Az éhes cipő

Az éhes cipő

Az emberiség történelmében volt olyan időszak, hogy mezítláb jártak és volt olyan, hogy cipőben jártak. A cipős korban is voltak ilyen cipők, meg olyan cipők, attól függött, hogy éppen mi volt a divat.
Hogy, hogy nem, Muskóczi az éhes cipők korában élt.
Nahát! Ki hallott ilyet, hogy egy cipő éhes is lehet?
Nosza, Muskóczi nemcsak megtapasztalta az éhes cipőt a saját lábán, hanem megtanulta jól lakatni azt.
Hogy, hogy nem, amint az éhező gyerekek is mindig a szegényebbek között vannak, a cipők is a szegény gyermekek lábain éheznek meg leghamarább.
Muskócziék is szegények voltak, nincs ezt miért mind rakni ide vagy oda, emiatt a cipőik is gyakrabban éheztek meg, mint a jómódúak cipői. Hogy most ez azért volt, mert a szegények többet izegtek-mozogtak a cipőikben, vagy mert nem tudtak drágább, jobb cipőket vásárolni, most nem kezdjük el fejtegetni, mert akkor sosem jutunk el a történet végéig.
A cipő éhes állapota úgy nyilvánult meg, hogy rendszerint a cipő orrától kezdve, elkezdett leválni a talpa, és ahogy járt benne az ember, a lábujjak úgy festettek benne, mintha a cipő fogai lettek volna. És a mozgástól, mintha mind csámcsogott volna a cipő. És ahogy teltek a napok, a cipő szája egyre tágabb lett, egyre éhesebb és falánkabb lett, amíg aztán a nagyra tátott száj miatt vagy nem tudott már lépni vele az ember, vagy folyton megbotlott.

És itt jön a képbe Virgil bácsi.

Virgil bácsi egy ezermester volt, és abban a korban, amikor a cipők folyton megéheztek, egy Virgil bácsi ezermester létszükséglet volt. Ha nem lett volna, ki kellett volna találni. Ő többek között a cipők jól laktatásának szakértője is volt, a víz és villanyszerelés mellett, de biztos volt még egyéb terület is amiben remekelt, de Muskóczit főleg az éhes cipő laktatása érdekelte. Mert egy az, hogy egy cipő kopott volt, beázott, a fűzőjét rég lecserélték spárgára és más az, mikor a talpa már majdnem levált. Egy levált talpú cipőben nem lehetett járni. És nem volt olyan, hogy pot cipő.

Manapság az embernek több cipője is van. Cipője van az iskolába menéshez, cipője van a torna órához, cipője van a városi sétákhoz, cipője van az ünnepségekre, és mindezt szépen meg lehet szorozni az évszakokkal, aki otthonosan mozog a szorzás-osztásban, könnyen kiszámolhatja, hogy manapság hány cipője lehet egy embernek.

Muskóczi rögtön felismerte, hogy Virgil bácsi aranyat ér, nem is volt ő rest egy percig sem (bezzeg a szorzó táblánál az volt) és tágra níilt szemekkel és elmével itta magába az éhes cipő jól lakatási technológiáját.
Itt és most, közkincsé teszem, hogyan lehet egy levált talpú cipőt megjavítani, pontosan úgy, ahogy azt Muskóczi látta és eszébe véste.

Először is egy durva csiszoló vászonnal jól le kell takarítani a levált részekről a piszkot, sarat, régi ragasztót, egészen addig, amíg csak az anyag látszik. Aztán van egy nagyon erős gumi ragasztó (jó büdös), azzal egy fagylaltos pálcikával vékonyan be kell kenni az illesztendő felületeket, úgy a talpat, mint az orrát. Hagyni kell száradni, míg teljesen száraz lesz. Ez nem több, mint pár perc. Ezután, ügyesen be kell kenni még egyszer ezzel a ragasztóval, de ezzel már nem várunk annyit, hogy teljesen megszáradjon, hanem amikor már megkötött, de még ragacsos a felülete, össze kell illeszteni az éhes szájat és jól összekalapálni, hogy a ragasztott felületek jól össze préselődjenek.
És már meg is van! A cipő jól lakott!

Esküszöm, hogy ezt Muskóczi hamarabb megtanulta, mint más az ötös szorzótáblát.
De mit is beszélek én szorzó táblárol? Mikor Muskóczi megtanulta Virgil bácsitól az éhes cipő jól laktatását, még ez egyes szorzótáblát is elfelejtette örömében.

Aztán sorra ragasztotta Muskóczi az éhes cipőket otthon, és ekkor figyelt fel rá Muskóczi apukája is, mondván, hogy mégis jó lesz ez a gyerek valamire, ha előkelő nem is lesz belőle, ilyen funkciónárius mérnök, vagy doktor, vagy pap, de a jég hátán is meg fog élni.

Aztán a szó köztünk maradjon, Virgil bácsinak is jól jött, hogy Muskóczi megtanult cipőt ragasztani, mert azért elég sűrűn lettek éhesek a cipői, mert hát a ragasztó sem csodaszer, egy idő után a cipő újra megéhezett tőle. De rendszeresen etetve, egy darabig jól lakik.

Így az éhes cipőről.