Szeretem
az egyszerű dolgokat. Meg vagyok győződve, hogy az élet egyszerű.
Csak mindig elkomplikáljuk. Úgy voltam évekig ezzel a fa
nyeséssel, hogy azt hittem egy ördöngös dolog. Van vagy három
ilyen fás könyvem és belekerestem a guglin is, és nem értettem
meg a fanyesés lényegét. Mint szegény fiam az Áprily Lajos
verset, mely alapjában szánalmasan egyszerű és semmit mondó, de
hogy ennek a semmitmondásnak feneke legyen, a szavakat úgy variálta
a költő, hogy lehetetlen legyen logikusan észben tartani, mint
legalább az „ej mi a kő tyúkanyó”-t. Ezért nem szeretem a
verseket. Mert örökké meg kell fejteni benne a mondanivalót.
Még
a híres Bálint gazda fanyesési módszerét is elolvastam legalább
háromszor és nem értettem semmit belőle. Biztos nem velük van a
baj, hanem velem. Én értek nehezen.
Véletlenül
(vagy az Istennek elege volt, hogy semmiből sem értek)
rákattintottam az országos állami tévé adóra, ami egyébként
nem szokásom még véletlenül sem és éppen egy román ember
magyarázta a fanyesés bonyolult technikáját. Azt mondta ez az
ember, hogy a fát úgy kell nyírni, hogy az égre nézve egy
tölcsért alkosson. Ezért a közepét mindig le kell vágni, hogy a
mellék ágai szépen, mintha át akarnák ölelni a napot kifele
növekedjenek. Hogy szellőzzön a közepe. És ennyi.
És
ennyi? Igen, ennyi. Na meg az, hogy úgy nyírjam, ahogy tetszene
nekem az a fa. És lám ahogy ránéztem újból a fáimra, hát
látom, hogy a közepeket mint valami szent nyúlványokat
őrizgettem, jó vastagok lettek, az égre nyúlnak mint valami
szenteskedő emberek, de közben elveszik az életet a fa többi
tagjaitól. És pont középen fontoskodik, hogy még véletlenül se
tudjon a fa kitárt karokkal a napnak imádkozni.
Egyszeriből
megértettem, hogyan kell fát nyírni.
Most
már csak az hiányzik az életemből, hogy valahogy a komplikált
verseket is megértsem. Ami nehezebb lesz megérteni szerintem, mert
az iskolába belém kényszerítették a verstanulást. Utáltam
örökké.
És
amint az este még felástam egy részt a kertből és elültettem a
petrezselyem magokat (tudom, rémesen későn), elgondolkoztam, hogy
az emberiséget mégis csak egy jó kis kert fogja megmenteni. Mert
nemcsak arról van szó, hogy nem lesznek ilyen non produktív
állások, mint a papírok ide oda tologatása, de az embernek a
váltás lelki nehézségeit jó lesz majd fizikai munkával
enyhíteni. És a kert erre pont jó. Mert fel fog fedezni egy új
világot. Ahol az élet történik, nemcsak beszélnek róla. Minden
kihajtott növény egy ok az örömre. Ezt csak az tudja valójában
értékelni, aki felásott egy kertet és elültette azt a magot. És
mikor már kezd zöldülni öt hat dolog a kertecskében, olyan jó
érzés. Minek hajnalban kelni és rohanni az embertelen melóba,
embertelenül mindig megfelelni? Este korán lefeküdni, mert reggel
kelni kell? Nem, este lehet későn lefeküdni, addig matat az ember
a kertben amíg teljesen lemegy a nap, besötétül, hajnalban meg
kelni még a nap felkelése előtt, mert így fasza. Nem azért mert
kell. Mert aztán amikor a nap tűző lesz délben, az ember
szunyókálhat az árnyékban egy két órát jó nyugodtan.
Hogy
mi lesz a pénzzel? Nem tudom. De elkezdtem számolni, hogy ha az
ember ledolgozza azt a napi tíz órát a kertben, gazdaságban,
pontosan olyan iramban, ahogy annak a kurva kapitalistának dolgozik
egyébként, nincs hogy ne legyen haszna belőle. Az ember megvesz
egy plikk magot. A legdrágább ilyen incifinci Holland mag olyan öt
lej. Harminc negyven paszulymagból, hány bokor paszuly jön ki?
Annyi, hogy elég egy családnak egész nyáron, sőt még eltesz
télire is belőle. De nem szoktam külföldi magokat venni, hanem a
legszakszabb itthoni magot, olyan egy lej húszig. Mert azok is nagyon
jók. Sőt, szerintem jobbak, mert azok már ismerik a klímát.
