Érettségi hiszti

Alábbi hozzászólásommal a Transindexben megjelent érettségivel kapcsolatos cikkre reagáltam:

"Élő példája vagyok annak, hogy az iskola több kárt tett bennem, mint jót. Nem tudom, az ember már fiatalon honnan tudja, érzi, de én már első osztálytól mind mondtam, hogy dolgozni szeretnék. Persze senki nem vett számba. Lehúztam iszonyatos kínok közt a tíz osztályt, és úgy adódott, hogy 16 évesen végre elmehettem dolgozni. Társadalmi nyomásra én marha, iszonyatos erőfeszítésekkel elvégeztem az estibe járni, valahogy elvégeztem a 13-ik osztályt is. Kétszer érettségiztem, mert mindenki úgy állította be, hogy nem lehet érettségi nélkül meglenni. Átpréseltek azon is. Mindeközben mindenki úgy nézett rám melósra, mint egy társadalmi söpredékre. Ez nagyban segített abban, hogy kisebbségi érzésem támadjon, viszont a lázadás is beindult bennem. Senki nem támogatott abban, hogy a munka nem szégyen!
Jött egy amerikai cégkoncepció, a multi level marketing, ami nem tárgya hozzászólásomnak, a lényeg, hogy jött egy motivációs csomaggal, amit életemben először hallottam. Hogy a sorsodért csak te vagy felelős és ehhez kapcsolódó lelkesítő dumák. Bennem akkor indult be valami és a munka iránti szeretetemet egy magasabb szintre emeltem: elkezdtem a saját vállalkozásomat.
Vésőről kalapácsra, fúrógépről gyalugépre fejlesztettem asztalos vállalkozásomat és immár 30 éve tartom a vonalat, saját műhelyem van, komoly praxissal és klientúrával.
Tanító nénim azt mondta: egy rohadt lusta dög vagyok, utcaseprő lesz belőlem. A tanáraim dettó: élhetetlen, lusta, bunkó. Az iskola jegyeim azt mutatták, hogy egy senki leszek, folyton a bukás szélén álltam.
Senkinek nem volt igaza! Nekem volt igazam! Dolgozni akartam és dolgoztam is. Soha egy percet sem bántam meg életemből, nem tudtam magam elképzelni egy irodában, egy akta tologatós íróasztal mögött csinálni a nagy semmit és sunnyogni a főnökök jóakarata után!
Ha az iskola megtanított valamire, az az volt, hogy mekkora képmutatás zajlik az úgynevezett értelmiség hajsza mögött.
Viszont! Mekkora segítség lett volna nekem (és a hozzám hasonlóknak), ha komolyan vettek volna első perctől és a munka iránti érdeklődésemben segítettek volna előre úgy tudás, hozzáállás, mint eszközileg!
Az iskola rendszer nem más, mint az elitet szelektáló szita, hogy nyilvánvalóvá váljék: ki a rendszerbarát, hűséges szolgalélek, aki által tovább éltetni lehet a rendszert. A többi az a salak, selejt, évente jól kisajnáljuk őket, lelustázzuk, lebunkózzuk őket és nagy képmutatón ajnározunk.
Naná, hogy az állami szerveknek eszük ágában sincs a fertő melegágyát reformálni, és eszük ágában sincs a benne dolgozók nagy részének sem, hisz minden a marketing része."