Dinamix.
Mugomix. Atomix.
Végre
valamire jó lett az egyik almafám: felmenekült rá egy tarka
macska az éjjel, miközben a kutyák kergették. Mert a gyümölcs
sosem ért be rajta, mindig éretlenül lepotyogott és ott hamar meg
is romlott.
Tegnap
eltemettünk egy fehér macskát, ez a két mélymagyar idióta kutya
elharapta a gerincét. Szegény macska szó szerint a fűbe harapott.
Kínjában egy jókora fűcsomóra harapott mielőtt kimúlt volna.
Nincs egy hónapja, hogy egy fekete macskát adtak a dögevő
madaraknak ajándékba, gondoltam, ebből nem esznek azok.
Nem
hiába az ember legjobb barátja a kutya. Csak úgy sportból megöl
egy másik állatot. Mert ha megenné, de nem eszi meg. Pedig a
macska az egyik legjobb haszonállat a térségben, pontosan a két
idióta kutya tulajdonosának pajtái tele vannak egerekkel,
patkányokkal. A két mafla, azon túl, hogy hogy állítólag valami
magyar kutyakeverék, semmire sem jó, felőlük a cigányok
nagybőgősen énekelve hordhatnak el mindent.
Én
többet egy morzsa élelmet nem adok nekik.
Most
már a kertembe költözött a tehénpisi. Magasról leszarja a nagy
magyar gazda, hogy fáim égnek ki a tehénpisitől. Valószínű
jövőre valamit ki kell találnom. Addig is átmentem és ásóval
eltérítettem a pisi útját, ne ömöljön a kertem felé. És
táblát hagytam neki, hogy megkérem ne irányítsa a kertemre a
pisit. De hát a legjobb elnéző indulattal is tiszta a kép, hogy a
hanyagság szándékos. Majd még erre is visszatérek.
Nézek
a napokban egy permetező ágyút. Itt „Atomizor”-nak híják.
Ezzel a kézi permetezővel nem megyek semmire. Az ilyen nyolc
paradicsom palánta kertezésre jó. De én az idén rendesen be
akarok flittelni itt mindennek. A bio cucc az jó ott ahol örököltek
öt hektár gyümölcsöst, és a hatezer fából csak megmarad két
kosár gyümölcs. De én szeretnék örvendeni a két almafámnak,
barackomnak, meggyfámnak, kis szőlőmnek. De amennyi légy
mennyiség összegyűl itt az állatok miatt, az a pár gyümölcsös
fa nem bír velük harcolni. Meg a mindenféle egyéb nyavalya.
Felment a kávém. Ha idén sikerül valamire menni permetezéssel,
talán még folytatom a kertezést, egyébként csak vesződés.
Láttam a paradicsomon, hogy ha rendesen permeteztem és nyestem,
volt paradicsom, ha nem, nem volt paradicsom.
Kicsit
rákerestem a könyv adományozás dolgában, a mindenféle
egyesületek, alapítványok dugig vannak könyvekkel, nem kérnek
belőlük. Akik megszabadulnának a könyvektől, azok úgy
szeretnék, hogy pénteken du négy ötvenkor ráér, gyere utána. Ha
nem, a lomtalanítók viszik a kukába. Alapítványok már csak
feltételesen fogadnak el könyveket. Legyenek jó állapotban és
nem olyan korokból amikor a könyvnyomtatás mindenféle rendszerhez
volt kötött. Ipari szinten zajlik a kultúra pusztulása. És ezt
nem rovás írásos táblák elégettetésével zajlik, hanem a mobil
internet nyomulásával. Azzal az ember önként veti tűzbe a
rovásos táblákat. És csak idő kérdése, hogy a könyvholokauszt
meddig tart. Sok idő volt azokat kinyomtatni, kell egy kis idő a
megsemmisítésre is.
Ez
az úgynevezett uniós 13-ik cikkely sem tudni még mit hoz, de
biztos szidni fogják az amatőr könyvfelolvasókat is, mondván,
hogy olyan tartalmat osztanak meg, ami nem az övék. Majd meglátjuk.
Érdemes belehallgatni egy jutubos felolvasásba, Bohumil Hrabaltól.
