Manapság
sokat beszélnek mindenféle autonómiákról. Hogy kilépni a
globalizált rendszerből és „just your own”...a magad ura
legyél.
Nehezebb
egy önfenntartó, saját, autonóm életet létrehozni, semmint
túlvészelni egy bunkerben az atombomba robbanását. Nem éltem túl
ilyet, csak fantáziálok, mint ahogy sokan fantáziálunk az „out
of system” -féle önfenntartó létformákról. Mert még nem
láttam senkit úgy megélni a saját autonóm életét, hogy
valamiképpen ne függjön a globalizált rendszertől vagy ne
szipkázza azt mindenféle trükkös segélyekkel.
Tüntetgetni
lehet egy többséggel szemben, viszont a többség is ugyanabban a
malomban őrlődik. Vak vezeti világtalant. Mondják, hogy igen, de
valamikor az álmok alapjait le kell rakni. Ha nem más, egy tüntetés
alkalmával.
Ezek
olyan álmodozások, mint a „mit hoz a Mikulás”?
És
ezt teljes tisztelettel és szeretettel mondom. Nem sértegetni
akarok, hanem csak felvilágosítani.
Ha
valaki álmok alapjait akarja lerakni, mint például azt, hogy
önfenntartó, autonóm akar lenni, akkor éppen ideje megtanulni
számolni. És a számokat pedig kombinálni. Mert számok nélkül
az autonómia csak üres szóbeszéd. Téma két korty sör és két
szivarfüst között. Mert ha holnaptól becsöppenünk álmaink
birtokába, nincs egy ásónk, nincs egy gerebjénk, nincs egy fia
magunk sem, nem beszélve tudásról, kitartásról, amíg az első
búzaszál el nem sárgul. Ezeket nem oldja meg sem táncház, sem
tüntetés. És eleink dicsőítése sem, mert eleink a mi
csúfolkodásunk kíséretével vitték sírjaikba a tudást, a
tapasztalást. Mert ugyanaz a nemzedék, aki most mellveregetve
kómázza magát az elvárosiasodásból kifele, hivatkozva nemzetre,
ősökre, halvány lila fingja sincs mivel eszik az önállóságot,
az önfenntartást, azt hiszik, hogy a fészbukkon megosztva ezeknek
a dilló keleti úgymond bölcseknek a skizó mondásait, beavatódnak
az önfenntartóság örökmozgójába. Azt hiszik ezek a naiv
technikusok, hogy a mezőgazdaság az mezítláb való járás és
furulyakészítés. És hogy az autonómia úgy jön létre, hogy
kiharcolom.
Nem
szálltam én vitába sehol a virtuáliában, mert nem tudtam
alakítani sem a múlton, a jövőt sem tudom befolyásolni, csupán
a magamfajta „janicsárok”-nak szeretnék egy kis vigasztalót
jelenteni, hogy még ne merüljenek el a lelki önvádaskodások
hiábavalóságaiba, mert az idő majd mindent helyrerak.
Mert
előbb-utóbb mindenki rájön, hogy anyagi háttér, közösségi
akarat és szorgalmas, eszes munka nélkül semmi de semmi az ég
adta világon nem „harcolódik” ki. Ez a kiharcolódás minden
csak nem autonómia. Mert ki akarsz harcolni magadnak egy szeletet a
rendszerből. Mint a zombis filmekben, mikor az ember már azt hiszi,
hogy nincs több feltámadandó hulla, mert mind elégették őket a
krematóriumban, kiderül, hogy az égett hullák füstje beivódik a
temetők földjébe és ezerszer több hulla támad fel, mint eddig.
Azaz, a rendszert elkerülni, kikerülni, nem lehet. Átverni sem.
Mert a rendszer az maga az emberiség. A tömeges bugyutaság, mely
felfelé passzírozza magának a kegyetlen uralkodóit.
Hoznék
egy párhuzamot a mindennapi életből.
A
feleségem egy hatalmas gyógyszertár láncban dolgozik. Tanúja
vagyok nagyjából legtöbb dolgainak, belátásom van a rendszerbe,
hogy úgy mondjam.
Mikor
bemegyünk ugye egy nyugati puccos gyógyszertárba, el sem tudjuk
képzelni, hogy a látszólag egyszerű és gyors, humánus
kiszolgálás mögött mekkora háttér munka zajlik. Nos én most
már tudom. Az embert kifacsaró átalakuláson kell átmenjen minden
alkalmazott. Hogy betört hozzánk is a nyugati munkaszellem, hát
borzasztó munkába kerül az embereket munkára bírni. Állandóan
ott van a miért? Minek azt a gyógyszert úgy tenni arra a polcra,
miért nem jó úgy, ahogy van. Azaz halom szemétben? Mert ugye a
nyomasztó, kitartó munka árt az ember egészségére. Kikészíti.
Látom amint a balkáni hozzáállás mennyire nehezen érti meg a
munka szellemét. Inkább felmond. Elmegy. Mert ő egy büszke ember,
akiből ne csináljanak bohócot.
A
cégnek viszont van egy múltja. Van egy tapasztalata. Egy kijárt
útja. Vannak szakemberei a fronton. Akik mind alulról kezdték
valamikor. Nap mint nap hallom, amint unszolnak egy egy valamire való
gyógyszerészt, hogy előre akarják léptetni, és nem akarják.
Félnek kihasználni a saját adottságaikat, tehetségüket. Pedig
ott a háttér támogatás. Félnek. Félnek a sikertől.
Meg
tudja engedni magának a lánc, hogy időnként ingyenesen oktatják,
„tréningezik” a bóklászó bambikat.
Persze
most egy tetkós nagymagyar azt mondaná, persze a zsidó multik.
Lehet,
hogy igaza van. Rohadt zsidó multik. De ha mondjuk egy hivatásos
bajszos szekler nyitna egy ugyanilyen modellű üzletláncot, arra
nem büdös szeklereznének ezek a tetkós sörözők, hanem mellt
verve dicsekednének, hogy lám mire vitte a mi szeklerünk. Ja, hogy
veri a néger szeklereit...ez üzlet kérem. És micsa fasza, mert
szekler eredetű, szekler feliratú műízt és cukros mézet is
forgalmaznak. Meg füst és paprika ízű kolbászt.
Gazdaság
nélkül nincs autonómia. Gazdasági koncepció és modell nélkül
nem lesz sosem autonómia. Bármennyire izzon a lelkekben a nemzeti
katarzis. A nemzeti lelkesedések mindig diktátorokat szülnek, akik
a nép nyelvén tudnak beszélni, de számolni sajnos nem.
És
hemzseg a piac a rengeteg lelkes embertől, de senki nem gondolkodik
gazdaságban. Senki nem tud felemelkedni a szólamok fölé, hogy
konkrétan be tudja mutatni autonóm életünk hogy fog kinézni a
„majd minden szép és jó lesz” altató mesén kívül.
Ha
az ember nagyon őszinte akar lenni magával, akkor be kell lássa,
hogy ha holnap álmai kertjébe pottyan, megjelenik a számla, annak
a kamataival, és nem lesz egy ásója, nem lesz egy fia magja sem,
tudása sem és nem lesz kihez forduljon egy falat kölcsön
kenyérért sem.
De
talán jó is lenne megtapasztalni. Hogy belássa, az a sok süket
mese a fészbukkról, hogy emberek pénz és civilizáció nélkül
jól megélnek boldogan, nem más mint ocsmányan félrevezető cikk.
Gyerekek,
az önfenntartás, az autonómia az egyik legdrágább luxuscikk
egyelőre...
Felleltározni
mink van, milyen képességekkel rendelkezünk, ki mit tud beadni a
közösbe, milyen módon juttatjuk egymáshoz szolgáltatásainkat,
termékeinket, ki miben tud fizetni,...ja igaz, ezek nem katarzis
dolgok.
Nincs mit hozzáírnom.nagyon jól összeszedted s nagyon igaz!
VálaszTörlés