Mint
mondottam, úgy érzem, mintha hídon mennék át. Alant a mélyben a
reménytelen emberiség. Iszonnyal és félelemmel nézek alá. És a
híd másik felén ereszkedek alá, mint ahogy minden domb másik
fele lejtős.
És
közben minduntalan ez a Jézus jön elém. Bár megtagadva, ragad
hozzám, mint izzadságra a por. A híd másik fele, amin lefele
lépkedek fáradtan, a ködbe vesz, nem tudom mi vár ott.
A
zsír projektem áthúzta naiv számításaimat. Vasárnap estére a
májam kiverte a biztosítékot. Hétfőn fetrengtem, azt hittem itt
a vég. Kedden a párom szidott mint a bokrot. Hogy nem értek a
szóból. Már akkor megígértem, hogy nem nyúlok többet zsírhoz.
Szalonnához se.
Attól
kedden szónemértésből lehúztam majdnem hét órát a műhelyben.
A beton kerítés sablonokat be kellett fejeznem. Erre már csütörtök
és nem jöttek utána. Ilyenkor az van, hogy a vállalkozó
pillanatnyilag átmeneti pénzzavarban van. Mindegy, a fő, hogy
részemről kész.
Elmaradt
a Blues fesztivál részünkről, és a Kolozsvári Magyar Napokra
sem megyünk el. Lett volna a Bojtorján és Zorán, amire esetleg
elmentem volna. De most írok valamit, amire megin' páran meg
lesznek haragudva.
Mikor
olvastam, hogy tavasszal az Omega 220.000 lejt kaszált a Vásárhelyi
napokon, mélységesen kiábrándultam a magyar zenészekből és a
mindenkori szervezőkből. Én meg nagy naivan azt hittem, hogy ezek
a nagy híres magyar zenészek, kik kicsalják a felajzott lelkünkből
a könnyeket, majdnem ingyen jönnek nekünk zenélni.
Mert
mi ha az anyaországba utaznánk töltekezni Budapest utcáin,
ugyancsak kilapítanánk buksztárcáinkat jó időre, mégis jól
esne. De baszki, ötven perces Trombitás Frédizésre közel 50000
eurót? Még ötezerre is felszisszennék, de ötven ezerre?
Ezek
a pillanatok azok, amikor a magamfajta kekeckedő prolimagyar
felkapja a vizet. Ilyenkor kiütközik belőlem a csűrtövi Pittike.
És azé' se!
Ja
persze, rajtam kívül bizonyára mindenkinek normális, hogy ilyen
túlkapások zajlanak az életünkben.
Én
nem szoktam meg. Nem tudom megszokni.
Mert
ha jön a Scorpions és azt mondja ezer euró egy jegy, hát fizessen
a marhája. De egy ilyen ügyben, mint a magyarok napja... elvártam
némi szolidaritást is.
Vagy
értsem azt, hogy az egész egy hatalmas vállalkozás? Valakik
hatalmasat kaszálnak a „magyar” ügyön? És az mind mellékes,
hogy adófizetők pénze mosódik el az „ügyben”?
Az
is meglehet, hogy öreg fejemmel én már nem értem ezt a modern
gazdaság világot, ahol minden fordítottan működik.
És
talán igazam van, hogy a hídon vánszorogva rosszkedvű undoromban
nézek alá a reménytelen emberiségre, amint Jézusos szalmabábura
piros orrot akasztanak és röhög rajta mint akinek elgurult volna a
gyógyszere.
Ezt a zsír és epe dolgot nem értem, de minden embernek más a szervezte, s nekem a kávétól remeg a kezem, amikor hosszabb-rövidebb időre lemondok kedvenc löttyömről.
VálaszTörlésPedig akkor két-három nap csak lézengek a bőrömben leginkább úgy, mintha 36 órát lettem volna fel egyfolytában.
Jézus történeteihez meg sehogy sem tudok eljutni a Bibliában, mert vagy apróra feldolgozom az olvasottakat, vagy belealszom. Holott állítólag az ószövetség egy jó krimivel is felér.
Végül az Omega együttes soha nem volt kedvencem, bár jónak tartottam több lemezét is. Kóbor Mecky itthon sem élt kis lábon. A zenekar korábban is turnézott nyugaton, amikor mi még csak álmodoztunk a határ innenső oldalán.
Azt is tudom, hogy baromi nagy rezsivel dolgoznak. Illetve nem tudhatom, de a cájg és a roadok sincsenek ingyen, a szállítók meg pláne nem.
Tegyük hozzá, hogy öregek, és azt az életszínvonalat, amit megszoktak, szintén ebből a két-három évente megtartott koncertből fedezik.