Elvetsz negyven magot, ha mindegyik csak százat ad vissza, az már
négyezer paszuly. Százszor adta vissza a befektetést. És mit
csináltam? Elültettem és néha megkapáltam. Meg leszedtem. Akinek
nincs kertje, nem tudja milyen ízű a friss paszuly. Én mindent
megeszek. De én mondom, a friss zöldségnél semmi sem jobb.
És
ha valamiért nem bújt ki az a paszuly, mert mittomén valami
bezabálta, vagy más, de nálam ilyen sose volt. De tegyük fel.
Úszik az az egy lej húsz. Nem úsznak az ezer eurók, ha egy
vállalkozás bedől, vagy egyszerűen csak nem tudja eladni az ember
a nyolcezer eurós befektetését.
Ezen
érdemes elgondolkodni. Nemcsak azt látni, hogy milyen olcsó az
uborka a piacon, azért nem érdemes hajolni. Másképpen kell
kigondolni ezeket a dolgokat. És talán a válasz ott van az ilyen
öreg nyanyáknál, akik ma eladnak húsz tojást, holnap egy zacskó
salátát aztán két köteg retket és így tovább. Nem sok, de
nekik nem is kell sok a vízen járáshoz. Mert megtanultak kevésből
megélni.
Amióta
beütött ez a világkatasztrófa (Istennek legyen érte hála), a
családi költségvetésünk a felére esett. És ha jól
meggondolom, van mit faragni belőle. Amióta a házi tojást
vesszük, a tojásfogyasztás legalább ötszáz százalékkal
megugrott, mert a fiam nagyon szereti a házi tojást. Az üzletit
nem ette az égnek sem. És még kétségbe voltunk esve, hogy ez
csipszen kívül mást nem akar enni. Amikor megérezte a házi
tojásból készített rántotta szagát, neki is kellett. Azóta
majdnem naponta bevág három négy tojást. Ilyen meggondolásból
már érdemes tartani valami tojó madarat.
Azt
hiszem lassan csak paraszt leszek. Még csak azt kell meglássam,
ahogyan a csarnokom nyílik az ég felé. A lelki, testi energia
felé.
Van vidéken kertünk. Jó nagy. Novemberben apum elment, anyum egyedül maradt. Eddig igazán apum gondozta a kertet, anyum nem nagyon ért hozzá, vagy nem akar, de mindegy is, elvan a virágocskáival. De ott a nagy föld, amit szántatni kell és bevetni. Most ez rám hárult az idén. Ja meg felásni kapálni. Mert az utolsó 5 évben apum beteg volt, nem igazán tudta teljes erejével csinálni. Tiszta tarack lett minden. Na most a hétvégén a 11-ik ágyást ástam fel, vasvilláztam ki a gazt, formáztam, ülettem. Mondjuk pár hete ültetgetek már, igaz én is későn kezdtem, kicsit zavart volt még a helyzet a temetés után egy ideig.
VálaszTörlésA babot a múlthéten ültettem, most szombaton már láttam a kis zöldeket előtörni, vasárnapra meg hirtelen kibújtak. Annyira örültem neki....meg tényleg minden kis zöld előtörő életnek örülök. Nézegetem kapálgatom, locsolgatom, gereblyézem. Hogy szép ágyásban nőjenek.
A fa nyesést most értettem meg az írásodból....jajj hány videót végignéztem én is, Bálint gazdától kezdve...hány de hány írást elolvastam róla...pfff. Én sem értettem.
Vannak tyúkjaink...nem sok, kb 20 db. De van olyan nap, hogy 18 tojást hozok be. Szóval érdemes tartani. Szinte minden konyhai hulladékot megesznek.
Ajánlok egy linket, ha rászánod magad a tartásukra. Egyszerű blogoló kezdte el, olyan emberek infóit várva, akik szintén tartanak pipiket. Jó kis oldal, sok infót be lehet gyűjteni.
http://tyukudvar.blog.hu/
Lassan én is "parasztulok", na ezt nem én mondtam, hanem a szomszéd, aki a jó múltkor becsöngetett, és kapával a kezembe gumicsizmában mentem kaput nyitni. :)
Szép napot Neked! :)
Ezzel a fa metszéssel hajszálra úgy jártam én is mint Te, s ugyanúgy megértettem általad, mint Edit. A tyúktartás gondolata meg már erősen motoszkál a család fejében. Valamire mégis csak jó volt a "gazdasági válság". Csak meg ne neszeljék, mert aztán jön a tyúksz@r adó :-)
VálaszTörlésHa a vers is az égre néz, könnyebb neked érteni, érezni? Ehhez mit szólsz?
VálaszTörlésA háztető felett immár végleg megült a múlt
S bár a nyári zápor ma új cserépre hullt
Ugyanaz az alkony járja, festi a falat
Mi apám szemében akkor örökre ott ragadt