Aszpirinnel a kínai bölcselet és könyörtelen orvos tudomány közt

Írni kéne. Jó lenne.

Lucsog bennem a gyóccer. Vágni jópofát hozzá. Holott ködösen nézek ki a fejemből, mintha homályos képernyőn érthetetlen filmet néznék. Avagy csak nézném, de úgysem értem.

Ugrik a cukrom, gyógyszerész dilemma: minek akkor a vérnyomást korrigálni, ha a gyógyszerek növelik a cukrot? Melyik a rosszabb? A nagy cukor, mely már dupla dózissal sem megy le, vagy a nagyobb vérnyomás? A nagy cukrot is csak félvállról veszem, vállaimra ötféle gyógyszer nehezedik, mintha béklyói húznák a földre, és a határidős munkákra is érdektelenül nézek. Ki a faszt érdekli, hogy a másiknak nincs fa védője a vas korlátján?

Kezdem érteni az öregek apatikus tekintetét, letargikus nemtörődömségét: Be vannak narkózva. Az életet az értelmetlenség másvilágjából látják, a gyógyszerek átlátszó fém burkot képeznek, mintegy fekete lyukba préselve az emberi létet.

Ildikó küldi nekem a kínai lófaszságokat, hogy azért helyeztem a szívemet zsír párnába, mert nem akarok tudomást szerezni a valóságról, legyek adakozóbb, nyitottabb.

Há bassza meg a kínai szarságokat. Én vagyok a valóságtól elrugaszkodva? Hova a picsába legyek adakozóbb? Nyitottabb? Én nem voltam eléggé nyitott? Hát tudod, öreg haver (mondám pediglen magamnak), ilyen marhaságokat nem küldök olyannak, akiről feltételezem, hogy ismerem. Az jutott eszembe, amit Jézus mondott: Basszam, itt voltam köztetek és még mindig nem ismertek? Kurva szar érzés ez.

Egy a száznál, írja a gyógyszerek mellékhatásainál, hogy egy a száznál megtörténhet, hogy felmegy a cukra a betegnek, illetve cukorbajt idézhet elő, annak is aki azelőtt nem volt az. Én fix a századik vagyok. De mindenben az életben én a századik voltam, aki kilógott a statisztikákból, illetve rontja a statisztikákat. Nem fogja a szívorvos megváltoztatni a nézeteit azért az egy százalékért. Meg is mondta előre. Vagy gyógyszer, vagy semmi. És igaza van.

Mondtam a feleségemnek, hogy vannak emberek, akik kialakítják a saját “look”-jukat, nemcsak öltözetileg, sztájlilag, hanem mentálisan is. (Sok ilyen keleti balfaszság van, mely elbolondít pirula nélkül is). Ezek meghatározzák magukat és ezekben a definíciókban élnek, mintegy lyukas kártya. Mely lyukon nincs fény, az a device pass away. Százból egynek nem jó, ki a faszt érdekli? Meghal húsz, ott van nyolcvan dicsőítésnek.

Csak én sajnálom az eltaposott patkányt.

Világos: Bevállalom, hogy hamarabb meghalok, viszont tiszta fejjel, vagy ködben halok meg valamikor később. Mennyivel később? Húsz proczenttel később?

Variálnom kell a könyörtelen orvostudomány és kínai bölcselet között, vagy simán bízzam magam a Sorsra és esetleg némi aszpirint vegyek? (Magtáp kizárt).

Különös boldogság fogott el, és úgy éreztem, hogy sokkal jobb hatással volt rám, mint bármilyen csodapirulia a fiammal való beszélgetés. Elmondtam neki frankón, hogy az élet már ilyen, az ember hisz és remél, de van olyan, hogy az ember elfárad, elgyengül és egy éjjel végleg elalszik. Történnek ilyenek a nap minden percében.

Tudja, hogy miféle bajaink vannak, hisz nem titkolunk semmit előle, inkább tudjon többet, mint kéne, mert nem érhetik meglepetések.

Mondtam neki, a halált leszarom, inkább attól izgulok, hogy mit hagyok vagy se hátra. Például a bankokat. Muszáj volt azokat felvenni, mert az utat meg kellett csinálni. A kijárathoz a telket megvenni, és nem utolsó sorban egy jobb állapotú autót venni. Ez három az egyben csomag, ami elkerülhetetlen volt.

Viszont, ha bármi történik, az asztalos gépjeim fedezik a bankokat úgy, hogy áron alul adják el. Ami efelett van, azt viszem a sírba. Mint a sikkasztáson kapott könyvelő, ki főbe lövi magát. De nem sikkasztottam, és nem lövöm főbe magam. Ez csak egy par example volt.

A fiam tök nyugodtan mondta el az ő meglátását és én végleg megnyugodtam, hogy noha bajsza még nincs, de tulajdonképpen felnőtt ember és nem lesz vele baj. Sokkal erősebb, mint amilyen gyenge vagyok én.

Azt is elmondtam neki, hogy a csarnokot jól eladni nem lehet, úgy nem, hogy abból külföldön vegyen valamit. Viszont, ha megnősül, a világ arányaiban leszűkül, és egy családos életnek tökéletes hely ez. Hiába lesz a London good bye felemelő, nagyon fontos, hogy az ember nyugodtan le tudja hajtani a fejét.

Engem a vállalkozás tett tönkre. Se nyugdíjam, se szociális biztosítás. Ne kövesse ezt az utat. Lám Steve Jobs és Czukkemberg tele vannak (vóutak) lóvéval, de biztos nem volt egy nyugodt éjszakájuk. Ezt a részét megértette vagy se, nem tudom, de elmondtam.

Egyelőre örvend, hogy meghívták szilveszterre a suliban tartott felnőtt bulira felszolgálni. Lelkesedik. Volt a dévai magyar napokon egy nap önkénteskedni, azóta más szemmel nézik a tanárok. Bekaszált egy pár jó jegyet is, mint mellékjövedelem.

Elkezdtem olvasni Bohumil Hrabal románra fordított regényét, “Túlságosan zajos magány”, régebb meghallgattam felolvasva, de most olvasva sokkal élvezetesebb. Ilyenkor jön rá az ember, hogy sem hangosan, sem filmben nem élvezhető valami úgy, mint olvasva! Mikor olvasok valamit, ízlelgetni tudom a szöveget, míg másképp visz magával az idő és nem tudom újra gondolni. El is nézek a részletek fölött. Elfelejtem.

Néztem Henry Charriere Pillangóját filmben, régit is, újat is, de messze, messze, messze nem éri utol a könyvet. A filmekben a Zoraimás részt teljesen átugorják, holott a történetnek egyik mérföldköve szerintem. A film, sajnos nem hagy helyet a fantáziának, mindent sűrítve, megrágva tálal, de azt sem tudod mit eszel. A könyv bezzeg kinyitja a fantáziád kapuját és olyan tengerpartot álmodsz oda, amilyet csak akarsz. Hiába az író leír minden részletet, mert a vizualizálás rád marad. És ettől sokkal jobb élmény egy könyv. Több ideig tart elolvasni, így többet tudsz foglalkozni vele. Ha egy este megnézek három filmet, reggel már azt sem tudom ki melyikben mit játszott. Csak kábulok tőle, de nem élvezem.

Sajnos mostanság egyre többet kábulok, mint élvezek... Ezen változtatnom kell.