Mondtam
ennek a Csabinak -elmentünk egyet kávézni, a fekete hajú jó
csajhoz, oda a tévészerelő mellé a sarkon, mert ott legalább nem
mánélé szól a difukból- hogy te mi most abban az állapotban
vagyunk, hogy nem hisszük sem a múltat, sem a jövőt, csak állunk
bambán, hogy elment a busz és nem hisszük, hogy nincs más busz.
Ez
a Schengen dolog is, hogy most nem vesznek be minket a “seggembe”.
De minek is lenne jó nekünk ez a Schengen dolog? Hogy volt ez a
nagy gyűlés -én a kis ember csak így érzékelem ezeket, hogy
volt valahol egy nagy gyűlés- az egyik ilyen döntő tényezős
szóvivő azt mondta, hogy igen Románia és Bulgária most szóba
sem jöhet, mert ugye korrupció s ezekhez hasonlók, de elvégre a
jelenlegi Schengen övezetben is vannak problémák. Vannak
problémák. Ezt fix úgy mondta, mint az egyik ismerősöm mondta
kérdésemre, hogy egy sokgyermekes családban hogy nevelik azt a sok
gyereket, netán a dominó effektus módszerével, hogy a nagyobbik
kap egy pofont és az aztán lefelé tovább adja? Azt felelte ez az
ismerősöm, hogy hát valóban időigényes dolog a sok gyermek
felnevelése. Mondtam neki enyhe iróniával, hogy ez finoman
kifejezve...Hát igen, mondta ő is enyhe iróniával, hogy finoman
kifejezve.
Na
így fejezte ki magát ez a schengeni nagyember szóvivő, finoman,
hogy bajok vannak a jelenlegi schengeni övezetben, és hogy ne
kelljen annyit magyarázkodniuk, ránk nyomták a korrupciós
pecsétet. Mint amikor a szobafestő megy munkát vállalni és
lehányja az asztalost és fordítva. De a fülemben ott cseng a
“bajok vannak a schengeni övezetben is”, már azért is, mert az
utóbbi időben erre a “baj” szócskára nagyon oda figyeltem.
Van
azért egy pár jóhiszemű politikus, akik dühükben, hogy ránk
nyomták az egyébként valós korrupt ország jelzőt, azt
nyilatkozták, hogy bojkottáljuk a német termékeket. Ne
vásároljunk német termékeket. De most már késő. Mert megvettem
a német magvetőt, ami azon túl, hogy német, többet nem ér, mert
pont azokat a magokat nem veti úgy amiért vettem: az apró magokat.
Kukorica, vagy paszuly magokat én is el tudtam volna darabonként
vetni, de például a murok, petrezselyem s ezekhez hasonlókat nem
tudom kitetvészni kézzel, erre lett volna hivatott ez az eléggé
bonyolult szerkezet, ami mint kiderítettem csak a német vagy
holland magokat veti jól, mert azok már eleve be vannak gombócolva
ilyen védő burokba, ugyanis ez a vetőgép nem veti a hosszúkás
magokat, csak a gombócba gyúrtakat.
S
akkor azt mondták más, egyébként jóérzésű politikusok, hogy
nem jó ötlet ez a termék bojkottálás, hisz mi is visszük
németbe a Dacia autót. Hogy most ezért ne vegyük a holland
virágot? Hogy ők se vegyék az autónkat?
Vettem
én is egy ilyen agrár lapot. Mondom, hallám mit mondanak a profik
a mezőgazdaságról. A királyságban szoktam olvasgatni. És bánom
már mint a német magvetőt, hogy kifizettem annyi reklámot az
újságban. Végig csak arról van szó, hogy szert szerre
használjunk, mert egyébként semmi sem bújik ki. Az este megnéztem
a helyi fürjtartó honlapját, ahonnan vettem azokat a nyápic
madarakat, hogy egy hónapig kell őket rekuperálni (mint a
kórházban van ez a lábadozó szekció), van képe bioként
hirdetni a tartás módszerét? Hát ezek totál meg vannak
kettyenve, és mi meg úgy állunk a buszmegállóban nézve az
elvesztett utolsó buszt, hogy fogalmunk sincs mire akartunk volna
felülni.
Mert
hogy a holland virágok. Olvastam, hogy először hidegbe teszik
három hónapig a tulipán hagymákat, aztán be a melegbe, savakat
rá, s fix március elsején a piacon virítanak a virágok mint a
bedrogozott luxus kurvák a pénz és bűnöző világban. Még
szimbolikusan is brutális egy ilyen virágot adni egy nőnek
március nyolcadikán, nőnap alkalmából.
Kétségkívül
irtóztató összevisszaságban élünk.