(https://www.youtube.com/watch?v=RG2xGzg1tkU&t=20208s)
Könyvek megsemmisitéséről ír. A felolvasás minősége elég
silány, számomra ösztönző, hogy ha már megvan ez a stúdióm,
valami haszna is lehetne belőle a nemzetnek, annyira dadogó én is
vagyok, hogy felolvassak pár könyvet. Ha beteszem a protézisemet
is a számba, az „sz” és „v” betűket is elég jól ki tudom
ejteni.
Persze
nem arra gondolok, hogy versenybe szálljak egy tizennyolcadik Jókai
beolvasással, hanem olyan könyvekre gondolok, mint például
Mollináry Gizella könyvei, melyeket már könyv formájában is
nehéz találni, sem digitális, sem hangos formában nem létezik.
Az utolsó könyve kizárólag árverésen szokott elkelni, sajnos
mind a két alkalommal, amikor részt vettem benne, éppen
pillanatnyi készpénz deficitben voltam és nem mertem rácsapni.
Elég jól fel szokták vinni az árát. De megfogadtam, hogy
legközelebb rácsapok és közkinccsé teszem, ha már annyira
keresik és nincs.
Biztos,
hogy disputa tárgya lehet Gizella élete, munkássága és írásai,
én eltekintek az úgynevezett történelmi jellegétől, engem az
emberi része fogott meg és a kifejezés módja Gizellának.
Szóval
nem könnyű. Zajlik a macska, légy kergetés, pisi vezetés, könyv
darálás és a gángámsztájlizmus közben nyomul ezerrel.
Megvilágosodásos
élményeim egyike volt, mikor lecseréltem az autóban a
hangszórókat. Kivettem a (kétesen) három utas hifi hangszóróimat
az autómból, és betettem helyébük két régi tévés hangszórót.
Olyan oválisat. Azt hittem irtó bádog hangja lesz, de kellemesen
csalódtam. Nem lett hifi a hangja, de más lett. Nem tudtam betelni
vele, és ma sem értem a jelenséget.
Nem
értek a dinamikához, az én időmben nem tudták mi az a kocka has.
Meg a bő mell. A szimpátia volt a fontos, kémiával nem
foglalkoztunk, ha volt miről közösen beszélgetni. Nem rajzoltuk
görbékbe a dinamikát. Nem magyaráztuk ki a tökéletlenségünket.
Elfogadtuk egymást szeretettel. Legalábbis nálam ez volt a
dinamika.
Nem
kételkedem a szakma szekta tagjainak dinamikus hétszentségében,
de én néha akarva akaratlanul vissza kanyarodok a saját dinamikus
világomba, ahol a hétszentség az ami nekem tetszik.
Mosogatás
közben zenét szoktam hallgatni és mióta a nagy erősítő és
hangládák stúdióbeli átrendezéseim kollaterális áldozataiként
bekerült a lakásba is egy hifi szett, azon hallgatom. Már az
autóban megfigyeltem, hogy hosszú úton, mikor monoton hangon búg a
motor, és háttérzajként szól a zene az autós hifiben, inkább
csak a lábcin hangja szűrődik ki és valami nagyon távoli ének
nyekergés, de ha nem ismerném a darabot, nem tudnám, hogy éppen
mi szól. Mosogatás közben is csak a dumm dummot hallom, valami
távoli nyekergés, de az alap a dumdumm.
Rájöttem,
a hifi berendezés egy adott hangerő tartományban élvezhető. És
egy adott keverési stílusnak a fül és kézjegye teszi úgymond
modern dinamikussá. Tulajdonképpen az zajlik, hogy hangszereket
olyan frekvencia tartományokba erőltetnek, amelyeken azok a
valóságban nem szólnak. És ezért tetszik nekem a két ovális
hangszóró régi dinamikája. Mert ezen szépen hallszik a basszus,
a lábdob, a cin, a gitár, az ének.
A
korszerű hangzásvilág agresszív. Ha nem agresszív, azt mondják
szar a keverés, nincs dinamikája. Hogy miért szól jól a Beatles?
Azért, mert a dalok egyszerűek, nincsenek agyon turbózva
dinamikával, a dallam a fő vonal, és a többi alátámassza azt.
