Miért
kell nekem kérvényt írni, hogy a fiamat felmentsék a vallás óra
alól, ha az nem kötelező tantárgy? Miért nem írnak kérvényt
azok a szülők, akik azt szeretnék, hogy gyermekük vallás órára
járjanak?
Az
igazi papság hatalmas kihívás előtt áll: feltámasztani a halott
Jézust.
A
vallások, papok és hívek képmutatásával szemben újra hitelt
szerezni Jézusnak. Ez a legnehezebb és lehetetlenebb feladat. A
Bibliával végzett manipulációnál bűnösebb dolog nincs.
Miért
használja sok író a szegény, elesett emberek esetében a
fogatlanságot dramatizációnak? Általában a jellemzések
csúcsaként használják, holott szerintem van ezer egyéb karaktert
megfogalmazó lehetőség.
Mollináry
feltűnően foglalkozik regényeiben a szajhák fogatlanságával.
Ráncos arcokkal, sánta járásról, életbe belefáradt emberekről,
megtört tekintetekről nemigen ír. Ő fel van háborodva a sorsa
miatt, melyet eléggé kiprovokált úgy az időkből, mint az
emberekből, valahogy úgy, mint amikor a seggét villantó
miniszoknyás lány elmegy diszkóba, elvárja, hogy mindenki karba
tett kézzel elviselje, hogy ő miket debitál (debitál: esetleges
értelmezhetőség: hozam, például egy csőnek a víz hozama, a
román akkor használja, ha valaki eszméletlen sok marhaságot
összehoz) a világról.
S
akkor az a hatalmas szentimentista dísz szertáció úgy zárul le,
hogy a szajha, ki éppen nem mellesleg fogatlan. Azért ezelőtt száz
évvel bárkit is fogatlansággal illetni, szerintem nemcsak butaság,
hanem surmóság is. Mert mitől hibás az a szajha, aki ugye
köztudott, hogy nem született, meggyőződött szajhaságról lehet
szó, hanem egy már gyerekkorban elrabolt személyről, szóval hogy
jön ide a fogatlanság, mint a jelleme egyik fogyatéka? „Fogatlan
szajha”, írja Gizella, és példákat hoz fel, hogy milyen
szánalmas mikor úgy beszél.
Ezen
átnéztem volna, az ember nem tökéletes, ráhagytam, hogy rendben,
van neki valami traumája a fogatlansággal. Nem annyira a
szajhasággal, hanem azzal a szajhasággal, amely fogatlan. Viszont
most olvasok egy számomra új írótól (vagy írónőtől? -
például már nincs olyan, hogy gyógyszerész nő -farmacista-,
hanem csak -farmacist-, azaz gyógyszerész), Kosáryné Réz Lolától
(Mollináry kortársa) az „Egy hordó bor” regényt, és itt is
megjelent a fogatlan öregasszony, ugyanabban a kontextusban, ugyanis
az erdőkerülő sűrűn megerőszakolta illegális málnaszedés
közben, ezen az élet nehézségei miatt átnézett, megrázta
magát, mielőtt a házba ment, és hogy, hogy nem, de előjött a
fogatlansága. Nem a tüskéktől széthorzsolt kezei a
málnaszedéstől, nem az erdőkerülő gecijével tele picsája,
hanem a fogatlansága.
Hogy
mondjam? Néha az az érzésem, hogy ezek az írók még nem láttak
málnaszedőt, nem láttak gyermeket, amint szexrabszolgaként
tartanak. Olyan ez, mint Vangelis űrzenéje, ami nagyon szép,
viszont az űrben csend van. A hang nem terjed. Azok a csodálatos
sztringzek (vonósok) meg kürtök, azok mind a fantáziaszülte
hangok, de semmi köze nincs az űrhöz. (Igen, én is írtam egy
sztringzes fílinget,
https://soundcloud.com/muzsi-attila/leave-the-sky-behind-us
, ez valóban arról szól, hogy elhagyjuk az eget, és ahogy
elhagytuk, minden elcsendesül... Utalok itt arra, hogy az elhagyás
pillanatában értjük meg, hogy mit hagyunk magunk mögött... )
Na.
Nem akarok kötekedni, de látom, hogy ezeknek a feminista
pioníroknak a fogatlanság valamiért trauma.
Az
alkotó (legyen az híres profi, tehetséges amateur, vagy fogatlan
lúzer) az alkotásaiban azt teremti meg, ami nincs. Kifejezetten
eredeti, egyedi alkotás nincs, meggyőződésem, hogy mindenki
valamit átvesz, átalakít, értelmez. Van aki egy Bach darabot
eljátszik citerán, szájharmónikán a saját stílusában, az ő
alkotása az értelmezés, a másként meglátás. Van aki bár
másképp, de újra feltalálja a spanyol viaszt, és asziszi de
nagyot alkotott.
Azon
gondolkodtam, hogy olyan Jézus értelmezés nincs, mint az enyém.
Meg kéne alkotnom. Ha nem más, a saját élvezetemre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése