Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Muzsibácsi kanálisa prazsekt

 

Hát-őőőő pár napja keringetem a témát, hogy fel kéne konferálni az új jutub csatornámat, de nem is igazán tudom, hogy kéne. Az emberek általában szeretnek mindent elkomplikálni, túlmisztifikálni a dolgokat, nagyobb jelentőséget adni mint ami valójában, számítva arra, hogy a túlvezérelt dolgokban felismerik önmaguk vágyait, álmaik megvalósításait. Holott tudjuk, hogy az elkezdett bármilyen munkától lehet bármit is várni.

Lehet, hogy hülyeséget mondok, de észrevételeim summája az, hogy vannak megírt és vannak meg nem írt regények, nincsenek jó vagy rossz regények. Vannak elvégzett munkák és olyanok is, amelyeknek még nem fogtak neki és talán soha nem is fognak nekifogni. Mert nincs elég hit, nincs elég önbizalom, és legtöbbször igaz: nincs semmiféle bátorítás. Főleg azoktól nincs bátorítás, akikért van a Történés.

Rémesen igaz az, hogy senki nem próféta a saját hazájában. Mindenki vándorol, hogy prófétára leljen, illetve próféciáit elmondhassa. Otthon kilóg a lóláb: csak ő ne beszéljen, nézd: szakadt gatyában jár!


A „Muzsibácsi kanálisa” youtube oldalamon elkezdek munkával és a mindennapos gondolataimból videós felvételeket magamról feltölteni. Úgy döntöttem, hogy elkezdek egy olyan projektbe, ami le akarja dönteni ezeket az általános minimum elvárásokat, a menőséget. Szánalmasságom teljes valójában leszek jelen a videóimban és be akarom mutatni az asztalos gagyiságomat, giccsbe forduló rusztikus létemet, szakadt ruhákban, protézis nélkül, és lehetőleg vágatlanul, benne hagyom a dráma kedvéért a szavak keresgélését, a szipogást, köhögést, őőőőzést, meg a bamba nézéseket. Magyarán lehúzom a lepel gyanánt használt foltos lepedőt a szakma és a művelőjének a misztikumáról.

Az szeretnék lenni másnak, mint nekem a nálam kövérebb és elesettebb emberek, akiknek van pofájuk élni és remélni, így inspirálva engem is. Szeretnék seggberúgás lenni azoknak, akik úgy érzik, hogy nincs kedvük semmire, nincs tehetségük semmire és képtelenek bármit megcsinálni. Arra gondolok, hogy látván engem szenvedni, rájönnek, hogy ők mégis milyen előnyben vannak azért, és nosza fogjanak neki annak amit meg akarnak valósítani az életben.

Be szeretném mutatni, hogy az idő rövid és nincs időnk itt sokat szarozni, mert a magunk tarsolyából szórjuk a semmibe azt a keveset is, amink van.


Az első, tulajdonképpen a próba videóm nem tűnik egy egységes valaminek, mert ez olyan, mint amikor az ember megnézi, hogy egy fűrész mit tud? Vagy egy vésővel mit lehet kezdeni? És belevág, belevés egy fába.

Telefonnal próbálkoztam, hogy hallám mit lehet kezdeni vele, rájöttem, hogy autóban még nem tudok vételezni, zúg és remeg a kamera. Nem várhatok, amég egy nemtommilyen profi kamerára teszek szert, meg mittudomén, mert akkor soha nem lesz semmi megcsinálva.

A nemrég hatalmas leárazás gyanánt vásárolt Magix Pro video szerkesztő programmal is most kezdek ismerkedni, aminek következtében rögtön az első tanulság, hogy a telefonnal vízszintesen kell filmezni. Ezért van tele a pofámmal az első videó, mert összébb kellett zsugorítsam, hogy a teljes vászont betakarja.

Bevallom, ezen a videón dolgoztam egy egész hétvégét, utána kellett keressek a funkciók eléréséhez, és utána többször próbáltam renderizálni, amíg megtaláltam az egyensúlyt a minőség és a méret között. Aztán sok időt felvett a jutub csatornámra feltölteni, megalkotni ezt az első videót. Ráment a hétfői napom is, közben többször sutba vágtam a projektet, mondván: ilyen lúzert még senki nem csinált, ergo: feladom.

De aztán nem tudom mi győzött le engem, mégis publikáltam, elvégre meg kell íródjon ez a regény, ha nem akar sosem megírott lenni.


Aztán persze egy új reggel új feladatokat hozott, megvilágosodtam a telefon állvány végett, egy már nem használható gagyi mikrofon állványra szereltem egy autós telefon tartó karocskát, amit forgatni lehet, így munka közben is fel tudom venni magam. Igaz, hogy kicsit elszonytyolódtam, hogy de most akkor hol az a kameraérdemes munka, a lencsevégbarát tartalom, de nem sokáig szonytolódtam, mert rájöttem, hogy minden kis mozzanata egy munkának ha nekem rutin is, de másnak elképesztően nehéz feladat, kihívás. És valójában minden dolog munka, és ha csak egy lyuk fúrása is a tét, nincs azon mit szégyellni. És emellé, ha az ember hozzáteszi a motivációját is, gondolatait is, talán értelmet nyer minden.

Másképpen is rég tervezem gyakorlatias oldaláról bemutatni a műhelyemet, szerszámaimat és természetesen az organikus, gagyiba áztatott giccses asztalosságomat, melyet nem a szakmai szektaság itat át, hanem inkább a Pifbeli (70-80-as évek képregényei) Rahan, a kőkorszakbeli ügyeskedő, magányos túlélő folyton önmagát keresősége.


Remélem, hogy hetente sikerül legalább egy pár perces videót összevágni, abban reménykedem, hogy majd ha belejövök, megtalálom a módját annak, hogy gyorsabban kotyvoljam össze a dolgokat.

A második videó anyaga márt dagad, a hétvégén beteszem a lerbe sülni.


Általában elég makacs vagyok és önfejű, de ha néha támad észrevételetek, nem bánnám ha szólnátok.

Nem azt tervezem, hogy a videós naplóm majd átveszi a blogolásom energiáját, de azt észrevettem, hogy videóban más gondolataim vannak mint írva, sőt, mivel elkezdtünk itt egy ismerősömmel egy román nyelvű újságot, melyet kifejezetten csak a fizikai térben jelentetjük meg, rájöttem, hogy románul teljesen más oldalról és másképpen fogalmazva közelítek meg dolgokat, mintha egy kicsit elkezdtem volna románul is gondolkodni.

Többféle kifejezés mód más és más oldalát hozza az embernek. Őszintén én magamra is kíváncsi vagyok.


Na, úgyhogy nézzétek és ha akarjátok kövessetek, itt a blogomban is fogom frissíteni majd a feltöltött tartalmakat, hogy aki a Mugo-Holdinghoz szokott, az itt mindent egy csomagban megtaláljon. (itt illene egy nagyot röhögni)...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése