A liberális katyvasz kvadroban végezve


Annyit dicsért ez a Kati, hogy fejembe szállt a dicsőség. Még nem is látta a bútort, de már kezdte. Én meg csak hallgattam, teljes érdektelenséggel. Mert lehet, hogy igaza van, de kevesen tudják. De aztán annyit mondta, hogy kezdtem elhinni, és azután órákra rá, hogy dolgozgattam, forgattam elmémben a dicséreteket, érdekes módon jó kedvem kerekedett. Ennyi kell a behemót, morcos öreg medvének? Hogy egy kicsit csiklandozzák hiúságát? Lehet, de akkor ez a Kati egy okos nő.
Jó kedvemben segített egy kis Dinamit a háttérben.
Pár órára rá, kezdtem elfáradni, már hangosnak tűnt a zene is, meg a dicsőségem is lehiggadt. Megjött a józan eszem. Persze, így húzott engem csőbe az élet. Így lettem az Ember szolgája. Hogy megdicsértek és én hálából elébük raktam a Föld kincseit bennük az édes véremmel. Nem hiába imádnak az ég repkedői (légy, szúnyog s ilyenféle muslicák).
Délutánra már kezdett látszani az alakuló bútorzat, mikor meglátta Kati oda volt, hogy szebb mint gondolta volna. Lám, nyugtáztam magamban, csak megérdemeltem a megelőlegezett dicséretet.

Az ember, amikor verítékezik (elmélázó filó), a karját borító trikójával megtörli homlokát. Mikor nagyon verítékezik munka közben, egy arra a célra használt törlővel sűrűbben megtörli magát. Néha megmosakodik. Jól esik. De mennyire más, amikor jön a nagy Nő és hűvös, nedves törlővel megtörli izzadt homlokodat. Azaz lenne. Talán. Nem is tudom milyen az, de csak képzelgek róla. Mint a hangokról képzelgek, ha két láda közé dugom a fejem és hangban úszom.
Most már egy ideje (de már rég is olvasgattam róla), mint világjelenség figyelem ezt a New Age csomagot, meg a szellemiséget amit magával hoz. Azért mondom, hogy szellemiség, mert valamiért nem érzem benne a lelket.
Valami egekbe és atomokba látó okosságokat hoz. Akik ezekkel sűrűbben, hitszerűen foglalkoznak, eszméletlen megvilágosodásokon mennek át, kívülről már szektaszerűnek hat az érinthetetlen, érthetetlen összefüggésekről való megbizonyosodás, ami a külső számára ugyanolyan zagyvaságnak tűnik, mint az angyalok nyelvén való beszéd.
Fizikálisan, konkrétan azt látom, hogy ez a New Age az egyén oly felszabadulását hozza, mely önmagában üdvözül, dicsőül meg. A modern liberális irányzat az egoba fordul és onnan táplálkozik, inspirálódik. Te vagy a fontos, Neked kell üdvözülni, magadban és nem másban. Közben persze mantrázza az ego felszámolását. Azaz ugyancsak egy új embert akar teremteni, de immár azt az embert, aki maga az isten, minden mindenekben, és ehhez a státushoz már nincs szüksége senkire. Ez az alapfeltétel, hogy lenni csak önmagadban. Boldogan, de egyedül. Ez az alap kurzus. Ha rosszul látom, akkor ez van, nem első, hogy valamit rosszul értelmezek. De elég nekem ahhoz, hogy érezzem, se ingem, se gatyám a New Age. Főleg mikor hallom a csörömpölő fazakakat és hindu ajnározásokat, morgásokat. Már akusztikailag is egy borzalom nekem.
Ezzel szemben ugye, Jézus azt mondja, hogy felebarát és az üdvözülés az Atya által lesz. Az Ember nincs egyedül. Megszabadította a Bűn fogságából. Hozza a hírt, hogy igenis, az Ember ki tud teljesedni egyik a másikban. És az egész Emberiség az Istenben.
Nem magányos alkat az Ember. Van Társa. És ebben a modellben lehetnek egymás társai az ember fiai. Nemcsak tudat szerint él az ember, aki jól bepozíciónálja magát a dimenziókban és ott lebeg valamilyen emelkedett vagy megvilágosodott állapotban, hanem él a lélek által is, és ez a tudat-lélek kombináció megteremti a boldogságot.
Nem hiába a minél lelkesebb ember hajlamosabb a boldogságra, a minél tudatosabb ember hajlamos az elsavanyodásra.
Mikor olvasom Hamvast, vagy hallgatom Poppert, persze, mind nagy okosságokat mondanak, de érzem a bölcsességek mögött a reménytelenséget. Az élet értelmetlenségét. A boldogságot, mint egy szaros kispolgári hiedelemnek. De bezzeg a keletiek jól megmondták.
Amit ma liberális katyvasznak mondanak, teljesen jogosan, az ezekből a New Age süketségekből táplálkoznak. A vagyok én a világ közepén, és mindenki más szopik. Nagyon kevés olyan vonzata van terítéken -a liberális katyvasznak- ami a közösségről, a felebarátról szól (tegyük félre egy kicsit a megváltást).
A mai liberális törekvés nem arról a szabadságról álmodozik, ahol a lelkes egyén vagy közösség kibontakozhat úgy alkotóilag mint eszmeileg, hanem inkább az öncélú embertípusról szól, akinek joga van gyakorlatilag baszni mindenre, ami nem a személyéről szól. Egy magát mutogató buja buzi kiállhat és lógathatja a lölöjét, de én nem szólhatok rá, hogy ez utálatos, undort keltő. Nem az, hogy ő buzi, hanem az hogy erre büszke. De egyáltalán ez a megtévesztés, hogy erről érdemes beszélni.

