Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Amíg a kávé megfő

(Lehetséges sorozat: levelek a műhelyből. Van egy ilyen elképzelésem, hogy írogatnék elképzelt leveleket a műhelyből szeretteimnek, ismerőseimnek, régi klienseimnek, ezáltal kifejtve gondolataimat ami a munkámmal és műhelyemmel kapcsolatban van. Meg persze hozva a lelkizmust is ami bennem kísértetként hál. Csakhát lenne rá energia meg idő...) 

Amíg a kávé megfő



Levelek a műhelyből

01

Kedves Trotty!



Sokszor elgondolkodom, mit szólnál, ha itt lennél?

Amíg az öreglány megfőzné a kávét, mi ketten körbe bandukolnánk a műhelyt, és itt-ott megállva elméláznánk, hogy mi mire jó. Már látom is magam előtt, amint mondanád, hogy mivel mit is lehetne még csinálni, vagy miből mit lehetne kihozni.

Te mint apa, az ötvenöt éves kis mackó fiacskádat tanácsolnád erre, arra.

Mert ugye, teremtő lelkek vagyunk, akiket a testi nyavalyáink sem gátolnak meg abban, hogy lélekben, szellemben száguldjunk és soha de soha ne álljunk le gondolatban.



Akkor, amikor hátra dőltél és láttam szemedben, hogy kimentél testedből, rájöttem, hogy teljesen szakítottál ezzel az életformával. Annyira eltűntél testedből, hogy ott és akkor megértettem, hogy van egy másik állapot, amit te mennyei állapotnak neveztél mindig is. Te folyton hittél egy fajta szimbiózisban, ami ezt az életet és a másvilágot illeti, te elegánsan átléptél innen, oda. Nagyon érdekes volt. Mint amikor egy agnosztikus bibliának a végére értem volna, vagy egy titkos evangyéliom végsorait olvastam volna, vagy egy nagyon elaborált teológiai tanulmány megvilágosító erejű vég mondatait olvastam volna. De bármi is volt az, az élmény túlvilági volt.



Te mostanában elmúltál volna 86 éves, uramatyám, ezek a korok nem nekünk valók, akik sietünk folyton a végleges állapotba, mert tudjuk, hogy bármennyit csiszoljuk a dolgokat, sosem lesz olyan, hogy megnyugszunk és azt mondjuk: na kész, tökéletes a felület. Sosem lesz tökéletes, csupán tovább kell lépnünk. Amint te is tovább léptél elegánsan: innen-oda.



Emlékszem, én már 19 éves voltam, amikor te szabadultál a börtönből, csendben bementél a nagyszobába, szétnéztél és azt mondtad, hogy elég volt szétnézni a szobában és megnyugodtál, hogy nem mentünk el a háztól. Láttad a tákolt boxáimat (hangafalakat), erősítőt, egy asztalon tele elektronikai cuccokkal, forrasztópisztollyal sok sok alkatrésszel szanaszét, csak elismerően bólintottál.

Most, ha itt lennél, és amíg az öreglány a kávét főzné, megállnánk egy pillanatra a fúró asztalkám fölött, amit ezelőtt kb 15 évvel csináltam ideiglenesen, amíg egy jobbat fabrikálok, rákérdeznél: „Pasi, ez mi is? Mit lehet vele csinálni? Mi az a tükör ott?” Én elmondanám, hogy egy fúrógép, amivel a csapoknak fúrom a lyukakat. Több lyukat fúrok egymás mellé, és azután a fúrószárral szépen kivésem a lyukak közt, hogy egy nemtom minek nevezhető üreg keletkezzen, amibe aztán a csap fog beleilleni, tudod, ajtók, ablakok esetében, de tudok vele bútor ajtóknak is csaplyukat fúrni, csupán a fúrószárat cserélem le, és az asztal magasságot állítom be azzal a két szárnyas anyás csavarral. Ami az erőssége ennek a kis tákolt fúró asztalnak, hogy mivel az anyagot csúsztatom az asztalkán, nem az asztal mozog ide-oda, sokkal pontosabban fúr. Kicsit kényelmetlennek tűnik a modernista asztalosoknak, de nekem így kényelmesebb, mert csak fogom a fát és teszem, veszem, viszem, hozom. Megszoktam, nekem nem is kéne más.

Tudom, elismerően bólogatnál. És a tükör meg arra kell, hogy mivel fáj a lábam és derekam, leülök egy székre, erre a háromlábúra, mert könnyen lehet húzogatni, és ha ülök nem látom a fúrnivaló felületet, de a tükör szépen ránéz oda, ahova kell. Ezért is neveztem iroda munkának, mert ülve fúrhatok.

És az a kis tárcsa a tengely másik végén, az egy vídiás fenő tárcsa, azzal fenem a körfűrész fogait. Igaz, hogy plusz hármas szemüveg kell már hozzá, de legalább magam fenem a lapjaimat.



Aztán az öreglányra nézve felmennénk a kávénkat meginni, hogy ne hűljön ki, ne legyen hiábavaló a törődése, és közben töredelmesen bevallanám, hogy a sírotok szerződését nem hosszabbítottuk meg, mert nem láttuk értelmét. Nekem nem kell elzarándokolnom a monostori sírhelyhez, hogy emlékezzek rátok, hisz minden nap velem vagytok! És egyébként is, Kolozsvár nem fogadott be minket. Ti pedig már rég nem vagytok itt, semmi értelme a poros maradványaitok fölött bábáskodni. Volt ideje ruhátoknak 21 év szétporlani. Abból gálickő már úgysem lesz, a feltámadáshoz már nagyon kelleni fog a dicsőséges anyag.

Miközben a jó fekete kávét szopogatnánk, rágyújtanál egy Marosestire és legyintenél: „Az nem fontos, Pasi. Jól tetted, kell az a sírhely azoknak, akik odavalók. Mi nem vagyunk idevalók. Ezt nagyon jól megláttad.”




3 megjegyzés:

  1. Ha ír megtenné, hogy nagyobb betűvel teszi?! Okuláréval is nehezen megy az olvasás...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, most látom csak. Nem a szokványos odt szerkesztőmből hoztam át. Javítom is.

      Törlés
  2. Attila ez nagyon szép írás: lelke van! Lehet, hogy olvastam már, az is lehet, hogy nem, de kár lenne megfeledkezni róla!

    VálaszTörlés