Apámmal beszélgettem egyszer a zenéről, mert nagyon zavart, hogy egy nekem kőkori bandáról, akiket ő szívesen hallgatott, semmi más nem jutott eszébe, csak hogy mekkora gázsit akaszthattak le azért a koncertért.
Ezt úgy a '90-es évek elején.
Azóta beletörődtem, és kevés élő zenét hallgatok.
Nem a zenészek kapzsisága okán, hanem ez az egész szórakoztató ipar miatt van.
Biztos ma is van Miskolcon a Sörgödörben jó jazz koncert. Vagy az egyetemen. (még) Be nem futott fiatalok örömzenéje biztosan megragadna. Most ez messze került.
Itt a falunapon operett előadó volt. Egy házaspár, és még ha jól is énekelt volna, a hangosító emberke idejött vagy 2x50W-nyi ládával, ahová legalább 4-600W kéne, és torzra tekerte a műszerét. Nem csak a midit, hanem a párocska hangját is. A fickóhoz nem igazította a hangnemet. Nekem csapnivaló volt a produkció.
Ez van. Öregszünk.
Azt megértem, ha jött volna az Omega a saját cuccaival... de nem. A hangszereiket hozták, a hangosító berendezések a városé. Ilyen napokon több csapat lép fel egymás után, legtöbb a dobokat szokták cserélni. De olyat is láttam, hogy csupán a főbb elemeket kapták szét hamar, az alaptestek maradtak. Pergő, pár cin csere szokott lenni.
TörlésA hangkeverés már egyezményes presetekkel jön, egy usb-pálcikát bedugnak és beáll az otthon kikevert hangzás.
Alapjában véve fáj nekem, hogy minden ilyen álságos, felfújt, mint a kereszténység.
A gépek nem azért vannak, hogy az emberiség életét tegye könnyebbé, hanem azért, hogy pár embert kiszolgáljon és a többire ne legyen szükség.
Az Ószövetség olyan, mint mikor felírnak a táblára egy olyan számtani feladatot, amire soha az életben nincs szükség, és tudósok vakaróznak felette, hogy megoldják.
Én Jézust nem ezekből a rejtelmekből ismerem olyannak aminek ismerem, hanem abból a pár elejtett szavából ismerek rá az életben, bárhová nézek, bármit csinálok.
Nekem Jézus nem egy Isten, akitől rettegek, hogy mivé tehet engem és rászorulok a könyörületére, hanem olyan, mint egy barát, aki rajtam csüng és mindig a jó irányba terel, anélkül, hogy kamatot számolna.
Valószínű, hogy ez egy fajta lelki hiányosság projekciója a nemlétező dolgok odaképzelésére, viszont ha ez nem lenne, számomra az élet teljesen értelmetlenné válna. Ha meg kivetítés, akkor valami nagyon erős, mert nem birok megszabadulni tőle. Szeretnék normálisan élni, lopni, csalni, hazudni, élvezni, és meg vagyok akadályozva.
Bár képzeletben, de rabja vagyok ennek a Jézusnak.
Aztán, hogy a papok s mágusok s ilyenek miket mondanak róla... fix az fáj nekem...
Az Omega talán azért kér nagy gázsit, hogy nehogymár kisebb városokba, vagy falvakra is meghívják őket. Talán már bele lehetnek fáradva a sok utazásba és a legjobb lehetőség a koncertek számának szabályozására a lóvé.
VálaszTörlésNem az a gané aki kér, hanem az a balfasz aki ad.
TörlésLehet, hogy a szervezők arra gondoltak, hogy ha jön az Omega mindenki odalesz tőle. Viszont tudván, hogy ilyen gázsikért magyarkodnak ezek, engem több magyar napon nem látnak.
Kiszúrják a helyi együttesek szemét 1200 lejjel, azok is hatalmas közbenjárásokkal léphetnek színpadra, amíg egy Omega megkapja a 220000 lejt.
Nevezzék bárminek ezt, magyarázzák bárhogy, velem végeztek.
Csináljon egy koncertet az Omega Kolozsváron úgy, hogy áruljon jegyet, nem jönne ki a buszpénzük sem.
Kultúra támogatás címén tulajdonképpen politikai kifizetések zajlanak és ezen az úton mindent, de nem a keletkező, élő kultúrát gyarapítják.
Sőt, ez az eset kiborította zenész ismerőseimet. Csalódást és kiábrándulást eredményezett a művelő művészek között.
Ez egyfelől.
Másfelől, ha fizetni kellene egy klubkoncertért, a kutya sem megy művészetet támogatni.
A marhája azt hiszi, hogy ami a téren zajlik az inggyé' van, holott ez is mint a tönkretett természetünk a fejetlen fogyasztás által, ilyen preferenciális támogatásos rendszer fogja a kultúrát kiölni.
Teljesen megértem a csalódást amúgy.
Törlés