Vajon
gondolt e ránk Neil Armstrong, amikor
a Holdra lépve mondta: „Kis lépés
egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek
„? Azokra a ránk, akik a tűzet körülugrálva felszeleteltük a
valószínű nálunk gyengébb embert és megettük, gondolván, hogy
valami ismeretlen, kegyetlen istennek teszünk jót vele, ki jókedvű
könyörületében ad hol Napot, hol Holdat, aszerint, mikor mennyi
áldozatot kapott? Azokra a ránk, akik néhányan finomabb
lelkületűek valánk, és nem szívesen ettük meg az előbb még
felebarátunkat, és elkezdtünk egy értelmesebb isten után
kutatni? Azokra a ránk, akik még nemrég azt hittük, hogy a Föld
lapos s a Hold meg Föld forognak körülöttünk, s kinyírtunk
mindenkit ki ellent mert nekünk mondani?
Vajon
mit gondolt akkor, amikor leszállt a nagy csendes Holdra, hogy talán
ugyanilyen a halál utáni találkozás az istennel? Csendes, puszta
és hideg? És messze bármilyen létformától?
Akik
akkor nem ettünk emberhúst, és ma sem akarunk emberhúst enni,
noha kiderült a Föld gömbölyű, és ugyancsak igyekszik a Nap
körül futkorászni, csak istentelenséggel vagyunk vádolva.
Az
ember halálos ágyán kiderül, ha kiderül, hogy szerette
gyermekeit, csak nem tudta szavakkal kifejezni. Emiatt a gyermekei
azt mondták: Basszad meg a vagyont, a nevelést, a törődést, csak
egy kedves szavad lett volna hozzánk, egy igazi simogatásod,
ölelésed, Te lettél volna számunkra az Isten. De így csak egy
hulla vagy.
Mert
mi van akkor, ha az ember istenhez fordul, hogy ne kelljen a
gyermekei felé fordulnia? Egy nap majd kiderül. Hogy belépünk a
csendes, sivár, hideg és távoli semmibe?
Írom
ezt, hogyha azután nem jelentkeznék, tudja meg a vajúdó, hogy ez
is megtörténhet. Nem kell ezért beszarni, hanem inkább élni.
Sokba
került Niels-et felrepíteni, hogy üzenjen nekünk nagyokat, de
lehet, hogy nem arra gondolt, hogy most milyen fasza lesz űrutazni
egész nap, hanem talán azt is mondhatta volna, hogy az ember más
lesz ezután. Mert a Föld nem lapos, ahogy gondoltuk. És az
istennek sem kell embert feláldozni, mert lehet, hogy isten országa
valójában olyan, mint a Hold: hideg, sivár és semmi sincs rajta.
Halvány nyoma sincs rajta a sok elszenvedett inkvizíciónak,
vallásháborúknak, rengeteg vallásoknak.
Talán
ezt is számba kéne vennie, mielőtt az ember feláldozza gyermekét
egyik vagy másik istennek.
Csak
ugye kérdés, hogy az emberiség mekkora lépésekkel akar előre
haladni?
Vajh saját gondolata volt ez Armstrongnak, avagy a szájába adták a mondatot?
VálaszTörlés