Azon
töprengek itt hajnalok hajnalán, az alvással átvergődött és
belefáradt éjszaka után, a már cukorpótló mentes kávém
társaságában, hogy vajon a hidrofor az hol helyezkedik el a szekér
és a Ferrári közt?
Egészen
belefáradtam a tegnapi 2+3 órás munkámban, az a plusz egy óra a
megesküdött négy fölött elég volt ahhoz, hogy délutánra
összeomoljak, mely állapot reggelig hatalmában tartott. Most ebben
a röpke két órában, amíg megiszom ezt a keserű kávét, remélem
kipihenem magam, mert nyolcra jön Joco, és Hallelúja, mert akkor
felvágatom vele a lépcsőkhöz való anyagot. Meg a kémény csövet
lecseréltetem vele, mióta magasság iszonyom is kiderült, nem
merek létrán felmászni. Hat méter magasságba semmiképp.
Tehát,
a hidrofor (villanymotoros víz szivattyú, mely esetemben 16 méter
mély kútból szívja fel a vizet és küldi el két konyha, két
mosdó és két fürdő egység felé) az nálunk az árammal felérő
létszükséglet. Hogy jön most ez a hidrofor ide, a szekér és a
Ferrári közé, minnyá elmondva leírom, de előbb hadd filózzak
egy picit.
Valamikor,
valamennyi elérhető irodalmát elolvastam Kós Károlynak. Ami
megvehető könyvet találtam, legyen az építészeti vagy irodalmi
és persze kifizethető volt, azt megvettem. Egy pár méregdrága új
kiadású könyvet, mely inkább róla szólt, semmint ő írt volna,
azokat mellőztem. Az elemzések, kimagyarázások sosem érdekeltek.
Ha valamit nem értek meg, vagy nem látok meg a forrásból, az
maradjon az én fogyatékosságomnak.
Így
könnyen lehet, mivel emlékezetből merítek, hogy valamit már
elfelejtettem, de nem emlékszem, hogy Kós Károly írásaiban a
romantika valami fő helyet kapott volna. Mint ahogy Isten hitéről
sem írt semmit, viszont szerintem az életműve igencsak romantikus
és istenhívő.
Ha
azokra a házakra gondolok, amiket tervezett, a berendezéseivel
együtt, az az érzésem támad, hogy meghittségre törekedett. A
tiszta, élhető, meghittség vezérelte munkáját.
Abban
az időben, a tehetősebb ember számára, a szekér lehetett a fő
közlekedési eszköz, automobilja nagyon kevés embernek lehetett, a
mezei dolgozónak szerintem eszébe sem jutott volna, hogy
automobilról álmodozzon.
Valószínű,
hogy a még szekeretlen miliőben, a vizet is inkább kútból húzták
vederrel, már akinek volt kútja, és nem csak álmodozhatott róla.
A hidrofor is valami úrizáló újdonság lehetett, amit egészen
biztos, legtöbb gazda nevetséges marhaságnak tartott. Mintha
látnám a cinizmust a gazda szemében, ha valaki a faluban pumpát
szerelt a kúthoz. Valószínű a lustaság egyik jele volt, hogy na
né, nem dukál már neki pár vedret felhúzni napjában.
Nem
esküdnék meg, de az az érzésem, hogy régebb a házak, a meghitt
családi életet zárták el a külvilágtól, és kényelmét
biztosították, amit nem gátolt az, hogy néha vizet kellett
meríteni a kútból.
Most
nem azt akarom ezzel előhozni, hogy nosza ki a pusztába, mert ott a
boldogság.
Nem.
Valószínű ebben a zárt kényelemben sem volt éppen kóser a
meghittség, mert abban a pillanatban, hogy az ipari fejlődés
beindult, mindenkinek hidrofor kellett, aztán automobil, így
feladták a családok a képmutatott meghittséget, úgyhogy ma az
nevetséges, akinek nincs hidroforja és meghitt családi közösségről
álmodozik. Mert hogy -idézve a felvilágosult frekitömegből
összekovácsolódott világpolgárt- a családi idill, az egy
berögzött program, minta, mely alapja az egymás birtoklásának a
garanciája. Mely programot természetesen meditatíve ki kell
pucolni az elméből.
Szóval,
a ma emberének a kiteljesedésének az útja nem a Via Dolorosa,
hanem via Ferrári. A kisember megelégszik egyelőre a mini
ferrárikkal, értsd: méregdrága simogatós telefon, mely némely
drágább mint az én Folcvágenem. De ha a hitelkártya megengedné,
mindenki Ferrárit venne.
