Ez már egy előtisztított állapot. Fekete volt a sok koromtól, piszoktól, amit az idők folyamán többször lefestettek. Könnyebb volt festékkel takarni a mucskot. |
Eléggé "subréd" azaz gyenge volt az ágyláb. |
Kiszedtem a betéteket, hogy hozzáférjek a szegőléc mögé gyűlt piszokhoz is. |
A hiányzó angyal fejet, illetve szárnyat a tulaj öntötte ki valami fehér poros technikával. |
Itt már teljesen letakarítva az egyik fele. |
A két ágyláb összeolvasztása. |
Valami ilyensmire sikerült. |
A fejtámla alsó része sajnos szúette volt, és mivel adaptálnom kellett, inkább új alsó részt csináltam. |
Következik a festés, azt az operativitás miatt a kliens átvállalta. Nem bánom, mert így legalább biztos tetszeni fog neki. Szereti a fényes felületeket. |
A régi ágyból ez a modernizált változat sikeredett. Nagyon fontos volt a hely kihasználás. A ház asszonya ennek jobban örvendett, mint bármi másnak. |
Attila, nálunk is van jó pár hasonló bútordarab, a letisztítása többnyire az én feladatom. Igen sokórás munka, nem tartozik a szeretem-tevékenységek közé.
VálaszTörlésÉn elvagyok vele, csak az órabért már nem fizeti senki érte... Ha szépen akarod kihozni, nagyon sokat kell vele dolgozni. És messze nem arról van szó, hogy a restaurálás hú de megéri. Megéri egy frászt....
TörlésMeg aztán, hogy nagyon őszinte legyek, van már egy régi szaga ezeknek a bútoroknak... nem szeretem... Én nem raknám tele a házam ilyenekkel...
Azt hiszem, ilyenben nagyon bonyolult álmaim lennének.
VálaszTörlésMint egy szépségkirálynő. Gyönyörködni benne élmény, de otthonra nem kellene.
Itt mi is belaktuk a múltszázadi paraszbútorokat, de ezek sokkal egyszerűbbek. Elemeire bonthatók, és jó nehezek. A szaguk meg nem zavar.
Például az ágyunk keresztben sorbarakott deszkákból van. Arra terül a szivacs, gondolom régen a szalmazsák. Már vagy hatot vágtam bele újat, mert a régi kevés is volt, meg keskeny, és eleinte kipergett. Most, hogy nincs 1 centinél nagybb hézag köztük, már nem esik ki egy sem.
A munkádhoz meg gratulálok.
Köszi.
TörlésÉppen mondtam a feleségemnek, hogy ez az angyalos ágy inspirált engem egy saját ágyra, és talán látom is magam előtt ezt az ágyat. Ennek pont az ellentéte, egy csupán funkcionális ágy, semmi ciráda, semmi gömbölyítés, inkább egyenes, tiszta vonalak, és a fának meghagyva a természetes erezetet.
Ahogy öregszünk, a reflexeink, mozdulataink szögletesebbek, minden kiálló fába beverjük magunkat, az új kivitelezésben nagyját a hiábavalóságoknak mellőzném.
Engem az életben mindig ezek a túlzások (angyalos ágy) billentettek a másik oldalra, ez esetben a minimalizálásra. Eddig nem láttam az ágyunkat, csináltam akkor amiből éppen kényelmesebb volt, de most már látom.