Az
is borzalmas, hogy a munkások, akik harminc évet lehúztak egy
gyárban, amit külföldi befektető megvett semmi pénzért, most
meg bezár, hogy ezek a munkások kérik a vezetőséget, hogyha
nincs pénz végkielégítésre, akkor vágják a vasba a gyárat, de
őket elégítsék ki. S akkor a kérdés nem az, hogy minek bevágni
a vasba, hanem az, hogy minél előbb. Mi ez, ha nem MadMax ideje?
Beszéltük
ezzel a Csabival a fekete hajú csaj kávézójában, hogy adjunk el
mindent és menjünk egy eldugottabb helyre gazdálkodni, de kinek
kellenek a városi ingatlanok? Ki vesz ma valamit? Senki. Elkéstünk.
Mert se pénz, se tudás. Semmilyen lehetőség. Erre még rájön
néhány százezer munkanélküli az idén, akik megint több millió
embert fognak érinteni.
S
akkor kérdem én, nem értelmesebb elgondolás volt, hogy lebontom a
csarnokom felét, hogy termőföldhöz jussak? Mert sápítozik
akinek mondom, de arra már nincs feleltük, hogy mondja meg mit
tenne vele? Mert ha kell nekem föld, de nem tudom úgy elcserélni,
hogy a lakásom megmaradjon, a műhelyem is megmaradjon, de legyen
nagyobb telkem?
Ezt
az egész világmindenséget be kell tenni egy nagy szűrőbe és át
kell szűrni. Kipiszkálni belőle ami nekem jó. Közösségről már
nem érdemes álmodozni, mert az emberek meg vannak kettyenve. Állnak
a buszmegállóban, kedveskednek egymással, udvariaskodnak, tudják,
hogy eljön az éjszaka, hogy nincs több busz, mégsem szerveződnek.
Majd elkapja őket az éj hidege, a tavaszos blúzok egyszeribe
összeszűkülnek, akkor is csak pozitíválni fogják egymást, pedig
tudhatnák, hogy a tavaszi éjszakák kurva hidegek tudnak lenni...
Meg ne forduljon a fejedben az az őrültség, hogy lebontsál a csarnokból.
VálaszTörlésEljön még az ideje. Földet lehet bérelni, ha már annyira túlbuzgott benned a ,,commedia rustica''. Válaszd el, próbálj meg egy egyszerű Leader pályázatot, gombára, virágra etc. Sokaknak szépen összejött.
Mindaddig, amig a termőföldek 60-70 százalékán csak gaz és burján terem, őrültség lenne nekifogni a bontásnak... Ha tényleg látsz valami jövőt az agrárprojektben, biztos találsz apropénzért bérelni valo földet.Viszont ha nyereséget is akarsz látni, komoly befektetésre lesz szükség, ugymint traktor-gépek stb, na meg vetőmag, s ha piacra akarsz vele jutni, akkor kezdődik előlről a mókuskerék az állami bürokráciával...Lehet, hogy rosszul látom a dolgokat, de szerintem csak kicsibe, sunyiba, és feketén lehet valamit ugy csinálni, hogy maradjon is belőle...Most hirtelen csak 1 példát hoznék fel, itt Hargita megyében egyre többen sumákolnak a pityokás házi kenyérrel, például.Semmi aviz, engedély, meg kutyafaszánvitézkötés.Csak egyszerüen megdagaszt, megsüt, és házhoz viszi...És tényleg meg lehet élni belőle...Hogy meddig, azt ne tőlem kérdezd...
VálaszTörlésA bérelt földről csak annyit, hogy ha nincs közeledben, mondjuk a telked mellett, akkor nem tudsz semmi különlegeset termelni, mert más fogja learatni.
VálaszTörlésEzért jó ha közeledben van...
Nem tudom mekkora terület áll jelenleg rendelkezésedre a csarnokon kívül és mekkora szabadulna fel, ha egy reszét lebontanád.
Az biztos, hogy építeni költségesebb, mint bontani. De ha évekig hiába áll az épület az sem jó.
Huh...köszi a hirtelen sok bátorítást. Nem bontok még az biztos, mert az sem olcsó mulatság, csak itt kínomban gondolkodom, mondjuk "comedia nyomor"-ban. A következő írásaimban majd felfedem "agro" gazdasági tevékenységeim szintjét.
VálaszTörlésAzért jól esik a törődés az embernek...
probalkozz gombaval megha nem is eladasra, csak a csaladnak, meglatod megeri, a csarnok idealis arra, ha majd kitanultad elsozhatod az ismerosoknek, szomszedoknak, kollegaknak stb
VálaszTörlés