Szóval,
ma már nem hímezünk terítőt, ami majd a meghitt konyhai terünket
fogja csinosítani, mert a mai konyha nem a meghittség területe.
Azért rendezkedik be a modern ember a társaságának a jegyében. A
modern ember nem magának rendezkedik be, hanem a világnak. Azt
hiszem, hogy ez nem túlzás részemről megállapítani, hisz két
évtizede ezeket a rémálmokat valósítom meg, és állíthatom,
hogy klienseim 99%-a feltette azt a kérdést, hogy mi a divat ma. És
mikor valami kész volt, nem azt nézte, hogy neki tetszik e, hanem
tesztelte a szomszédaival, ismerőseivel.
A
családban élő felek viszont közös megegyezésen alapuló, közös
háztartásban élő úgymond élettársak.
Idealizált,
mesés világképemben ott van egy jelenet, amikor minden azért
volt, hogy együtt legyünk. És minél elvonultabb, minél
egyszerűbb az a minden, annál több időnk van egymásra. A kutyánk
ezt a csendet védi, nem zavar, ha néha hangos ugatással. És csak
miután megszagoltattuk vele a vendéget, engedjük be egy pohár bór
erejéig, munka után, és sötétedés előttig, legfeljebb
szombaton.
Ma
ez a „minden” az autópálya egyik feljárata, és oda besétálhat
meg kisétálhat bárki. Sőt, a bárkinek rendezzük be azt, nem
akarunk mi csak együtt lenni. Sőt, ezt megelőzően elmegyünk
mindenfelé dolgozni és egyre több távol maradásunkat a kárrierre
építéssel magyarázzuk, az én értelmezésemben egyértelmű:
hogy minél kevesebbet legyünk együtt.
A
modern (vagy a puzsérista posztmodern) ember, ébredésének az
egyik alap hibája, téveszméje, hogy a vissza az egyszerűségbe
csupán egy új háttérkép a képzeletében, azt hiszi többet
lógatja majd hiába a lábait egy tóparton a nagy semmit tevésben,
és ebből a képből teljesen hiányzik neki a mi ketten, együtt,
meghitten. Dehogyis! Ez a meditatíve feleszmélt frekitömeg valami
szektaszerűségbe szeretne tartózni, ahol free energia a fő
táplálék és két fa közé kihúzott zsákvászonban tud dögleni
egész nap. És macskás filmeket fog nézni egész nap a
fotovoltaikusan feltöltődő simogatós telefonján, ingyen wifivel.
Ez
a posztmoder egyik nagy alakító figurája én is vagyok, itt a
puszta közepén, meghitt kapcsolatban a környező természettel:
egy kibaszott betontömegű csarnok, ehhez most egy hatalmas „Big
step”et nyomok ökológiailag ezzel az úttal (nehézgépek
csikorognak, viszik a földet, hozzák a köveket, csapvízként
folyik a kőolaj ezekbe), a műhely tele gépekkel, melyek nem
csinálnak semmit, és sorolhatnám értelmetlen vívmányaim
sorozatát, és merenghetek itt arról, hogy esküszöm, semmi mást
nem akartam, minthogy csak úgy unalmasan együtt legyünk
időhosszakat egy kis faházban. De az kibaszottul komplikált vágy
volt.
Ebben
a hatalmas nagy vívódásban, csikorgásban, csak lestem, hogy mikor
adja fel végleg a hidrofor? Pár éve nehezen indul, várni kell egy
jó negyed percet néha. Amikor elkezdte, csak néhány másodperc
kellett, de mint mondottam, annyit hagytam még a hitelkártyán,
hogy ha beadja a hidrofor, tüstént vegyek egy másikat.
Mondja
Cézár, hogy egér neszelést hallott a konyhában nála, a fás
neccben talán. Nem is lehetne csuda, hisz az a fás necc hónapok
óta érintetlen tele fával, ami azt jelenti, hogy Cézár
mosdatlanságának idejével esik egybe. Ami érződik is rajta. Ha
szólok, csak mosolyog.
Na
de az egér dologra felkaptam a fejem, mert lehetetlen, hogy oda egér
menjen. Tüstént meg is néztem, nem találtam egérre utaló
nyomokat, viszont ránéztem a hidroforra és magamban azt mondtam,
mit mondana rá Dr House? Miért indul késleltetve? Bekapcsol és
csak zümmög, aztán egyszer csak beindul. Hirtelen elgondolásból
azt mondtam: nosza lumbáljuk meg!
