Röhejesnek
tartom, hogy mindannyian azt mondjuk, Isten előtt mind egyformák
vagyunk. Az életben meg messze nem vagyunk egyformák. Olyan
kicsinyességek választanak el bennünket, hogy az már csak
röhejszámba mehet. Viszont igenis azok a kicsinyességek
elválasztanak minket. És a sok kicsinyesség annyira feloszt
minket, hogy ketten vagyunk egy dologban és nem tudunk egymás
kicsinyességétől közösen egy lépést előre tenni. Ha netán
volna egy dolog, amiben egyet gondolunk, a következő lépésben már
rájövünk, hogy igenám, de azért mégis bibi van a
kapcsolatunkban. Mert egyikünk tegyük fel református, a másikunk
tegyük fel katolikus. Egyikünk hisz abban, hogy a zsidók a
hibásak, másikunk nem hisz abban, hogy a zsidók a hibásak. És
így már alapokban megvan, hogy miért nem tehetünk mi együtt egy
lépést tovább, hisz elviekben mások vagyunk, lelki és szellemi
életünk más és más. Ugyanaz a dolog, amiért mi hisszük, hogy
Isten előtt mindenki egyforma, kiderül, hogy mindenikünk szemében
az mást és mást jelent. És elég ez a másképpen látás, hogy
már az első beszélgetés után ne tudjunk tovább menni, holott
egy két dologban egyet értettünk. Hogy kéne valamit tenni.
Valamit tenni kéne a a máért, a jövőért. Tudjuk, hogy együtt
kellene valamit tennünk, mert nem jó, hogy megoszlunk. Tudjuk, hogy
amiatt nem tudunk lépni, mert megoszlanak nézeteink.
Gondolkodtam
ezen.
Azon
gondolkodtam, hogy talán mégis tehetnénk valamit, amihez nem kell
sok egyetértés meg nem szükségesek a más és más
világnézeteink.
Alapítsuk
meg az „iskolatáska” mozgalmat. Hallom a rádióban, hogy csak
Romániában több millió eurót költenek a szülők évente iskola
felszerelésre. Kérem szépen, én már az első évben a fiamnak
két iskolatáskát vettem, mert annyira szarok, mindkettő még az
első félévben elszakadt, szétbomlott. Nem volt olcsó egyik sem,
mert az egyik talán pókemberes volt. Neccel csak nem mehet a
gyermek iskolába. Most azon filóztunk a fiammal, hogy mi legyen az
iskola táskával? Próbálkoztam nála, mondtam, hogy mit szólna
egy fasza cserkész iskola táskához? Mert a szupermenes táska az
bébiknek való, nem cserkészeknek. Juhhéj, kiáltotta, az lenne az
igazi. Igenám de olyat nem lehet sehol kapni. Aztán kaptunk mi
itthon egy kék Nivea-s reklám táskát, és megállapítottuk, hogy
nagyon fasza. Szerencsére a reklám cédula rajta kicsi, el tudjuk
távolítani. Egyébként látszik rajta, hogy elnyűhetetlen.
Arra
gondoltam, mi lenne, ha létrehoznánk egy pár iskolatáska modellt,
és magyarként azokat hirdetnénk? Semmiféle jelvényt, céget nem
kéne rárakjunk. Valami tartós, könnyű anyagból kéne azokat
készíteni, hogy tetszetős legyen szemnek, léleknek. Legyen
„tartós iskolatáska” a mozgalom neve. Elnéztem az írószereket,
a tolltartókat, otrombák, csúnyák, agresszívek. Létre kéne
hozni egy igazi magyar iskolaszer családot, és azokat ajánlani
mindenhol.
Tiszta
lelkesedésből létrehozhatunk pályázatokat, hogy régióként,
akár egyedi elképzeléseket is beküldhetnek a ráérősök
mindenféle elképzelést, aztán nem tudom kik, de valahányan, akár
fészbukkos szavazatok alapján is eldönthetjük, melyik dizájn
maradjon, mondjuk az első körben, aztán tiszta lelkesedésből
kitaláljuk, hogyan tovább?
Azt
hiszem, hogy az iskolatáska magyarosítása, a magyar iskolatáska
legyártása magyar kézben maradása mindnyájunknak nagyon fontos
dolog lenne. Nem? Vagy megint mondtam egy hülyeséget?
Ha tartós, az nem üzlet. Megtorpedózzák a jó ötleteket úgy is.
VálaszTörlésÚgy, úgy! A gagyí az üzletileg elfogadott. Értelek én. Naponta dühöngök valami miatt, ami épp tönkrement a gagyisága miatt. Hacsak nem létfontosságú, már inkább nem is pótlom. Legutóbb épp az olajsütőt vágtam kukába. Lehet élni nélküle. Kicsit lassabban, de kevesebb olajjal sül a cucc eentúl serpenyőben.
VálaszTörlés