A tragédia az, hogy ezek a dolgok minél jobban elválnak és kiéleződnek, úgy nagyobb teret kap a szórakoztató ipar eme diabolikus ágazata, legyen az úgy a New Age, mint a keresztény elszektásodás. Ezek a fő problémák, hogy a buziság (és vele csomagban a többi sok értelmetlen hülyeség), és a buziság ellenzői. Egy hihetetlen idióta maszkabál, egy szánalmas karnevál, ahol mindenki eljátssza szerepét, ki ki benne a rossz fickó, vagy a jó fickó.

Ezzel szemben itt az elevenbe vágó realitás, hogy itt ez a drága Föld, a test és a lélek tökéletes léttere, és az ember fia nem tud rátalálni az ember lányára, mert mindegyik el van foglalva megvilágosodással, önállósággal, test és szellemi bodybuildinggel. Nem képes már a másikra figyelni, hogy jön az ide, hogy a Nő bármiféle izzadságot letöröljön a Férfi homlokáról? Nem béna a nő, hogy a férfinek karjaiba kell vennie néha. Van a nő is olyan erős, hogy önmaga meglegyen, segítség nélkül.

Apámnak volt egy saját festménye, ahol a férfi egy béklyóval a lábán, amin rajta a dollár jele, és egyik kezével a farkát verve nézi a tőle távolabb bujálkodó nőt. Mennyire prófétikus kép volt. És akkor még senki nem gondolt erre a liberális világképre. Egyértelműen hamis liberális világképre. A mai világ liberális víziója nem az emberi Szabadság. Ez nem szabadság, ez egy új, beteges, degenerált társadalom építés.

Ha nem több egy Lennon dalnál ez a Jézus, akkor is közelebb áll hozzám, mint bármi más. Mert Ő hozza azt a bizsergő lehetőséget, hogy együtt, egymásért. Igen, jött a Jeruzsálem lányának a felszabadítására, jött a betöltött lélekkel, hogy lehetünk másképp egymás iránt: szeressük egymást, cselekedjünk felebarátilag, úgy, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Ennyi. Ennél több megvilágosodásra nincs szükség.
Viszont ha ez megvan, eltávolodik mindaz ami most gátolja az emberi kapcsolatok kialakulását. És értelmetlenné válnak a Hamvasságok, Popperségek, Puzsérságok, és a megannyi hindu ajnározások. És repedt fazék csörömpölések.

