok tetejéből egy fél métert, annak is a csúcsát.
Ahonnan én néztem egy egész nap, egy olyan csúcsrésze látszik,
ahol a tetőlemez egy kicsit el van csúszva.
Félóránként
kinyitottam a szemem és mind ugyanaz a csúcs jelent meg előttem.
Mikor varjú bámészkodott a csúcsról, mikor galambok pihengettek.
Aztán délután fele a lemenő napnak egy sugarát verte vissza ez a
lemez, legyek, darazsak, mezei bogarak árnyékát, majd a hold
fényét. Távolban autó brummogások zaja. Száminak a szirénás
kontrái. Néha a másik szobában amint a fiam görkorizik. Éjjel
aztán a csend s nyugalom képe fogadott. Egy napig csak néhány
pillanatos flash-ekben láttam a világot, borzalmas gyomorfájások
közepette.
Elgondoltam
így fetrengve, hogy így nézhet ki valahogy az elmúlás. A testi
fájdalmak úrrá lesznek a lelken, szellemen, minden értékét
veszti, a világ egészséges része tovább zümmög.
Nem
éreztem ebben semmi drámait, úgy tűnt nekem, hogy ez így jó.
Sajnos
a szóból nem értek. Jelez a testem, hogy szervezetem kimerült,
akkor is tovább hajtom magam. A test nem bank, hogy újra
hitelezzen. Nem magasan szálló lélek, hogy terheket hordozva is
világokban utazzon. Nem, amikor az ember nem ért a szóból, a test
elkezd konkrétan nyilatkozni. Idegesség, stressz, gyomor,
elgyengülés. Mit érdekli ilyenkor a testet a szellemi deadline?
Van neki másféle prioritása. Más deadline-ja.
Viszont
az sem igaz, hogy ha valakit sokat emlegetsz, az csuklani kezd. Mert
hiába estem össze kedden egy hétre valóra, a tolóajtós
szekrény szombatra meg kell legyen. Olyan nincs, hogy ne legyen meg,
mert szombatra egy egész üzem indult be: bébiszitter, takarító,
s ilyenek, a házigazda rendesen elment halászni, mert nehogy már
ott legyen mikor felforgassák a házát. És egyébként is, ha a
Muzsi most jön egy telefonnal, hogy betegség miatt zárva, akkor ez
a Muzsi most megint kitalált valamit. Egy halotti bizonyítvány
lehet jó lett volna, de akkor is az lenne, hogy ez a geci Muzsi
megint megcsinálta...
Hát
nem csinálta, mert péntek reggel feltámada félhalottiságából,
szerencsére ott vala „az Istvánok” sorozat egyik új
főszereplője a Joco, aki ha nem más de jelenlétével is arráb
tolta, elhalasztotta a lábadozást. Szombat estére cukor nélküli
redbullal meglett a szekrény.
Mondtam
Jocónak: ezt ne csináld utánam. Nem kívánom az ellenségemnek
sem. Jocó azt mondja: a reggel tragikusan néztél ki, de most
estére valamivel jobban. Persze, mondom, ez a redbull három napi
nem evés után.
S
akkor el kell képzelni, amikor egy yogás törökülésbe ül, és
egy nagy nyugodtat kilélegez. Na én így lélegzem ki nagy
nyugodtan, hogy: bazmeg világ! S akkor a nagy belégzéssel, hogy:
na hogyan tovább?
Mert
mint a nagy tűz eloltásához néha elég egy robbantás, a
megastressz övön alúl verte a gyomorfájdalmat és helyrejött.
Igenám, de mikor jön az a rész, amikor a halott zombi több száz
zombit költ fel maga után?
Ja
igen, a princípiumok, hogy az ember ne hajtsa magát. Néha menjen
halászni.
Igen,
ez elment halászni, a másik vadászni, az utolsó meg dolgozni.
Attilám, meg kell, hog yhazudtoljalak, mert az élet maga a mozgás. Nem a red bula (vöröhajú asszony) az egyetlen, amivel munkára bírhatod magad újra és újra, hanem a lassítás.
VálaszTörlésSajnos nekem este 8 tájban van a szellemi csúcsjáratom, és ez minden, csak nem jó. Viszont addig és utána már csak mechanikus tevékenységek visznek tovább.
Nálat ez nyilván a rendrakás, ha jól vettem ki a szavaidból eddig. Nálam a rendrakás is egy megoldandó rejtély.
De azt is észrevettem, hogy a kikínlódott megoldásnál többet ér egy 20 perces meditáció, vagy egy ájulásba alvás, mert a következő pillanatatok felpörgetettsége kétannyi, vagy háromszoros sebességet jelent.
El kellett fogadnom a régi magyar mondást, hogy az "Aludjunk rá egyet!" nem csak az értelmezésben hasznos, de a test is igényli.