Fix
úgy, mint mikor Dr House egy teljesen más dologból kikövetkeztet
valamit, nekem is beugrott, hogy várj, hisz ez indító
kondenzátoros! Lekaptam a hűtő ventilátor védőt, kezemmel
forgattam a motort, és könnyen forgott, tehát téves volt az az
elképzelésem, miszerint a 15 éves vízkő lerakódás miatt szorul
a pumpa. Lecsavartam a motor áramdoboz fedelét és tettem egy
nagyobb kondit, még szerencse, hogy nem dobtam el egy nemtomhonnan
rekuperált nagy kondit, valami dinoszaurusz korbeli kondi, de simán
beindítja a motort.
Nosza
elégedetten nyugtáztam, hogy egér sincs, viszont a hidrofor sem
éppen végelgyengül, csupán egy kis motivációt kellett adni
neki.
És
hogy a bokor nem mozdul szélfuvatlan, kikérdeztem Cézárt a
neszelés végett, és talán a fákban rejlő szúrágáshoz állt
közelebb a hangja, de azért mondtam neki, hogy szemeit tartsa
éberen, ha mégis lát valamit. Arra sok esélyt nem láttam, hogy
esetleg a fás neccet gyakrabban ürítse.
Úgyhogy
egyelőre a hidrofor ki van pipálva, nem maradt más hátra, mint a
Ferrárira gyúrni, mert a nagy katartisztikus meghittségre még
várni kell, amíg annyira leronygyolódunk, hogy már a szekér sem
segít rajtunk.
Ezt a motiválást nem ártana átvennem mosógép-ügyileg, mert a története vészesen hasonlít a hidrofodéra - azonban annyira még én sem vagyok ügyes, hogy szétszedjem bármily csekély mértékben is, és megpiszkáljam a továbbélés reményében. Az asztalos mester meg jelenleg a járókeret meg a mankó foglya, oly szűk helyekre bekukkantania, mint a mosógép környéke, egyelőre reménytelen. Ja, és a szerelő, akire a munka lett volna bízva, eltűnt az éterben. Lehet, hogy neki is inkább a pár ezer forintos - megbököm, megpiszkálom - munkák jelentik a napi betevőt, nem az esetleges csapágy-csere, harmincezerért, előzetes telefonos látlelet vétel után?
VálaszTörlésNa.. há mi lett, hogy járókeretre szorult a möster?
TörlésHa már úgyse használódik az a mosógép, lehet érdemes kibontani, lehet, hogy egyszerű megjavítani. Ritkán megy ki csapágy s ilyenek... Ha meg szervízbe viszed, ott biztos a csapágy lesz, a hidraulikus rezgőcsillapítók és valami kütyü, majdnem új árában...
Hááát...most hogy így megerősítve érzem magam a véleményed által - ami félszegen az enyim is - lehet, meg kéne próbálkozzak egy szétszedéssel? Ilyet még úgysem csináltam...az idő meg fogy. Én már bizony nem megyek le a Bittvára mángorolni, szóval, lehet hogy inkább botcsinálta mosógépszerelő lesz belőlem.
TörlésA mester meg bután esett vissza a nyeregbe, oszt összetörte az alvégit. Nem kicsik a bajok Bodzafalván.
Ha csak a motor állt meg, erősen valószínű, hogy postával együtt sem több 5000Ft-nál a kondi bele. Csak le kell venni a burkolatot, és megkeresni azt a fehér hengeres bigyót, ami egy 10uF-os kondenzátor lesz.
VálaszTörlésMegvolt a kondi csere. Volt nekem valami régi kondenzátorom, 20uF 400Voltra, nagyobb sokkal mint az eredeti, ezért a dobozon kívül fogtam oda egy pánttal, de előbb ráhúztam egy fél literes kóla flakont, hogy véletlenül se érjen hozzá senki, semmi.
TörlésMost működik. Amíg működik, nem veszek eredetit.
A méret csak Téged korlátoz, de a kondenzátor feszültségét a régihez képest nóvelni kell, ha Erdélyben is átállt az áramszolgáltató 220V ról 230V-ra. Akkor 450Vos kondit vegyél eredeti kapacitás értékben.
TörlésDe ha veri a biztosítékot, akkor fűtő betét csere, és az már a 10-est súrolja. Azt sem lenne nehéz cserélni, csak jó messze laksz,
VálaszTörlésNem veri a biztosítékot. Melegedni sincs ideje a motornak, annyit azért nem megy. Még egy kicsit megbuverálom a nyomás érzékelő kapcsolóját, hogy hamarabb induljon a pumpa, mert hosszú a rendszer. De most már lényegesen jobb.
TörlésAkkor ez most mellément, mert a mosógépre írtam a kondi és a fűtőbetét árakat. A forint bani átváltásokat nem ismerem, de tudom, hogy a lej nagyságrendekkel jobb pénz lett.
VálaszTörlés