Ha ma próbálnánk ugyanolyan hangzást előidézni mint a Beatles,
arra azt mondanánk, hogy szar mix. Érdemes meghallgatni a
hangszereket külön, hogy mennyire „mai” füllel, a jelentőség
teljes hiányában vannak jelen az összhangban, nincsenek
felturbózva. A lábdob, a pergő, a cinek ott vannak, de nem
robbannak.
Az
én véleményem az, hogy a hifivel tulajdonképpen affektálni
akarunk, eltussolni a tehetségtelen zeneírást. A zenének
elvesszük az értelmi, szellemi és lelki vonatkozását és egy
fizikai élményt csikarunk belőle.
Érdemes
belehallgatni a régi Beatlesbe és rögtön belehallgatni Lennon
saját lemezeibe, ahol már a klasszikus Beatles hangot felváltja a
dinamizáló hangzást, átmegy a whitneyhoustonizmusba.
Szóval,
azért nem tudom kikeverni rendesen a Stonecropsot, mert noha a dalok
jók, a zenei koncepció számomra nem megfelelő. Ők úgy akarnak
szólni mint egy vintázs zenekar, dinamikus értelmezésben.
Szerintem ez valamennyire Frankenstein.
A
vintázst értem, de hogy ehhez hogy jön az az erőteljes kick és
egyáltalán agresszív dobolás, ritmus szekció? Nem értem.
Egyszerűen nem tudom kihozni. Mert ha korhű dinamikát akarok,
akkor az ének kárára megy. És ezt nekem igazolja a vásárhelyi
stúdiós keverése is, hogy dübörög minden, de a hang a béka
segge alatt van. S akkor mi a cél? Az ének szöveg átadása, vagy
a dinamika? Ebben az esetben nem tudsz egyensúlyt kihozni. Hacsak
nem nigger zenét csinál az ember, ahol harminc csörgő-börgő
szól és nyolc torkaszakadtából üvölti extázisban, hogy
hárékrisnya, ott már mindegy, ott hadd dübörögjön a cucc, mert
másra úgyse jó.
De
ahol gyermekkorról énekelsz, enyhe lírai beütéssel, az a sok
break futam, beütő fill és kick, bele lehet szédülni. Hogy Jimmy
Hendrix. Jójó, de meg kell figyelni, hogy mit csinált Zsimmi a
hendrix. Három, négy hangszeren improvizált. És ugyancsak meg kell
figyelni az akkori zene dinamikáját. Ma úgy nem szólhat kick,
ahogy akkor szólt. És ha ma nem szólhat úgy kick, ahogy akkor
szólt, akkor Zsimme de Hendrix sem szólalhat meg. Szóval ezzel
legyünk világosban.
Ezért
nem kompatibilis a telefonmánia a papír könyv olvasással. Két
teljesen más világ, és két teljesen más igény.
És
legyünk belátók. Ha éppen felszabadul egy ötszáz darabos
könyvtár Budapesten, és ha péntek du öt és hat között nem
viszi el valaki, irány a kuka.
Ez
ilyen egyszerű.
A tehénpisihez lehet adni egy jó adag cellulózt és akkor jobban komposztálódik. A könyvek is cellulóznak számítanak, de azokat jobb lenne megmenteni mégis.
VálaszTörlésHa tartanék tehenet, biztos nem az lenne a fő problémám, hogy mekkora mellel sétáljak és dicsekedjek, hogy mekkora nagy magyar földesúr vagyok, hanem azzal lennék elfoglalva, hogy a tehénpisilé ne menjen a szomszéd kertjének a közelébe sem.
TörlésMi is jócskán kapunk a szomszéd ganélevéből, tudom milyen érzés. Az idén fel fogom ajánlani neki, hogy csatornát teszek az épületére. Megfogom az esővizet, ami jó lesz nekem öntözni és ha kevesebb esővíz hull le az istáló mellé, akkor a tárgyaözön is kisebb lesz remélhetőleg.
VálaszTörlésNálam bonyolultabb, mert nemcsak a tehéntől származó lé csurdogál felém, hisz naponta vízzel felmossa az istállót, és azzal minden átfolyik hozzám, hisz az ő telkén már méteres a domb, nincs hova menjen, csak hozzám.
Törlés