Hang. Innen ezo el...
Katinál egy 2.1-es rendszerben hallgattam a zenét, két kis láda a sztereó képre, plusz a szubbasz láda. A terem másik felében összefolyt a zene, de ha a ládák közé dugtam a fejem, érzékelhető volt a tér, és a mély frekvenciák lökése a szubbaszban.
Ez azért érdekes, mert pár napja elkezdett egy régi elképzelésem visszaülni a fejembe, egy kvadrofonikus lejátszó rendszer megépítése. Azaz, a stúdió átalakítása kvadro rendszerre.
Első gondolatra elvetettem, de ahogy telnek a napok, egyre fixál a dolog. Azon veszem észre magam, hogy egyre ezen jár az agyam.
Tehát, nem kimondottan az 5.1-es hangrendszerre gondolok.
A 2.1 az a sztereó plusz a szubbasz. Két doboz, a jobb és bal hangforrásnak, illetve középen a szubbasz láda. Az 5.1 az a házi mozi hangfelszerelés, a szokásos jobb és bal, általában ezekben zajlik a film fő zenéje, mindenféle zaja, ehhez jön a közép, ahol főleg a beszéd hangok szólalnak meg, van a subbbass, ahol a dübörgések szólnak és van a két hátsó, gyakorlatilag a hátsó sztereó, de amin inkább csak mellékzajok szólalnak meg, imitálván a térhatást.
Az én rendszerem egy klasszikus kvadro berendezés lenne, a terem négy sarkában egyforma hifi hangfalakkal és amit újítanék, a középre helyezett speciális ülő garnitura aljában lenne egy basszus láda, nem feltétlenül a dübörgésre, hanem a hang fizikális érzékelésére.
Na most, az érdekessége az egésznek nem az, hogy akkor elkezdek itt filmeket mozizni, hanem az, hogy a zenéket kvadroban keverném. Azért érdekes, mert élvezetére muszáj lesz eljönni a stúdiómba. De már csak a gondolata, hogy egy vonós hangot úsztathatok a levegőben, és a basszust a gyomromba tudom pengetni, új dimenziókat hoz a hang mániámnak.
A kvadro stúdió elképzelésem visszahúzódik még fiatalságomra, amikor még szentségtörésként kezelték. Igazi kvadro hangzást azóta sem volt alkalmam hallani. A házi mozi berendezés az egy kamu térhangzás. Olyan mint a vegáknak készült szalonna ízű zselé.
Én azt akarom megtapasztalni, hogy milyen egy vonós szinti mikr térben úszik? Akár több vonóst elhelyezni térben és olyan, mintha a zenekarban ülnék. Hú mennyi lehetőség, mennyi munka, mennyi alkotás és fantázia teret nyit a prozsekt.
Első körben a Cubase Pro verziójának van 5.1 es lehetősége, ami gyakorlatilag hozná a munka felületet, de az csekély 550 euró, de még utána kell keressek, hogy képes e valóban a dimenzióba hozni hangokat egyszerű húzásokkal, automatizmusokkal?
De addig is, eszembe jutott, hogy a hangkártyámnak vannak monitor kimenetelei is, és a jelenlegi elemi keverőm le tudja választani a kimenetelt, így kapok négy önálló kimenetelt, azaz két sztereó sávot. Persze itt kötve még a kezem, mert nem látom hogyan úsztatom előre hátra a hangot a main és monitor sztereók közt, de a lényeg, hogy ki tudom alakítani, hogy legalább ha homályosan is, tükör által, de kezdjek el valamit.
Erről majd bővebben, ha ténylegesen is sikerül valamit tenni.
A hülyegyereknek új céljai vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése